Kövess minket!

Marketing

Gyűjtő szenvedéllyel

Nevéhez fűződik az első magyar internetes árverés, a műkereskedelem és az online világ kapcsolatát annyira fontosnak tartja, hogy weboldalán több tízezer műtárgyból álló gyűjteményből vásárolhatunk. Az aukciós szakma ismert szereplőjeként, Kieselbach Tamás – mint mondja – csak teszi a dolgát: a magyar festészet legszebb arcát mutatja be. Hiszi, hogy amit csinál, bármely generáció számára érdekes lehet.

Mit tartasz a műkincspiac legeredményesebb marketing-megoldásának?

Az aukciók jelentik a leghatékonyabb kommunikációs felületet. Ami ezeken történik, arról a gyűjtők és a művészet-kedvelők értesülnek, a kiugró árak pedig a nagyközönség ingerküszöbét is elérik. Éppen ezért nem csupán üzleti értelemben fontosak: az árverési katalógusoknak, kiállításoknak, az aukciós piacot övező egész felhajtásnak a magyar festészet ügyét kell szolgálnia. Ez az én célom és életutam is. Az aukciók segítségével nagyon jól lehet alakítani az értékrendet, felhívni a figyelmet kevésbé ismert vagy teljesen eltűnt alkotók életművére, árnyalni a belső hangsúlyokat. A válogatás, a képek sorrendje, a közölt tanulmányok mind ezt a célt szolgálják. Talán sokan nem is veszik észre, de a katalógusok a maguk rejtőzködő módján hatékonyabban formálják a kánont, mint bármi más.

A modern technológia alkalmazása a műkereskedelemben hogyan hat a piacra?

Mi rendeztük az első magyar internetes árverést a Nasdaq összeomlása előtt. Akkoriban mindenkit az új webes megoldások foglalkoztattak: átalakítottam a weboldalam, illetve létrehoztunk egy internetes céget a Concorde tulajdonosaival, amely ugyan sikeres volt, de idővel kiszálltam belőle.

Ma is azt gondolom, a műkereskedelem és az internet összekapcsolása rendkívül fontos a jövő szempontjából.

Néhány tízezertől tízmillió forintig terjedő összegért lehet a galéria webshopjában festményt vásárolni. Ez a kommunikációs eszköz mennyire működik Magyarországon?

Egyre jobban. A műtárgyak különböző magángyűjteményekben érhetőek el, amelyeket felkínálunk, és a kiválasztott műveket 24-48 órán belül prezentálni tudjuk a vásárlónak. Az internet hatalmas lehetőség, hogy kiszélesítsük a vásárlók körét.

Nemes Lampérth József Tabáni részlet, 1916. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Leltári szám 82.52
Nemes Lampérth József Tabáni részlet, 1916. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Leltári szám 82.52

A magyar festészetnek milyen az arca? Mit kommunikálhatunk általa a világnak?

Felelősek vagyunk az örökségünkért, azért, ami itt maradt. Magyarországnak sokkal nehezebb volt a történelme, mint más sikeres közösségeké, és ha valaki ezt másképpen látja, nem ismeri mélységeiben.

A magyar múltban nagyon sok volt az identitástörés, amely más nemzetek esetében nem fordult elő ilyen tömegesen. Akárhová nézünk, olyan életműveket látunk, amelyeken mély nyomot hagyott a viharos közép-európai történelem.

Például Nemes-Lampérth József (festő, grafikus, a magyar avantgárd egyénisége – a szerk.) az első világháborúig alkotott, majd az életmű csúcsán minden összeomlott: elmegyógyintézetbe került és rövidesen meghalt. Sokan voltak, akik elhagyták az országot. A művészeknek folyamatosan újra kellett tervezniük az életüket, de ugyanez igaz azokra is, akik megvették a műtárgyakat, akik őrizték azokat, akik itt éltek, majd később menekülniük kellett, vagy akiket elpusztítottak. Ennek következtében az életutak nem tudtak teljes ívet befutni: a művészek kompromisszumokra kényszerültek, a bennük rejlő potenciális lehetőségekhez képest a valós teljesítmény messze elmaradt. Noha mondhatjuk azt, hogy Párizsban is dúltak a világháborúk, de Franciaországban minden folytatódott tovább, míg nálunk semmi sem folytatódott.

Scheiber Hugó Önarckép, 1922 k. mgt.
Scheiber Hugó Önarckép, 1922 k. mgt.

Egy megtört életművet hogyan lehet egységesen kommunikálni?

Minden alkotót a legjobb teljesítménye alapján kell értékelni. Azért felelek, hogy a magyar festészet legértékesebb, lehatásosabb olvasatát mutassam be. A nemzetközi szintéren is számtalan, nagyon nagyra értékelt művész van, aki csupán életének egy rövid szakaszában alkotott kiemelkedő minőségben. Tőlük sem a késői, harmatgyenge képeket akasztják ki a nagy múzeumokban, hanem a falrengető remekműveket. Nekem is a legnagyobb ígéreteket kell egymás mellé helyeznem, amelyek láttán egy külföldi szemlélő felkapja a fejét és elkezd érdeklődni a festészetünk iránt. A hazai művészettörténészek zöme sokszor még ma sem veszi a fáradságot arra, hogy alaposan, elfogulatlan szemmel vizsgálja, „mérje meg” az életműveket. Adott esetben megnéz tíz vagy ötven Scheiber Hugó (avantgárd festő – a szerk.) festményt, és rögtön sommás, elitélő véleményt formál róla. Ezt bűnnek tartom. Át kell rostálni a lehető legnagyobb merítést, több száz, sőt ezer képet, ki kell választani a legjobb műveket, és azokat felmutatni. Jellemző, hogy tavaly az amszterdami magyar avantgárd kiállítás katalógusának címlapjára és plakátjaira egy Scheiber önarckép került. De csak azért, mert a helyi múzeumi emberek nem a hazai klisék mentén gondolkodnak, nem azt nézik, hogy a megmerevedett magyar kánonban a festő hol helyezkedik el. Elfogulatlanul, értő szemmel, „csak” a kvalitás és a vizuális erő alapján választottak. És ebben Scheiber korai, expresszív önarcképe minden potenciális riválisát leteperte. Jó érzés volt kézbe venni ezt a katalógust. Nem csak azért, mert a festmény évtizedek óta a gyűjteményemben van, de amiatt is, mert visszaigazolta egy régi döntésemet. Ahogy egy költőt sem a zsengéi, hanem a főművei minősítenek, ugyanígy van a festőkkel is.

Scheiber Hugó kiállításának enteriőrje
Scheiber Hugó kiállításának enteriőrje

Mennyire ismerik a magyar festészetet a világban?

Semennyire. Ez egy szándékosan provokatív mondat, de többé-kevésbé ez a valóság. Ami persze nem csoda, elég nagy hendikeppel indultunk ebben a versenyben. A magyar festészetet még itthon, a szakma is csak töredékeiben ismerte. Az alapoktól kellett kezdeni mindent: kutatás, fotózás, bemutatás. Amikor elkészítettem a modern magyar festészetről szóló könyvemet, hetvenezer fotóból kétezer-ötszáz képet válogattam ki. Korábban én voltam az első, aki szisztematikusan végigjártam a múzeumi raktárakat és a magángyűjteményeket. A felkutatott és lefotózott anyagból aztán kiválogattam és összerendeztem a saját ideálolvasatomat. Az alkotások jelentős részét a magyar művészettörténészek sem ismerték. Miért ismerné a világ?

Nehéz volt megértenem, hogy a művészettörténészek nagy része miért nem megy kép közelébe. A képzőművészet lényege a múzeumokban, az aukciókon, a műkereskedésekben, a nagy nemzetközi vásárokban van. Aki ezeket nem követi nyomon, kimarad mindenből. Ez így volt a szocializmusban is. A kedves, tehetséges művészettörténészek bementek a múzeumba, megitták a kávéjukat, aztán kicsit kutattak. Persze akkor is voltak kivételek, akik eljártak a BÁV árveréseire, tartották a kapcsolatot a gyűjtőkkel, de nem ez volt a jellemző.

Az az ambíció sem igazán vert gyökeret, hogy a nemzet nagy történeteit, kiugró művészi teljesítményeit megfelelő rangon bemutassák külföldön, idegen nyelven, reprezentatív kiadványokban és kiállításokon. Ha mégis létrejött egy-egy tárlat, akkor kölcsönöztek pár képet azok közül, amelyek negyven-ötven éven át forogtak. Egyszerűen nem állt össze a rendszer, a szenvedély, a kurátori világ, amitől kialakulhatott volna az élő kapcsolatrendszer, ezen a területen pedig ez mindennek a katalizátora. Persze akadtak ellenpéldák is: tavaly év végén kiadtam egy könyvet Romváry Ferencről, aki a szocializmus évtizedei alatt hozott létre Pécsen egy komplett múzeumot sok ezer műtárggyal. Benne megvolt az akarat, a szenvedély, és megszerezte a politikai támogatást is.

Más meg ketyegett, csendben, nyugodtan, lassan, ahogy a szocializmusban ketyegtek az emberek.

Ettől még tisztelem őket, hiszen nem volt olyan nyitott a világ, mint most, amikor egy pillanat alatt értesülünk mindenről, és olyan fordulatszámon pörög a műkereskedelem is, hogy naponta kerülnek elő kincsek, évtizedeken át lappangó főművek, amelyekről korábban nem is tudtunk.

Nyugaton a kultúra, a múzeumok látogatása közügy, az embereknek van igényük, pénzük és energiájuk rá. A fiatal művészettörténészek között már vannak olyanok, akik ezt az értékrendet elsajátították, ügyesen kommunikálnak. Ez hatalmas energiát, napi rutint igényel, de csak ebből nőhet ki az, hogy a magyar festészet végre áttörje azt a láthatatlan falat, ami előtte magasodik.

Ha már a fiatalokat említed, az Y generáció megjelenése milyen kihívásokat tartogat a műkincspiac számára?

Viszonylag kevés vevőm van ebből a körből, de előfordul, hogy valaki már a harmincas éveiben is jómódú. Közülük sokan külföldön élnek, de azt gondolom, vissza fognak jönni. Abban a világban, amelyben felnőttem, én is arra vágytam, hogy megmártózzam külföldön. Ez a generáció mást és másképpen vásárol. Nagy egészében azt látjuk, hogy a régebbi korok festészete iránti érdeklődés, amely az egyik szenvedélyem, nemzetközi szinten is sokat csökkent. Jobban erősödött a kortárs, a háború utáni művészet.

Keserü Ilona Pannó 2. (Test sugártörésben 2.), letét az MNG-ben
Keserü Ilona Pannó 2. (Test sugártörésben 2.), letét az MNG-ben

Kit tartasz a legelismertebb magyar kortárs festőnek?

Egy profilt három-öt emberből lehet megrajzolni. Bukta Imrét mindenképpen idesorolom, de nagyra tartom Keserű Ilonát és Maurer Dórát is. A világ legnagyobb múzeumai, a Metropolitan vagy a Tate Galéria vásárlásai is ezt tükrözik. A kortársak sikere visszahat a régiek felfedezésére, és persze ez fordítva is igaz.

Többször használod a szenvedély szót. Magánemberként mi a fontosabb számodra, az, hogy egy festmény „márkás” legyen, vagy az, hogy megszólítson?

A magángyűjteményembe, illetve az albumaimba is válogattam műveket alig ismert vagy teljesen névtelen alkotóktól. Nem feltétlenül azért, mert egy neves, kanonizált festő alkotásához képest jelentősebbek, inkább csak szimbolikus jelzésként. Volt olyan mű, amelyet másnak tulajdonítottak, de megtaláltam az igazi alkotót. Volt, akit nem tartottak számon, de olyan minőségű képet hozott létre, amelyet méltónak tartottam beemelni a legjobbak közé. Volt, akit félreértettek, és az új kontextussal igyekeztem helyre tenni a megítélését. Olyan közegbe helyeztem el nagyon fontos képeket, amelyekkel az alkotók jobbat mutathattak magukról, mint amit az egész életművük alapján gondolnánk róluk.

Ha már a kommunikációról beszélünk: a Modern magyar festészet képanyagát úgy szerkesztettem meg, hogy egy hatalmas, sok száz szereplőt mozgató, megunhatatlan regényként működjön. A párosítások, az arányok, az egymásnak felelő művek, az öt, tíz, húsz képből álló „miniesszék” kisebb vagy nagyobb történeteket bontanak ki, amelyek szólhatnak tisztán festői minőségekről, színről, formáról, felületről vagy ritmusról, de a történelemről, filozófiáról, vagy az élet legalapvetőbb emberi dimenzióiról is.

Fiatalon végigjártad a világ legnagyobb képtárait, múzeumait, ma pedig, ha hihetünk a különböző újságok listáinak, a leggazdagabb magyarok egyike vagy. Nem hiányzik a kincskereséssel teli, kalandos múlt?

Azt gondolod, le vagyok merevedve, és nem elevenen élem az életem? (Nevet.) Látod, mennyire „feszes és méltóságteljes” környezetben ülünk – annyira zajlik körülöttem az élet, annyi impulzus fut be hozzám, hogy rendet rakni sincs időm. (Mutat körbe.) Arra, ki hogyan áraz be, sohasem reagáltam. Az újságírók, akár akartam, akár nem, szerepeltettek a kiadványokban, pedig minden alkalommal felhívtam a figyelmüket, hogy nem kívánok megjelenni. Soha, senki nem látta közülük, milyen vagyonnal rendelkezem. Hogy nem hiányzik-e a fiatalság? Annak a lényegi azonosságában élek, talán túlságosan is.

Szakemberként mit tartasz a legnagyobb kudarcodnak?

Nem tartok számon kudarcot. Mindig úgy dolgoztam, ahogy tudtam. Biztos volt, hogy híján voltam bizonyos tulajdonságoknak, de nem hibáztatom magam. Aukciók tekintetében mindig a bázishoz képet határozom meg, mi volt sikeres, mi sikerülhetett volna jobban is. Például a mostani eladások a két évvel ezelőttiekhez képest nagyon jónak számítanak.

Az Aranykorok romjain kiállítás enteriőrje
Az Aranykorok romjain kiállítás enteriőrje

Mi a helyzet a sikerrel?

Hálát adok a sorsnak, Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A kép, amely – remélem – él a közvéleményben a Kieselbach névvel kapcsolatban, az elmúlt évtizedek munkáján alapul, nem pedig egy jól kimódolt marketingstratégia eredménye. Azt gondolom, szerencsés esetben ennek kell reakciót, visszhangot, emóciókat kiváltani.

A könyvekhez írt előszavakban és a többi megszólalásaimban talán személyesebb hangot használok, mint mások. Sokszor hivatkozom a családom múltjára, saját élményeimre, a művészettel kapcsolatos érzéseimre. Ez sem véletlen. Mindig azt gondoltam és mondtam, hogy a magyar festészetet nem szabad önmagában, a történelmünkről, a művészek személyes sorsáról, a képekben testet öltő emberi drámákról leválasztani: ezzel éppen attól fosztanánk meg, ami emocionális töltetet adhat a műveknek. A művészet nem valami érinthetetlen, magasztos valami, amiről csak szent áhítattal, az arra feljogosítottak beszélhetnek, hanem az élet része, érdemes fesztelenül, elengedetten közeledni hozzá.

Szakmai körökben tisztességesnek, de nagy játékosnak tartanak. Miként vélekedsz a szerepedről?

Folyamatosan figyelem a cselekedeteimet, próbálok a magam világában, a belső értékrendemhez közel maradni. Az foglalkoztat, hogy amit szeretek, átmenjen, de különösebben nem érdekel, mit gondolnak vagy írnak rólam. Csak teszem a dolgom, reggeltől estig, és hiszem, hogy amivel foglalkozom, bármely generáció számára érdekes lehet.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/3-4. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Marketing

Így alakult a reklámpiac 2020-ban

A koronavírus-járvány teljesen felborította a reklámpiacot.

Közzétéve:

Pixabay

Miután 2020 elején világszerte kitört a koronavírus-járvány, a kormányok igyekeztek mindent megtenni polgáraik védelméért.

Ahogy sok más országban, az Egyesült Királyságban is kulcsfontosságú stratégiai céllá vált, hogy az ország lakosságát a lehető legszélesebb körben tájékoztassák a helyzetről: a vírus veszélyességéről, az ellene való védekezési lehetőségekről, az egyes rendszabályok meghozataláról, annak szükségességéről. E cél elérése érdekében a brit kormányzat hatalmas kampányokba kezdett, és élt a kereskedelemben jól bevált hirdetési formák alkalmazásával. Üzeneteit a nyilvánosság számára fizetett reklámokkal is igyekezett minél hatásosabban eljuttatni. A szakemberek számára így nem okozott meglepetést, hogy a brit kormány tavaly országa első számú hirdetőjévé vált, nem kevesebb, mint 164 millió font (kb. 69 milliárd forint) költéssel. A TradingPlatforms.com szakportál adatai szerint

ezzel olyan magántulajdonban lévő cég- és egyben hirdetőóriásokat is megelőzött, mint a több mint négyszáz fajta élelmiszer, illetve egyéb fogyasztási terméket gyártó Unilever multinacionális vállalatot, vagy a Sky médiaóriást.

A kormány mellett a Public Health England (PHE) közegészségügyi szervezet is felkerült a brit vezető hirdetőinek Top 10-es rangsorába: 2020-ban a hetedik helyen végzett. Megjelenése további bizonyíték a Downing Street 10.-ben tett erőfeszítésekre, amelyet a 66 millió polgár tájékoztatására, a nyilvánosság legnagyobb fokú elérésére tettek.

A PHE tavalyi 80,5 millió fontos (kb. 34 milliárd forintos) hirdetési kiadása csaknem 800 százaléka volt az előző éviének, s ez a brit szervezetek között minden idők legnagyobb reklámköltség-növekedésének számít egyik esztendőről a másikra.

A koronavírus-járvány kitörését követően egyébként a briteknél, tavaly márciusról áprilisra több mint 90 százalékkal csökkent a reklámozás a metró- és vasútállomásokon, 76 százalékkal az utak mentén és 56 százalékkal az élelmiszeráruházak előterében. A nagy állami szerepvállalás ellenére Nagy-Britanniában a hirdetési piacon a járványhelyzet – és az ezzel együtt járó gazdasági visszaesés – következményeként a Top 10-ben lévő hirdetőcégek reklámköltései együttesen ötödével estek 2019-hez képest. Becslések szerint a briteknél összességében 2020-ban 4,4 százalékkal csökkentek a nettó hirdetési kiadások, melyek 21 milliárd fontot (kb. 8800 milliárd forintot) tettek ki.

Magyarországon tavaly 240 milliárd forintra, 2,8 százalékkal csökkent a médiumok reklámbevétele, azaz a “médiatorta” egy év alatt ennyivel lett kisebb – derül ki a Magyar Reklámszövetség 2021. áprilisi jelentéséből.

A torta csaknem minden szelete vékonyodott, egyedül a digitális reklámpiacé növekedett, 5,5 százalékkal (44,7 százalékra). Ez elsősorban a globális platformok töretlen népszerűségének köszönhető, mivel a hazai szereplők hirdetési bevételei 0,2 százalékkal mérséklődtek az előző évihez képest. A második legvastagabb tortaszeletet a televízió hasította ki (26,7 százalékot), igaz, a tévétársaságok bevételei 64 milliárd forintra estek vissza (3,8 százalékkal). Azonban míg itt a versenypiac reklámra fordított kiadásai tavaly csaknem 6 százalékkal mérséklődtek, addig az állami hirdetések részaránya növekedett: az állami költések 11,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az állami megrendelések részaránya a társadalmi célú reklámok növekedésével tavaly 14 százalékra, csaknem 9 milliárd forintra emelkedett a magyar televíziós reklámpiacon.

A szakemberek úgy értékelik, hogy a médiahirdetési piac csak kisebb mértékű zsugorodása főként a jelentősen megemelkedett állami reklámköltésnek volt köszönhető.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Marketing

Iszlámellenességgel vádolják a francia ásványvízgyártót

A haladók identitásvitát generáltak egy szimpla marketingfogásból.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, forrás: Pixabay

Balul sült el az egyik legismertebb francia ásványvízgyártó Twitter-bejegyzése, az Evian ugyanis egy ártatlannak tűnő bejegyzést posztolt közösségi oldalán, arra kérve követőit, hogy ossza meg az, aki aznap már megivott egy liter vizet – számolt be az esetről a V4NA hírügynökség.

A bejegyzéssel önmagában nem is lett volna gond, ha az nem a muszlim böjt első napjára esik, így viszont a muszlimok rettentően felháborodtak, és iszlamofóbiával, sőt rasszizmussal vádolták meg a céget, amely tucatjával kapta a gyűlölködő kommenteket. Volt, aki azt kifogásolta és illetlenségnek nevezte, hogy miért pont a ramadán első napját választotta a cég a tweet közlésére, de olyan kommentelő is akadt, aki szerint a vállalat még csak nem is rejti véka alá az iszlamofóbiáját.

Sokan azonban kiálltak az Evian mellet, mondván, azért mégiscsak Franciaországban vannak, ráadásul a rendszeres vízfogyasztás ajánlott az egészség megőrzése érdekében.

Mások szerint nem kell identitáskérdést csinálni és felesleges vitákat gerjeszteni egy olyan mindennapi tevékenységből, mint a vízivás. A cég végül bocsánatot kért a Twitteren, leírták, hogy nagyon sajnálják a balul elsült bejegyzést, majd leszögezték, hogy semmiféle provokáció nem állt szándékukban.

Tovább olvasom

Marketing

Kampány indult a rendszerváltoztatás cigány hőseiről

Portréfilmek és plakátok hívják fel a figyelmet a magyar romák helytállására.

Közzétéve:

Borítókép: a kampány egyik molinója a Terror Háza múzeum homlokzatán, fotó: Facebook / @30eveszabadon

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány a kormány megbízásából kampányt indított a “30 éve szabadon” emlékév részeként, hogy idén is bemutassa a magyar cigány közösség azon kiemelkedő tagjait, akik szakmai és közéleti tevékenységükkel már a diktatúra évei alatt is hozzájárultak egy “öntudatos és büszke” magyar cigány közösség felépítéséhez.

A közalapítvány azt közölte csütörtökön, a nemzetközi roma nap alkalmából az MTI-vel, hogy a cigányságnak a magyarsággal már hosszú évszázadok óta közös a sorsa. A közlemény szerint ez alatt az időszak alatt a magyar cigányságnak sokszor, a többségi társadalomnál nehezebb körülmények között is helyt kellett állnia.

“A magyar cigányság sokszor bizonyította már hazánk szabadsága és függetlensége iránti elkötelezettségét. Így volt ez 1956-ban és így a rendszerváltoztatás éveiben is. Harminc évvel a rendszerváltoztatás után végre kifejezzük tiszteletünket történelmi teljesítményük előtt”

– emelték ki.

A kampánnyal arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a magyar cigányok a tevékenységükkel, az önszerveződéssel, a cigány ügyek felkarolásával, közösségeik felemelésével, tanulásuk és munkahelyhez jutásuk megszervezésével vagy akár azzal, hogy művészetükkel az életerejüket, az akaratukat, a különlegességüket felmutatták, mind-mind közösségüket és Magyarországot szolgálták.

A kampányban az emlékév honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján elérhető portréfilmek, valamint az online felületeken látható plakátok hívják fel a figyelmet a magyar romák helytállására.

A Debre Istvánné óvodapedagógusról készült portrét itt tudja megtekinteni:

További portrékat a “30 éve szabadon” emlékév YouTube-csatornáján talál

Az idei nemzetközi roma nap alkalmából hat magyar cigány élettörténete válhat széles körben ismertté: Lakatos Menyhért író, költőről, Kovács József Hontalan költő, újságíróról, Debre Istvánné pedagógus, óvodaalapítóról, Fátyol Tivadar zeneszerző kultúraszervezőről, Rostás László közösségi vezető, szociális munkásról és Szegedi Tibor közösségszervező, politikusról láthatók rövidfilmek – áll a közleményben.

A filmeket Bernáth Gábor és Joka Daróczi János készítették.

Tovább olvasom