Kövess minket!

Marketing

Ideje az asztalra csapni

Lakatos Zsófiával, az Emerald PR vezetőjével annak kapcsán beszélgettünk a PR-szakma hazai helyzetéről, hogy nemrég újabb három évre megválasztották a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) elnökének.

Egy éve már beszéltünk arról, hogy növelni szeretnéd a PR üzleti elfogadottságát. Most, az MPRSZ-elnökség új ciklusának elején hogyan látod, mekkora haladást értetek el eddig?

Régóta célom személyesen és elnökként is, hogy megismertessem és elismertessem a PR-szakmát. Most az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet azért, mert a szakma megismertetésével szerintem jól állunk: egyre több cég ismeri fel, miért fontos a PR.

Az elismertetése miatt viszont zokogok, azt gondolom ugyanis, hogy borzasztó nagy bajban van a szakmánk. Eljutottunk egy olyan pontra, hogy vagy összefogunk és megváltoztatjuk, vagy negyedszázad múlva nem lesz public relations Magyarországon.

Nagyon sok multinacionális cégnél az elmúlt években elküldték a több évtizedes tapasztalattal rendelkező kommunikációs gurukat, a feladatukat pedig összevonták régiós központokba. Sok olyan helyen, ahol megmaradt a tapasztalt PR-szakember, visszavettek az autonómiájából: nincs akkora hatalma, mint régen, és az ügynökségekre szánt büdzséje is töredéke a korábbinak. Emellett nagyon hosszúak a tenderfolyamatok, amelyek végén a beszerzés dönt kizárólag az ár alapján. Amikor egy jó nevű PR-ügynökség teljes körű PR-szolgáltatást nyújt egy multinacionális cégnek havi 4-500 ezer forintért, az tragédia. A magyar vállalatok esetében az állami szektor megbízásai pillanatnyilag nem a piacon szóródnak szét. Azok a hazai cégek – kis- és középvállalkozások – pedig, amelyek felismerik, hogy kell nekik PR, el is indulnak ebbe az irányba, de azt hiszik, hogy értenek hozzá, és hosszú távon nem akarják megfizetni a szaktudást.

Amikor jött a válság, a megbízók lenyomták az árakat, mi, ügynökségvezetők pedig engedtünk a nyomásnak, mert nem volt más választásunk. Eltelt azóta viszont már majdnem tíz év, a válságnak vége, és mi képtelenek vagyunk visszatornázni a munkánk árát oda, ahol lennie kellene. Ez nem a megbízók hibája, hanem az ügynökségeké. Nem kartellezésre buzdítok, de az ügynökségeknek fel kellene ismerniük, hogy csak akkor tudunk előrejutni, ha mint szakma összezárunk. Nem csupán az ügynökségek, hanem az intézményi és a megbízói oldali szakemberek is, hiszen most az ő munkájukat is leértékelik.

A marketing hasonló problémákkal küzdött az elmúlt években. Mennyire lehet megoldás a PR számára, amit ők is választottak: annak az elismertetése, hogy a marketing igenis üzleti folyamat, egy beruházás, amire lehet megtérülést számolni?

 

Gyakran mondják, hogy a PR nehezen megfogható és nem mérhető. Ez nem igaz. Ahhoz, hogy változást érjünk el, a PR-szakembereknek el kell fogadniuk, hogy a mi munkánk nem öncélú, mindig az üzleti célokat támogatja, és befektetési attitűddel kell kezelni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a PR mérhető, csak az elején kell meghatározni, hogy hogyan fogjuk mérni. Mi nem eladunk, hanem hírnevet és bizalmat építünk, de mérhető módon hozzájárulva az üzleti célokhoz.

 

Sokan kongatják a vészharangot, hogy a PR eltűnik a társszakmák között. Szerintem viszont mi tesszük tönkre önmagunkat, ha nem fogunk össze és harcolunk azért, hogy elismertebb legyen a szakmánk.

Hol tud segíteni ebben a PR Szövetség?

Az új elnökség nagyon jó, elismert szakemberekből álló csapat, akik lelkesek, határozott elképzelésük van a jövőről, és felelősséget vállalnak egy-egy területért. Az a deklarált célunk, hogy a szövetség újra a szakma elismert véleményvezérévé váljon. Folytatjuk a korábban megkezdett projekteket, emellett pedig szeretnénk sokkal jobban együttműködni a kormányzattal, még mélyebben kiépíteni a nemzetközi kapcsolatokat és olyan állásfoglalásokat kiadni, amelyekhez utána igazodhatnak a piaci szereplők. Nagyon fontos feladat erre az évre a tendereztetési javaslat kidolgozásának befejezése, együttműködve a GVH-val és az ÖRT-tel.

Elkezdjük egy etikai minősítő rendszer kidolgozását, és újra elővesszük az akkreditáció témáját is. Nemsokára új tagozatokat indítunk, pályázatokat hirdetünk meg, és folytatjuk a rendezvényeket: a PR Akadémiát, a konferenciákat és a PR kávéházi esteket. Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatás területére, a megfelelő utánpótlás képzése mindenkinek fontos. Az előző három év arról szólt, hogy leástunk az alapokig, és teljesen újraépítettük a házat. Ez a három év pedig arról fog szólni, hogy a házból palotát csinálunk, minél több lakóval. Szeretném, ha sokkal több vállalat, ügynökség és magánszemély érezné, hogy érdemes csatlakoznia a vezető szakmai szervezethez. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni arra, hogy pontosan mit kapnak tőlünk a tagjaink, miért is éri meg a Magyar PR Szövetség tagjának lenni.

Sokkal hangosabbak is leszünk. Én nem félek konfrontálódni senkivel, ha szakmai kérdésekről van szó, és szeretnék még jobban együttműködni a többi szakmai szervezettel, hogy együtt segítsük a teljes kommunikációs szakmát.

A nemzetközi szervezetek mennyiben tudnak segíteni a PR-szakma elismertetésében?

A CIPR– és az ICCO-együttműködéseket az előző ciklusban kötöttük meg, de van néhány olyan szervezet az Egyesült Államokban és Európában, amelyekkel még nincs együttműködési megállapodásunk. Úgy gondolom, ezeken a piacokon kevésbé küzdenek azzal, hogy nem fizetik meg a szakmát, ez régióspecifikus dolog. Ez a mi harcunk. Segíthetnek, irányt mutathatnak azonban több olyan területen, amelyet kihívásnak tartunk, például a PR helyzete és szerepe a kommunikációs spektrumban, a mérés és a szakmai utánpótlás biztosítása.

A képzéseknek, konferenciáknak van-e szerepük abban, hogy a megbízói oldal is megértse a szakma fontosságát?

Fontosak ezek a konferenciák, de nem elegendőek. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy beszélgessünk egymással, és így támogatják az összefogást, hiszen egy hazai multicég PR-vezetőjének ugyanazok a problémái, mint nekem. Arra viszont nem jók, hogy a vezérigazgatókkal és a beszerzési vezetőkkel elismertessük a szakma és a megbízóoldali szakemberek szerepét. Ehhez közösen, hallhatóbban és határozottabban kell fellépnünk.

Muszáj az asztalra csapni.

Mennyi időd jut a szövetségre úgy, hogy közben a friss saját ügynökségedet is építed?

Egyrészt senki nem ígérte, hogy könnyű lesz a feladat, másrészt ha elvállaltam ennek a szervezetnek a vezetését, akkor kötelességem megpróbálni jól csinálni. Most olyan, mintha két céget vezetnék, de ugyanez volt az elmúlt három évben is. Relatíve kevés időm jut a magánéletre és az alvásra, az is tény azonban, hogy gyorsan dolgozom, és gyorsan hozok döntéseket, mint minden dolgozó édesanya. Segítség nélkül viszont egyáltalán nem menne, de ebben is szerencsés vagyok. Az MPRSZ vezetőségében kiváló emberek ülnek, akiknek végtelenül hálás vagyok, hogy a munkájukkal segítik a szakmát. Megbízom bennük, és hagyom őket dolgozni. Én ebben hiszek: felnőtt és felelősségteljes emberekkel vagyok körülvéve, nem egy óvodát vezetek. A magánéletemben is van segítségem: a férjem nemcsak a cégtársam, de sok terhet le is vesz a vállamról, hogy a szakmai feladataimra tudjak koncentrálni.

Az Emerald PR hogyan fejlődik? Érezni-e már a pozitív hozadékát, hogy a Cohn & Wolfe partnerügynöksége lettetek?

Miután nyolc hónapos várakoztatás után a Hill+Knowlton közölte, hogy mással kötnek stratégiai partnerséget, körülnéztem, hogy mely nemzetközi ügynökségeknek nincs magyarországi képviselete. Meglepően soknak. A Cohn & Wolfe is WPP-s ügynökség, dolgoztam velük korábban, így nem teljesen ismeretlenül kopogtattam náluk. Beszélgetéseink során pedig azt éreztem, hogy hazaértem: ugyanazt gondolják a dolgokról, mint amit én, és tiszta szívvel tudom őket képviselni. Ebből konkrétan profitálunk is, vannak olyan ajtók, amelyeket a Cohn & Wolfe nyit meg.

Az Emeraldnál olyan rendszert építettem fel, ahol az ügyvezető mellett vannak a guruk, a PR egy-egy területén több tízéves tapasztalattal rendelkező emberek, és vannak az alkalmazottak. Utóbbiak fiatalabbak, 25–35 év közöttiek, az irodában végzik a munkájukat, és stábtagként mindenen dolgoznak. A gurukat ugyanakkor projektalapon vonjuk be, alvállalkozóként, és akár otthonról is dolgozhatnak. A különböző korú, hátterű és tapasztalatú emberek egész másképp látják ugyanazt a dolgot, és ebből ki tudjuk hozni a maximumot.

Jól sikerült a tavalyi év, úgy vélem, hogy büszke lehetek az ügyfelekre, a referenciákra, mert olyan nagy márkák vannak köztük, mint a GE, a Honeywell, a Bunge vagy a Mars. Több magyar vállalatnak is dolgozunk, és vannak civil szervezeti ügyfeleink is. Jó érzés az, hogy segíthetünk annak, akinek szeretnénk, mert a másik oldalon szerzünk annyi bevételt, amiből rentábilis a cég.

A Forbes listáján a tíz legstresszesebb szakma között szerepelt a PR-es. Mit gondolsz erről?

A megbízói oldalon ülő PR-szakember számára azért nagyon stresszes ez a munka, mert ő a vállalat legfontosabb immateriális java, a hírnév őrzője. Mint egy testőr, folyamatos készenlétben van, hogy a rengeteg vélt vagy valós támadástól, negatív impulzustól megvédje a céget, és megfelelően reagáljon. Az ügynökségi PR-szakembernek meg azért stresszes az élete, mert több ügyféllel dolgozik, ezért ritkán lehet lazítani, valahol ugyanis mindig van valami baj. PR-esnek szerintem születni kell, ügynökségi embernek meg pláne. Ahhoz ugyanis tényleg mazochistának kell lenni, hogy az ember élvezze azt, hogy egyszerre tíz főnöke van. Szerintem azonban ez a világ legjobb szakmája. Jó érzés és hatalmas felelősség, hogy hatással vagyunk a történésekre, hogy befolyásoljuk az emberek gondolkodását, van hatásunk a világra.

(Az interjú nyomtatott formában a Médiapiac 2017/1-2. számában jelent meg.)

Marketing

Kampány indult a rendszerváltoztatás cigány hőseiről

Portréfilmek és plakátok hívják fel a figyelmet a magyar romák helytállására.

Közzétéve:

Borítókép: a kampány egyik molinója a Terror Háza múzeum homlokzatán, fotó: Facebook / @30eveszabadon

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány a kormány megbízásából kampányt indított a “30 éve szabadon” emlékév részeként, hogy idén is bemutassa a magyar cigány közösség azon kiemelkedő tagjait, akik szakmai és közéleti tevékenységükkel már a diktatúra évei alatt is hozzájárultak egy “öntudatos és büszke” magyar cigány közösség felépítéséhez.

A közalapítvány azt közölte csütörtökön, a nemzetközi roma nap alkalmából az MTI-vel, hogy a cigányságnak a magyarsággal már hosszú évszázadok óta közös a sorsa. A közlemény szerint ez alatt az időszak alatt a magyar cigányságnak sokszor, a többségi társadalomnál nehezebb körülmények között is helyt kellett állnia.

“A magyar cigányság sokszor bizonyította már hazánk szabadsága és függetlensége iránti elkötelezettségét. Így volt ez 1956-ban és így a rendszerváltoztatás éveiben is. Harminc évvel a rendszerváltoztatás után végre kifejezzük tiszteletünket történelmi teljesítményük előtt”

– emelték ki.

A kampánnyal arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a magyar cigányok a tevékenységükkel, az önszerveződéssel, a cigány ügyek felkarolásával, közösségeik felemelésével, tanulásuk és munkahelyhez jutásuk megszervezésével vagy akár azzal, hogy művészetükkel az életerejüket, az akaratukat, a különlegességüket felmutatták, mind-mind közösségüket és Magyarországot szolgálták.

A kampányban az emlékév honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján elérhető portréfilmek, valamint az online felületeken látható plakátok hívják fel a figyelmet a magyar romák helytállására.

A Debre Istvánné óvodapedagógusról készült portrét itt tudja megtekinteni:

További portrékat a “30 éve szabadon” emlékév YouTube-csatornáján talál

Az idei nemzetközi roma nap alkalmából hat magyar cigány élettörténete válhat széles körben ismertté: Lakatos Menyhért író, költőről, Kovács József Hontalan költő, újságíróról, Debre Istvánné pedagógus, óvodaalapítóról, Fátyol Tivadar zeneszerző kultúraszervezőről, Rostás László közösségi vezető, szociális munkásról és Szegedi Tibor közösségszervező, politikusról láthatók rövidfilmek – áll a közleményben.

A filmeket Bernáth Gábor és Joka Daróczi János készítették.

Tovább olvasom

Marketing

Magyarországról forgatott a National Geographic (videó)

Harminc országban vetítik le a Magyarország a magasból című alkotást.

Közzétéve:

Borítókép: a Mátyás-templom madártávlatból, fotó: National Geographic / Molnár-Bernáth László

A National Geographic Európa a magasból című sorozata kontinensük országait mutatja meg a levegőből. A hatrészes sorozatban Franciaország, Törökország, Finnország, Svédország, Görögország és Magyarország – világhírű, vagy épp alig ismert – természeti, kulturális és építészeti értékeit csodálhatjuk meg egyedi szemszögből közölt a National Geographic.

Az epizódok látványos légi utazások formájában tárják elénk a modern 21. századi Európa izgalmas portréját – de közben a múltba is visszatekintünk a korábbi évszázadok kulturális és építészeti értékeinek megcsodálásával, és számtalan olyan lenyűgöző természeti tájra is ellátogatunk, melyet máig érintetlenül, a maga eredeti szépségében hagyott meg az ember – ígérik az alkotók.

A legszebb helyek a NatGeo szerint Magyarországon

A Magyarországról szóló epizódba a National Geographic nemzetközi csapata olyan épületeket, tájakat választott be, amelyek hazánk büszkeségének számítanak, és felülről, a magasból fotózva különösen lenyűgöző látványt nyújtanak.

Az epizód bemutatja a Zsolnay-féle építészeti kerámiával fedett hatalmas épületeket. Ilyen kerámia borítja például a Mátyás-templom tetejét, a Szilágyi Dezső téri templomot, a Szent László-templomot vagy a Magyar Állami Földtani Intézetet is.

Szentkirályszabadját, az egykori szovjet laktanyát is filmre vette felülről a NatGeo, továbbá megismerhetjük a laktanya történetét is. A katonai épületegyüttes 1996 óta üresen áll, és mára teljesen visszahódította a növényzet az egykori panelházakat. Ez az ország “szellemvárosa”, nem csoda, hogy helyet kapott a magyarországi részben.

A film előzetese

De megjelenik a filmben a Hortobágy, a Bokodi-tó és a Balaton is. Légifelvételeken örökítették meg a hatalmas kiterjedésű hortobágyi pusztát és a szürkemarhacsorda legelészését. Hazánk egyik legszebb helye a Bokodi-tó, amelyet “lebegő falunak” is neveznek: a NatGeo riporterei a légifelvételek készítése mellett még a horgászókat is meginterjúvolták arról, milyen az élet a tavon.

Mindezeken kívül gyönyörű képeket láthatunk az ország termálfürdőiről, hatalmas kastélyairól, a Városligetről és a soproni tévétoronyról is. Egy különleges látványtervezési technológiának köszönhetően az epizódban 3D-ben lesz látható, milyen lehetett régen a szigligeti vár.

A magyarországi rész április 11-én este 9 órakor lesz látható a National Geographic csatornán. A sorozat többi epizódja minden vasárnap este kilenckor.

Tovább olvasom

Marketing

Ismert magyar emberek kampányolnak az oltás mellett

Többek között Kemény Dénes, Miklósa Erika, Nagy Tímea, Csányi Sándor, Cseh László, Borbás Mária, Gyurta Dániel és Nagy Feró is megjelenik a filmeken.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Varga György

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) által az MTI-hez eljuttatott közleményben azt írta: a kormány ezen a héten új kampányt indít a koronavírus elleni oltások népszerűsítésére. A tájékoztató filmekben ismert magyar emberek és neves egészségügyi szakemberek állnak ki az oltások mellett. A tájékoztató akcióban a személyes tapasztalatok és az egészségszakmai álláspontok is helyet kapnak – tette hozzá az államtitkár.

A kezdeményezéshez csatlakozott többek között Kemény Dénes, Miklósa Erika, Nagy Tímea, Csányi Sándor, Cseh László, Borbás Mária, Gyurta Dániel és Nagy Feró. Az egészségügyi szakemberek közül Müller Cecília, Merkely Béla és Szlávik János is buzdít az oltásra.

Dömötör Csaba kitért arra is, hogy mindeközben egyre nő az oltásra regisztrálók száma: már több mint 3 millió 840 ezren jelezték igényüket. Az oltási terv szerint a következő napokban folyamatosan érkeznek az újabb szállítmányok, így az eddig regisztrálók májusig megkaphatják a vakcinát – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom