Kövess minket!

Marketing

Ételvitelszerűen a világ körül

Évekkel ezelőtt mindent elhagyott az életéből, ami nem a gasztronómiával kapcsolatos. Mint mondja: azért, mert folyton éhes. A világot körbeevő Jókuti Andrásnak mindenről markáns véleménye van, ami a konyhaművészethez kapcsolódik, a hervasztó magyar helyzetből való kiút egyik sarokpontját például az okos marketingtevékenységben látja.

A gasztronómia megújítására tett kísérletek, erőfeszítések olyan új szakterületeket hoztak magukkal, mint gasztrokommunikáció, gasztro-PR. Mit gondolsz róluk?

Definiálják azok, akik ezt a munkát végzik. Én mindig privátban keresem meg a séfeket, eszembe sem jut ügynökségeket megkérdezni, mert tudom, hogy így sokkal lassabban kapnék választ, ráadásul szakmailag megalapozatlant. Világszinten már komoly gasztro-PR van, Magyarországon nem találkoztam ilyennel. Itthon ez a terület elég gyengécskén működik, pedig igény lenne rá. A gasztronómiai vállalkozások többsége nem készült fel arra, hogy esetenként olyan kérdések futnak be hozzájuk, amelyekre érdekes válaszokat adhatnak, és amit később ingyenreklámként használhatnak.

Jókuti András műsorvezetés közben, itt Veres Istvánnal, a Babel séfjével

Nevezhetünk gasztrokommunikátornak?

Szándékosan nem foglalkozom PR-rel, távol áll tőlem. Szeretem a blogger megnevezést, igaz, ha a bevételi forrásokat nézzük, akkor a gasztroeseményeken való műsorvezetés, a motivációs előadások, az élménybeszámolók tartása sokkal jelentősebb. De rendben, hívhatunk gasztrokommunikátornak!

Úgy tudom, nem főzöl, „csak” írsz arról, ahogy más főz.

Megvédem magam! Éppen ma készítettem egy fantasztikus massaman curryt a családnak, de nem főzök ételvitelszerűen. (Nevet.) Szórakozásból teszem, illetve néha rendezvényeken, tévéműsorokban. Nekem az evés a fő funkcióm.

A főzés mechanizmusa vagy inkább az élmény fog meg jobban?

Szeretem a maga teljességében tekinteni a dolgot, így ha egy étteremben van séf asztala, akkor azt választom. Az élményalapú megközelítés izgat. A hagyományos étteremkalauzok pont ezt az összélményt nem adják vissza, és jellemzően azt mondják, hogy csak az számít, ami a tányéron van. Én viszont azt vallom, az csak egy része az élménynek.

Ugyancsak felmerül ez a kérdés, ha a világ legjobb éttermeiről beszélünk. Technika vagy élmény?

Számomra a leginspirálóbb, a legkreatívabb, a legizgalmasabb és a legmodernebb konyha a koppenhágai Noma. Nagyon érdekes elegyét valósítják meg a gasztronómiának. Látszólag nem áttechnologizált étterem, valójában rengeteg előkészítő fázis van, ám alapvetően az élményről szól az egész. A szakácsok maguk hozzák ki az ételt, nem restek kiabálva köszönteni a vendégeket és felsorakozni előttük. Mindenki rendkívül jó arc. Olyanok, akikkel bármikor szívesen beszélgetnél.

Ez a hozzáállás mennyire áll távol a magyar vendéglátástól?

Amennyire csak lehet. (Nevet.) A hazai vendéglátásnak nagyon komoly problémája a szerviz. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, az egyensúlyt, hogy a vendég akar-e egyáltalán beszélgetni, vevő-e a humorra. René Redzepi (a Noma séfje és társtulajdonosa – a szerk.) mesélte, hogy a japán konyhában szinte minden ételnek és alapanyagnak sok száz éves története van, mindenféle szimbólumok kapcsolódnak hozzájuk. Európa nagy részén ilyen nincs, még a franciáknak is csak 100-150 éves történeteik vannak.

Ebből kiindulva Magyarországon nem is feltétlenül alakulhatott ki egy rendszer, amelyet egy gasztroforradalom megváltoztathat.

A forradalom inkább vágyálom, mint valóság. Magyarországon – akár fine diningról, akár büféről beszélünk – garantáltan nincs gasztroforradalom. Egy maréknyi ember indult el a jó irányba, és bár nagyon remélem, hogy számuk nőni fog, jelenleg ez inkább palotaforradalom.

A tévécsatornák évadról évadra előállnak egy gasztroműsorral. Ez hogyan hat a magyar szakácsművészetre?

Óriási probléma, hogy Magyarországon a popkultúrának nem része a gasztronómia, így ezek a műsorok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy változás következzen be a gondolkodásunkban. Ily módon nevelődhet ki az az igényes közönség, amire óriási szükség lenne, hogy a palotaforradalom forradalommá válhasson. Nem gondolom azonban, hogy ezekből a műsorokból lehetne megtanulni a szakmát, ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem a győztesek lesznek az ország legjobb séfjei.

Jókuti András a Világevő blogon számol be a világ legjobb gasztrovárosaiban átélt kalandjairól.

Feltételezem, okkal nem tűntél fel egyetlen tévés gasztroműsor zsűrijében sem. Mi a véleményed ezekről a műsorokról?

Eléggé hidegen hagynak, nem vagyok nagy médiafogyasztó. Az egyik nagy csatornával leültem beszélgetni, mert azt nem tagadom, hogy bohóckodásra hajlamos az egyéniségem, de szerintem túl erős bennük a valóságshow-vonulat. Ha én szerepet vállalnék valamelyikben, olyat csinálnék, amelyre szakmailag is büszke lehetek, és nem csak azzal jár, hogy sokan megismernek az utcán.

Nemzetközi kontextusban elhelyezhető a magyar gasztronómia és étteremkultúra?

Nem. Az egy felfújt gondolat, hogy a konyhánk világhírű. Hervasztó a helyzet, érdeklődéssel is ritkán találkozom. Önmagában az is iszonyatosan nehéz, hogy felkeltsük a figyelmet egy ország gasztrokultúrája iránt. Sokat beszélgetek, vitatkozom erről. A legtöbben azzal érvelnek, olyan helyre nem akarnak jönni, ahol az a legnagyobb specialitás, hogy órákig főzünk egy kockára vágott húst. Aki idelátogat, nyilván megkóstolja a lángost, a gulyást és a sütijeinket, de mint a gasztronómia felső része nem létezünk. Ahhoz, hogy vonzóak legyünk, nagyon sokat kellene tenni szakmai és marketingtéren egyaránt.

Melyek lehetnek a hatékony marketing módszerek?

Túl nagy marketingszakértelmet feltételeznék magamról, ha azt mondanám, tudom a megoldást. Abban biztos vagyok, nem mondanék olyanokat, hogy jobb vörös bort készítünk, mint a bordeaux-iak, és nem a lángost próbálnám propagálni, mert az semmi másra nem lenne jó, mint hogy még több brit turista érkezzen a fapadosokkal.

Jókuti András a Bocuse d’Or-on, háttérben Széll Tamással

Széll Tamás győzelme a Bocuse d’Or-on, egy Michelin-csillag vagy egyéb rangos elismerés hogyan hat az ország gasztronómiai kultúrájára?

Ha azt látják a világban, hogy vannak csillagos éttermeink, vannak pozitív szakmai hírek, idővel felmerülhet, hogy érdemes idejönni. A Gourmet Fesztivál például olyan esemény, amelyről még nem láttam külföldit elégedetlenül távozni. Ezeknek van hosszú távú hatásuk.

Tudsz-e olyan desztinációt mondani, amely mind léptékét, mind hagyományait tekintve hasonló a magyarhoz, mégis fel tudott kerülni a gasztronómiai világtérképre?

Ilyenek az ausztrálok, amin mi röhögünk, hiszen nem jut eszünkbe semmilyen ausztrál finomság, vagy hogy milyen jó a kengurupörkölt. Ennek ellenére elkezdték profin felépíteni a csúcséttermeiket, az ausztrál életérzést, a barbecue-zást. Odacsábították a Világ Legjobb Ötven Étterme díjátadóját, támogatták a Noma vendégszereplését, körbeutaztattak influencereket, újságírókat. Perut pedig már az átlag foodie is bevette a naptárjába. Szerepelnek a világ legjobb éttermei között, csináltak egy nagy fesztivált Mistura néven, amelyet nemzetközi szinten propagálnak, utaztatják konferenciákra a nagy séfjeiket. Az ő konyhájuk még hasonlít is a magyarhoz, bár talán erőteljesebb volt a gasztrokultúrájuk. Van nagyjából kétezerféle krumplijuk, ott nem az kérdés, hogy hasáb-e vagy püré.

Elsősorban a gasztronómiai világ szakértőinek az érdeklődését kell felkelteni, és rajtuk keresztül a világét?

Ha gyors sikert akarunk, akkor igen. Hosszú távon nehézkesebb az út. Ráadásul nálunk ez is fordítva indult: volt pár milliárdos, aki altruista hobbiként kitalálta, hogy Michelin-csillagos éttermet csinál, a pénz nem számít. A csúcséttermi világban feltűnést a kreatív, kortárs, mégis regionális gyökerekkel rendelkező magyar gasztronómiával kelthetünk.

Van ilyen étterem jelenleg a palettán?

Van, a Babel.

Meglepő, hogy nem Michelin-csillagos helyet említesz.

Nekik még nem volt rendes tesztelésük, de szerintem kapásból kapni fognak kettőt. David Zilbert (a Noma fermentációs séfje – a szerk.) idén hívtam el a VinCE-borfesztiválra előadást tartani, ő a Babelben rendelhető tojásos galuskától megőrült. Ugyanerre a vacsorára Fiona Beckett (a Decanter brit bormagazin újságírója – a szerk.) is becsatlakozott, aki meglehetősen lelkes cikket írt erről az élményéről.

Jókuti András valahol a Távol-Keleten (Fotó: Teveli Gábor)

Van olyan éttermi élményed, amelyet soha sehol nem írtál le?

Amelyet most elmesélek, és emiatt majd senki nem fogja megvenni a 2044-ben elkészülő könyvemet? (Nevet.) Nemrég voltam egy szupertitkos japán étteremben. A Mibu csak japánok és klubtagok számára elérhető, akik még vendéget sem vihetnek magukkal, és nem is foglalhatnak helyet. Összesen nyolc férőhely van, amelyet év elején feltöltenek úgy, hogy a séf felesége telefonon felhívja a kiválasztottakat. Én nem vagyok tag, de elfogadtak betolakodóként.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg.)

Marketing

Kilencszeres Lounge Design-siker született a világversenyen

A magyar marketinges cég munkájának köszönhetően magyar cégek világmárkákkal szerepelhettek egy platformon.

Közzétéve:

Kilenc díjjal ismerték el a budapesti Lounge Design ügynökség munkáját a kreatív szakma egyik neves világversenyén, a Muse Creative Awardson – közölte csütörtökön a Lounge Group. A nemzetközi megméretésen közel négyezer, a világ minden pontjáról érkező nevezésből választották ki a legjobbakat.

Oreo, Burberry, BBC, DreamWorks Animation, Ferrari, Warner Bros – a nekik készült nyertes kreatív munkák mellett most a Lounge Group ügynökségének ügyfelei is felkerültek a Muse Creative Awards győzteseinek listájára.

„Van az a mondás, miszerint nem terem új a nap alatt” – kezdi Knjo Ong, a versenyt rendező International Awards Associate (IAA) vezérigazgatója. „Ez nem is állhatna messzebb az igazságtól. Minden évben akad valami új és izgalmas a versenyművek között” – teszi hozzá.

A neves verseny 44 fős zsűrije 23 országból képviseltette magát. A bírák a digitális és kreatív szakma nagyágyúi közül kerültek ki, így például Alessandro Sciortino a McCann Worldgroup kreatívigazgatója, Daniel Lobaton a Saatchi & Saatchi NY Executive kreatívigazgatója, Renato Barreto a MullenLowe társ-kreatívigazgatója, Sebastiano Boni, a Huawei Head of User Experience szakértője mellett Min Lu, a Facebook marketingvezetője, valamint Frederick Rickmann, a DNgroup Aps igazgatója is az ítészek között szerepelt.

A Lounge Group megtisztelőnek érzi az elismerést, erről a cégcsoport kreatívigazgatója, Radovics Péter beszélt:

„Elsősorban annak örülök, hogy a győztes munkáink most eljutnak olyanokhoz is, akik eddig nem ismerték őket, esetleg nem figyeltek még fel az ügynökségre. Azt gondolom, mindegyik olyan színvonalat képvisel, amellyel szívesen mutatnám be magunkat, a gondolkodásunkat, illetve a szakmai elképzeléseinket. Remélem, hogy ezekre a kampányokra más fesztiválokon is felfigyelnek majd.”

A Lounge Design a Muse Creative Awards díjait a következő munkákkal nyerte meg: MVM Csoport „Future Talks” (platinum és arany – print és online hirdetés kategória), Szerencsejáték Zrt. „Ötöslottó” imázsfilm (két platinum – film és kraft kategóriákban), MVM Csoport „MVM Edison 2020” film (két arany – film és kraft kategóriákban), Szerencsejáték Zrt. „Karácsonyi sorsjegy képeslap” kampány (arany – stratégiai program kategóriában), Magyar Telekom „Telekom x Ivan and the Parazol” (arany és ezüst – social media influencer kampány és márkázott tartalom kategóriákban).

A nemzetközi siker azért is nevezhető jelentősnek, mert a nevezett munkák már mind a pandémia idején születtek, így a kreatív szakembereknek újféle kihívásokkal és nehézségekkel kellett szembenézniük.

„Bár nehéz időszakban születtek ezek a kampányok, a kreativitásra, ilyen jellegű közös munkára nem feltétlenül hat mindez hátrányosan. Amit elveszítünk bizonyos területeken, azt visszakapjuk máshol, azaz szerintem, ha jól menedzseljük az új helyzeteket, akár előnyünkre is fordíthatjuk őket szakmailag”

– mondja Radovics Péter.

A Lounge Group kreatívigazgatója arra is válaszolt, mely nevezés állt szívéhez legközelebb. „Nekem az MVM Future Talks kampánya a személyes kedvencem. Az ötlet, a megvalósítás és a különböző kulturális utalások, vonatkozások rétegei egyszerre vannak jelen, és a célcsoport számára egyetlen pillanat alatt, egyszerre érthetők meg. Pont annyi idő alatt, amennyi egy ilyen hirdetés megnézésére jut az életünkből. Szórakoztató és képes elgondolkodtatni, azaz akár képes arra is, hogy elérje a célját, és az érdeklődést akcióra váltsa.”

Az IAA vezérigazgatója, Knjo Ong kiemelte, hogy a jövőben is elismerik majd azok munkáját, akik a nehézségek közepette is kiváló helytállásról tesznek tanúbizonyságot: „Az éppen zajló világjárványt tekintve az IAA szakmai csapataként csodálattal tekintünk arra az akaraterőre, amellyel az emberek saját iparáguk akadályain felülkerekedtek.”

Tovább olvasom

Marketing

Így alakult a reklámpiac 2020-ban

A koronavírus-járvány teljesen felborította a reklámpiacot.

Közzétéve:

Pixabay

Miután 2020 elején világszerte kitört a koronavírus-járvány, a kormányok igyekeztek mindent megtenni polgáraik védelméért.

Ahogy sok más országban, az Egyesült Királyságban is kulcsfontosságú stratégiai céllá vált, hogy az ország lakosságát a lehető legszélesebb körben tájékoztassák a helyzetről: a vírus veszélyességéről, az ellene való védekezési lehetőségekről, az egyes rendszabályok meghozataláról, annak szükségességéről. E cél elérése érdekében a brit kormányzat hatalmas kampányokba kezdett, és élt a kereskedelemben jól bevált hirdetési formák alkalmazásával. Üzeneteit a nyilvánosság számára fizetett reklámokkal is igyekezett minél hatásosabban eljuttatni. A szakemberek számára így nem okozott meglepetést, hogy a brit kormány tavaly országa első számú hirdetőjévé vált, nem kevesebb, mint 164 millió font (kb. 69 milliárd forint) költéssel. A TradingPlatforms.com szakportál adatai szerint

ezzel olyan magántulajdonban lévő cég- és egyben hirdetőóriásokat is megelőzött, mint a több mint négyszáz fajta élelmiszer, illetve egyéb fogyasztási terméket gyártó Unilever multinacionális vállalatot, vagy a Sky médiaóriást.

A kormány mellett a Public Health England (PHE) közegészségügyi szervezet is felkerült a brit vezető hirdetőinek Top 10-es rangsorába: 2020-ban a hetedik helyen végzett. Megjelenése további bizonyíték a Downing Street 10.-ben tett erőfeszítésekre, amelyet a 66 millió polgár tájékoztatására, a nyilvánosság legnagyobb fokú elérésére tettek.

A PHE tavalyi 80,5 millió fontos (kb. 34 milliárd forintos) hirdetési kiadása csaknem 800 százaléka volt az előző éviének, s ez a brit szervezetek között minden idők legnagyobb reklámköltség-növekedésének számít egyik esztendőről a másikra.

A koronavírus-járvány kitörését követően egyébként a briteknél, tavaly márciusról áprilisra több mint 90 százalékkal csökkent a reklámozás a metró- és vasútállomásokon, 76 százalékkal az utak mentén és 56 százalékkal az élelmiszeráruházak előterében. A nagy állami szerepvállalás ellenére Nagy-Britanniában a hirdetési piacon a járványhelyzet – és az ezzel együtt járó gazdasági visszaesés – következményeként a Top 10-ben lévő hirdetőcégek reklámköltései együttesen ötödével estek 2019-hez képest. Becslések szerint a briteknél összességében 2020-ban 4,4 százalékkal csökkentek a nettó hirdetési kiadások, melyek 21 milliárd fontot (kb. 8800 milliárd forintot) tettek ki.

Magyarországon tavaly 240 milliárd forintra, 2,8 százalékkal csökkent a médiumok reklámbevétele, azaz a “médiatorta” egy év alatt ennyivel lett kisebb – derül ki a Magyar Reklámszövetség 2021. áprilisi jelentéséből.

A torta csaknem minden szelete vékonyodott, egyedül a digitális reklámpiacé növekedett, 5,5 százalékkal (44,7 százalékra). Ez elsősorban a globális platformok töretlen népszerűségének köszönhető, mivel a hazai szereplők hirdetési bevételei 0,2 százalékkal mérséklődtek az előző évihez képest. A második legvastagabb tortaszeletet a televízió hasította ki (26,7 százalékot), igaz, a tévétársaságok bevételei 64 milliárd forintra estek vissza (3,8 százalékkal). Azonban míg itt a versenypiac reklámra fordított kiadásai tavaly csaknem 6 százalékkal mérséklődtek, addig az állami hirdetések részaránya növekedett: az állami költések 11,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az állami megrendelések részaránya a társadalmi célú reklámok növekedésével tavaly 14 százalékra, csaknem 9 milliárd forintra emelkedett a magyar televíziós reklámpiacon.

A szakemberek úgy értékelik, hogy a médiahirdetési piac csak kisebb mértékű zsugorodása főként a jelentősen megemelkedett állami reklámköltésnek volt köszönhető.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Marketing

Iszlámellenességgel vádolják a francia ásványvízgyártót

A haladók identitásvitát generáltak egy szimpla marketingfogásból.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, forrás: Pixabay

Balul sült el az egyik legismertebb francia ásványvízgyártó Twitter-bejegyzése, az Evian ugyanis egy ártatlannak tűnő bejegyzést posztolt közösségi oldalán, arra kérve követőit, hogy ossza meg az, aki aznap már megivott egy liter vizet – számolt be az esetről a V4NA hírügynökség.

A bejegyzéssel önmagában nem is lett volna gond, ha az nem a muszlim böjt első napjára esik, így viszont a muszlimok rettentően felháborodtak, és iszlamofóbiával, sőt rasszizmussal vádolták meg a céget, amely tucatjával kapta a gyűlölködő kommenteket. Volt, aki azt kifogásolta és illetlenségnek nevezte, hogy miért pont a ramadán első napját választotta a cég a tweet közlésére, de olyan kommentelő is akadt, aki szerint a vállalat még csak nem is rejti véka alá az iszlamofóbiáját.

Sokan azonban kiálltak az Evian mellet, mondván, azért mégiscsak Franciaországban vannak, ráadásul a rendszeres vízfogyasztás ajánlott az egészség megőrzése érdekében.

Mások szerint nem kell identitáskérdést csinálni és felesleges vitákat gerjeszteni egy olyan mindennapi tevékenységből, mint a vízivás. A cég végül bocsánatot kért a Twitteren, leírták, hogy nagyon sajnálják a balul elsült bejegyzést, majd leszögezték, hogy semmiféle provokáció nem állt szándékukban.

Tovább olvasom