Kövess minket!

Médiapiac

A Google+, ahogyan a Google látja: ″befogadó üzemmódba kapcsoltunk″

A keresők piacát uraló Google legújabb közösségi szolgáltatására nagyon kíváncsi volt a szakma, ám a tavaly bejelentett Google+-t sokak részéről értetlenség fogadta. A Google viszont nagyon is elégedett a termékkel, ezért kíváncsiak voltunk, mit lát a cég a Google+-ban. A Médiapiacnak nyilatkozó Obi Felten Google+-ért felelő régiós marketingigazgató szerint még csak az út elején járnak, így idő kell a fogyasztók és a hirdetők megnyerésére. Bár a sajtó előszeretettel gondolkodik gigászok csatájában, valójában nem nagyon foglalkoznak a Facebookkal. Azt is elárulta, mit tanultak a Wave és a Buzz sikertelenségéből.

[Az interjú elsőként a március-áprilisi Médiapiac magazinban jelent meg.]

 

Obi Felten

A Google+-t, pontosabban a Google új közösségi próbálkozását nagyon várta a szakma és a sajtó. Ehhez képest bőséggel kaptak szkeptikus vagy egyenesen negatív kritikákat. Számítottak erre?

Elégedettek vagyunk a Google+ eddigi fejlődésével, éppen nemrégiben jelentettük be, hogy elértük a havi százmillió aktív felhasználót, illetve a napi ötvenmillió felhasználót. Az útnak azonban csak a legelején járunk, a projekt kevesebb mint egyéves. Ezen idő alatt a csapat hihetetlen iramban dolgozott az újabb és újabb funkciók elindításán, ezek egy jelentős része éppen a felhasználói visszajelzéseken alapul. Naponta jövünk ki újabb funkciókkal vagy javításokkal.

 

A Google+-t vajon annyira várták maguk a felhasználók is, mint a cég? Nincsenek jól el a már meglévő közösségi hálózatokkal, például a Facebookkal és a Twitterrel?

Mi nem pusztán “egy újabb közösségi oldalt” látunk a Google+-ban. A célja a Google egészét jobbá tenni azáltal, hogy közösségi “szövetbe” köti össze az összes termékünket. Az, hogy megérthessük a felhasználóinkat, tudjuk, mi érdekli őket, kik fontosak a számunkra, kulcsfontosságú ahhoz, hogy azt és akkor adhassuk nekik, amire és amikor szükségük van.

Például ha a Google-ön keresgél valaki új mobiltelefonok után, akkor egy sor szakértői véleményt és cikket fog lelni. De hasznos az is, ha mondjuk egy barátod véleményét is megtalálod, aki megosztott egy bejegyzést az új Samsung készülékéről. Ha tudod, hogy a barátod odavan a mobilokért, és bízol az értékítéletében, akkor kíváncsi leszel az észrevételeire. A YouTube-on pedig nemcsak az alapján tudunk így videókat ajánlani a felhasználóknak, hogy korábban mit néztek, hanem azokat is megmutatjuk nekik, amelyeket a barátaik osztottak meg a Google+-on, ami annyit tesz, hogy nagyobb eséllyel fog feltűnni a legfrissebb őrült videó, amiről a barátaid beszélnek.

 

Egy mostanában (az interjú április elején készült – A Szerk.) megjelent The New York Times-blogbejegyzés felütése az volt, hogy a “Google+-nak van egy kis imázsproblémája”. Amennyiben ez igaz, felmerül a kérdés: hogyan tervezi ezt kezelni a Google?

A Google+-szal hosszú távra tervezünk, hosszú távon szeretnénk tartalmas kapcsolatot építeni a felhasználókkal. Ahogy egyre jobban megismerik az olyan funkciókat, mint a Hangouts vagy a Circles, és ahogy ennek nyomán a Google-t és a web egészét érintő felhasználói élmény egyre élvezetesebbé és hasznosabbá válik számukra, reményeink szerint újra és újra visszatérnek majd.

 

A Google korábbi közösségi próbálkozásai nem nyűgözték le a felhasználókat és a hirdetőket sem. Mit kell tennie ahhoz a Google+-nak, hogy elkerülje a Wave vagy a Buzz sorsát?

El kell ismernem, hogy követtünk el hibákat a múltban, de a Google sosem félt kockázatokat vállalni, és ha balul ütött ki a dolog, akkor tanultunk a hibáinkból. A korábbi közösségi projektek tanulságai hihetetlenül hasznosak voltak számunkra a Google+ fejlesztése során.

Nézzük csak a Wave példáját, amelyet fanfárok közepette mutattunk be 2009 májusában a Google I/O fejlesztői konferenciánk alkalmával. A múlt évben leállítottuk, főképp mert a felhasználóink sosem találták meg igazán, hogy mire is lehetne használni. A Wave-projektből azt tanultuk meg, hogy nem tehetünk túlzó ígéreteket a jövőre nézve, így aztán a Google+-t szinte „csendben” dobtuk piacra, egy zárt teszt keretében, ahová a dolgozók a barátaikat és a családtagjaikat hívhatták meg. A szolgáltatást aztán innen építettük fel, szépen lassan. Vagy vegyük a Buzzt, amely arra emlékeztetett minket, hogy az embereknek mennyire fontos az online adataik védelme. Ebből azt tanultuk meg, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk az adatvédelemre a Google+ esetében. Az adatvédelmi beállításainkat még a korábban kritikus európai adatvédelmi hivatalok is dicsérték.

Egy szó, mint száz, hibázni és elbukni emberi dolog, sőt a technológia világában ez hasznos, a tanulságokat ugyanakkor komolyan kell venni.

 

Az internetezők rengeteg időt töltenek a Facebookon. Mi lenne az a stratégia, amivel a Google sikeresen csábíthatná át őket a Google+ felületére? Facebookabbnak kell lennie a Facebooknál, vagy a megkülönböztetés a jó út?

Nem foglalkozunk azzal túlzottan, hogy mit csinál a többi cég, mi ugyanis valami újat próbálunk az asztalra letenni: egy új, fejlettebb Google-t, amely új funkciókat kap. Az egyik kedvenc funkcióm a Google+-mobilélményhez köthető. Az Instant Upload egy opt-in szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy a mobilunkkal készített minden egyes fotó és videó automatikusan feltöltődjön a felhőben egy biztonságos albumba. Mindenkinek nagyon hasznos ez a funkció, aki úgy járt, mint egyszer én, amikor elveszítettem az okostelefonomat, rajta minden felvétellel!

A felhasználók a Google+-on felfedezhetnek egy sor közösséget, csatlakozhatnak hozzájuk, és ez lesz a szolgáltatásunk kulcsfontosságú megkülönböztető jegye. Például most már sokkal több női felhasználót látunk a Google+-on, mint az első napokban, ennek az az egyik oka, hogy a funkciókkal nagyon jól tudnak élni a fiatal anyukák. Szívesen osztanak meg fotókat a kisbabájukról, de nem bárkivel, és erre a megkülönböztetésre tökéletesen alkalmas a Circles. Vagy bár otthon kell maradniuk a kisgyerekükkel, de a Hangouts segítségével nagyszerűen tarthatják a kapcsolatot a barátaikkal. De erős közösségek épülnek az olyan témák köré is, mint a fotózás, a zene, a gasztronómia vagy a sportklubok.

 

A média hajlamos a Google+ és a Facebook viszonyát gigászok csatájaként tálalni. Mit gondol erről?

A média szereti a nagy párharcokat, mi viszont nem igazán foglalkozunk azzal, hogy mit csinál a többi cég. A saját projektjeinkre fókuszálunk.

 

Kommunikációjuk szerint a Google+ a Google leggyorsabban növekedő terméke. A számok azonban önmagukban még nem jelzik a valódi potenciált. Mit szeretne a cég elérni a szolgáltatással az elkövetkező három-öt évben? Hogyan illik bele a Google+ a stratégiájába?

Három-öt év, mondhatni, egy emberöltő a technológiai szektorban, azaz nagyon nehéz ennyire előre megjósolni, hogy mi fog történni. Annyit mondhatok csak, hogy a Google+nak még csupán a legelején tartunk, és még számtalan innovációval jelentkezünk.

 

Egy interjúban egy, a Google részéről nyilatkozó vezető azt mondta, a felhasználói bázis növelése csak a kezdet. Mi a következő lépés afelé, hogy a szolgáltatás valóban megnyerje magának az internetezőket és ezzel a hirdetőket?

Úgy gondolom, az a fő feladatunk, hogy folyamatosan odafigyeljünk a felhasználók igényeire, a visszajelzéseik ugyanis közvetlen hatással bírnak a Google+ fejlesztésére, a javításokra és az új funkciókra egyaránt. Ugyanezt mondhatom el a hirdetőkkel kapcsolatban is. A márkáknak most már lehet saját Google+-oldaluk, de tisztában vagyunk vele, hogy még nagyon sok dolgot tehetünk és kell is tennünk a hirdetőkért. Örülünk tehát azoknak a visszajelzéseknek, ötleteknek, amelyek a márkatulajdonosoktól érkeznek azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnánk számukra a szolgáltatást hasznosabbá tenni. Teljesen befogadó üzemmódban vagyunk.

Médiapiac

Öngólokat lő a baloldali sajtó a Pegasus-ügyben

Ismét kiderült az úgynevezett Pegasus-ügy kapcsán, hogy a baloldali sajtó azt sem tudja miről ír vagy beszél.

Közzétéve:

A borítóképen Kálmán Olga. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Előbb a 444.hu nevezte Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminisztert „az elhárítás vezetőjének” – miközben az Pintér Sándor –, majd nem sokkal később a baloldal saját maga akadályozta meg egy országgyűlési tényfeltáró bizottság felállításának lehetőségét, mivel Kálmán Olga DK-s politikus feljelentést tett, és olyan ügyben amelyben nyomozás folyik, nem lehet létrehozni tényfeltáró bizottságot.

Pintér Sándor belügyminisztert kérdezte az RTL Klub riportere arról, hogy Magyarország vásárolt-e az izraeli kémszoftverből. A miniszter válasza pontos és tényszerű volt – emlékeztetett az Origo.

Azt mondta a riporternek, hogy akár mindketten bajba kerülhetnek, ha érdemben válaszolna, ugyanis ez az információ államtitok, amit ha a miniszter megsért, akkor a riporter felbujtó lehet. Az ellenzéki sajtó Dobrev Klárát idézve azonnal hisztérikus hazudozásba kezdett, azt írva: „a miniszter megfenyegette az újságírót”. 

Pedig mindössze annyi történt, hogy Pintér Sándor figyelmeztette a riportert a hatályos törvényekre. A hazai jogszabályok ugyanis a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit kiemelt védelemben részesítik.

Az arra jogosult szervek által használt titkos információgyűjtő eszközök és módszerek összessége, azok műszaki-technikai adatai a 2009. évi CLV. törvény szerinti minősített adatnak tekinthető.

A Büntető Törvénykönyv (Btk. 265.§ (1) bekezdés b pont) szerint aki minősített adatot jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé tesz minősített adattal visszaélés bűncselekményét követi el, és akár 8 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

A Btk. szerint a felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtó esetében is az elkövetőre irányadó büntetési tételt kell alkalmazni. Egyébként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény is leszögezi, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást.

Mindebből az következik, hogy a belügyminiszter válasza világos és tényszerű volt, semmilyen fenyegetést nem tartalmazott.

Mint ismert, a baloldali sajtó az úgynevezett Pegasus-ügy kapcsán azzal vádolta meg a kormányt, hogy törvénytelenül hallgatott le ellenzéki és kormánypárti politikusokat és újságírókat.

Az állításokat még közvetett bizonyítékokkal sem sikerült alátámasztaniuk, az ügyben eddig született tényszerű cikkekben több a kérdés, mint a válasz. Ennek ellenére a baloldal a megalapozatlan állításokra lényegében egy lejáratókampányt konstruált – hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzet.

Tovább olvasom

Médiapiac

Két éve befejezték a tévésorozatot, de nem tudott róla senki

Jövőre, a 25. évaddal véget ér az Arthur című rajzfilmsorozat, amelynek a gyártása egyébként már két évvel ezelőtt leállt.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az Arthur című, itthon is látott rajzfilmsorozat alkotója, Kathy Waugh mintegy véletlenül árulta el egy friss interjúban, hogy a szérián már régóta nem dolgoznak, a stáb már két éve megtartotta a gyártást lezáró partit.

A sorozat ezzel együtt még képernyőn van, a PBS várhatóan 2022 telére jut el az utolsó epizódig – derült ki Jason Szwimmer podcastjában, a Finding DW-ban.

Az Arthur nevű földimalacról szóló történeteket Waugh 1996-ban kezdte el gyártani Marc Brown könyvei alapján: a sorozat így a 25. évaddal ér majd véget, ami rekordnak is számít az amerikai televíziózásban, hiszen a gyerekeknek szóló rajzfilmsorozatok közül korábban egyik sem futott még ilyen sokáig – számolt be róla az Origo.

Tovább olvasom

Médiapiac

Remek nézettséggel tért vissza a Szerencsekerék a TV2-re

A legendás vetélkedő július 19-én tért vissza a TV2 képernyőjére megújult formában, Kasza Tibi műsorvezetésével.

Közzétéve:

TV2

Az első heti nézettségi adatok alapján elmondható, hogy a Szerencsekerék az első öt adással átlagosan a legnézettebb műsor volt a saját idősávjában mindhárom kiemelt korcsoportban (A18-59, 4+ és 18-49) – közölte a csatorna PR osztálya.

A kereskedelmileg fontos 18-59 évesek körében az első öt adás átlagosan 14,9%-os közönségarányt ért el, a teljes lakosság körében 16,2 százalékot, a 18-49 év közöttiek esetében pedig 15,4 százalékot. A Szerencsekerék idősávjában az RTL Klub volt a második legnézettebb csatorna a vizsgált korcsoportokban (A18-59: 12,7%; A4+: 12,4%; A18-49: 13,5%).

Érdekesség, hogy a fiatalabb nézők is nagy arányban kapcsoltak a műsorra, annak ellenére, hogy a Szerencsekerék 2001-ben, 20 éve volt utoljára a TV2 képernyőjén. Vagyis nem csak a nosztalgia játszott szerepet a választásban, hiszen a 13-17 év közötti nézők életkorukból adódóan nem emlékezhetnek a régi TV2-es adásokra, mégis 19,4%-os átlag közönségarányt ért el a Szerencsekerék ebben a nézői szegmensben.

A teljes lakosság körében a legnézettebb adás a hétfői volt, 677 ezres átlagos nézőszámmal (AMR).

2021 júliusa részben a sporteseményekről szól, a Labdarúgó-Európa-bajnokság a hónap elején és a pénteken elstartolt Olimpia kiugró nézettségi adatokat produkál. Emellett azonban fontos megjegyezni, hogy havi átlagban a TV2 a legnézettebb csatorna mindhárom kiemelt korcsoportban és a TV2 Csoport is tartja piacvezető pozícióját júliusban.

A csatornák rangsora átlag közönségarány alapján, teljes napra vetítve a 18-59 évesek körében: TV2: 7,4%, RTL Klub: 7,1%, M4 Sport 5,2% (vizsgált időszak: 2021. július 1-25.) A csatornacsaládok versenye ebben az összehasonlításban: TV2 Csoport: 21,6%, RTL Magyarország: 18,5%, MTVA 9,9%.

Borítókép: Sydney van den Bosch és Kasza Tibor

Tovább olvasom