Kövess minket!

Marketing

Ételvitelszerűen a világ körül

Évekkel ezelőtt mindent elhagyott az életéből, ami nem a gasztronómiával kapcsolatos. Mint mondja: azért, mert folyton éhes. A világot körbeevő Jókuti Andrásnak mindenről markáns véleménye van, ami a konyhaművészethez kapcsolódik, a hervasztó magyar helyzetből való kiút egyik sarokpontját például az okos marketingtevékenységben látja.

A gasztronómia megújítására tett kísérletek, erőfeszítések olyan új szakterületeket hoztak magukkal, mint gasztrokommunikáció, gasztro-PR. Mit gondolsz róluk?

Definiálják azok, akik ezt a munkát végzik. Én mindig privátban keresem meg a séfeket, eszembe sem jut ügynökségeket megkérdezni, mert tudom, hogy így sokkal lassabban kapnék választ, ráadásul szakmailag megalapozatlant. Világszinten már komoly gasztro-PR van, Magyarországon nem találkoztam ilyennel. Itthon ez a terület elég gyengécskén működik, pedig igény lenne rá. A gasztronómiai vállalkozások többsége nem készült fel arra, hogy esetenként olyan kérdések futnak be hozzájuk, amelyekre érdekes válaszokat adhatnak, és amit később ingyenreklámként használhatnak.

Jókuti András műsorvezetés közben, itt Veres Istvánnal, a Babel séfjével

Nevezhetünk gasztrokommunikátornak?

Szándékosan nem foglalkozom PR-rel, távol áll tőlem. Szeretem a blogger megnevezést, igaz, ha a bevételi forrásokat nézzük, akkor a gasztroeseményeken való műsorvezetés, a motivációs előadások, az élménybeszámolók tartása sokkal jelentősebb. De rendben, hívhatunk gasztrokommunikátornak!

Úgy tudom, nem főzöl, „csak” írsz arról, ahogy más főz.

Megvédem magam! Éppen ma készítettem egy fantasztikus massaman curryt a családnak, de nem főzök ételvitelszerűen. (Nevet.) Szórakozásból teszem, illetve néha rendezvényeken, tévéműsorokban. Nekem az evés a fő funkcióm.

A főzés mechanizmusa vagy inkább az élmény fog meg jobban?

Szeretem a maga teljességében tekinteni a dolgot, így ha egy étteremben van séf asztala, akkor azt választom. Az élményalapú megközelítés izgat. A hagyományos étteremkalauzok pont ezt az összélményt nem adják vissza, és jellemzően azt mondják, hogy csak az számít, ami a tányéron van. Én viszont azt vallom, az csak egy része az élménynek.

Ugyancsak felmerül ez a kérdés, ha a világ legjobb éttermeiről beszélünk. Technika vagy élmény?

Számomra a leginspirálóbb, a legkreatívabb, a legizgalmasabb és a legmodernebb konyha a koppenhágai Noma. Nagyon érdekes elegyét valósítják meg a gasztronómiának. Látszólag nem áttechnologizált étterem, valójában rengeteg előkészítő fázis van, ám alapvetően az élményről szól az egész. A szakácsok maguk hozzák ki az ételt, nem restek kiabálva köszönteni a vendégeket és felsorakozni előttük. Mindenki rendkívül jó arc. Olyanok, akikkel bármikor szívesen beszélgetnél.

Ez a hozzáállás mennyire áll távol a magyar vendéglátástól?

Amennyire csak lehet. (Nevet.) A hazai vendéglátásnak nagyon komoly problémája a szerviz. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, az egyensúlyt, hogy a vendég akar-e egyáltalán beszélgetni, vevő-e a humorra. René Redzepi (a Noma séfje és társtulajdonosa – a szerk.) mesélte, hogy a japán konyhában szinte minden ételnek és alapanyagnak sok száz éves története van, mindenféle szimbólumok kapcsolódnak hozzájuk. Európa nagy részén ilyen nincs, még a franciáknak is csak 100-150 éves történeteik vannak.

Ebből kiindulva Magyarországon nem is feltétlenül alakulhatott ki egy rendszer, amelyet egy gasztroforradalom megváltoztathat.

A forradalom inkább vágyálom, mint valóság. Magyarországon – akár fine diningról, akár büféről beszélünk – garantáltan nincs gasztroforradalom. Egy maréknyi ember indult el a jó irányba, és bár nagyon remélem, hogy számuk nőni fog, jelenleg ez inkább palotaforradalom.

A tévécsatornák évadról évadra előállnak egy gasztroműsorral. Ez hogyan hat a magyar szakácsművészetre?

Óriási probléma, hogy Magyarországon a popkultúrának nem része a gasztronómia, így ezek a műsorok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy változás következzen be a gondolkodásunkban. Ily módon nevelődhet ki az az igényes közönség, amire óriási szükség lenne, hogy a palotaforradalom forradalommá válhasson. Nem gondolom azonban, hogy ezekből a műsorokból lehetne megtanulni a szakmát, ahogy az is nyilvánvaló, hogy nem a győztesek lesznek az ország legjobb séfjei.

Jókuti András a Világevő blogon számol be a világ legjobb gasztrovárosaiban átélt kalandjairól.

Feltételezem, okkal nem tűntél fel egyetlen tévés gasztroműsor zsűrijében sem. Mi a véleményed ezekről a műsorokról?

Eléggé hidegen hagynak, nem vagyok nagy médiafogyasztó. Az egyik nagy csatornával leültem beszélgetni, mert azt nem tagadom, hogy bohóckodásra hajlamos az egyéniségem, de szerintem túl erős bennük a valóságshow-vonulat. Ha én szerepet vállalnék valamelyikben, olyat csinálnék, amelyre szakmailag is büszke lehetek, és nem csak azzal jár, hogy sokan megismernek az utcán.

Nemzetközi kontextusban elhelyezhető a magyar gasztronómia és étteremkultúra?

Nem. Az egy felfújt gondolat, hogy a konyhánk világhírű. Hervasztó a helyzet, érdeklődéssel is ritkán találkozom. Önmagában az is iszonyatosan nehéz, hogy felkeltsük a figyelmet egy ország gasztrokultúrája iránt. Sokat beszélgetek, vitatkozom erről. A legtöbben azzal érvelnek, olyan helyre nem akarnak jönni, ahol az a legnagyobb specialitás, hogy órákig főzünk egy kockára vágott húst. Aki idelátogat, nyilván megkóstolja a lángost, a gulyást és a sütijeinket, de mint a gasztronómia felső része nem létezünk. Ahhoz, hogy vonzóak legyünk, nagyon sokat kellene tenni szakmai és marketingtéren egyaránt.

Melyek lehetnek a hatékony marketing módszerek?

Túl nagy marketingszakértelmet feltételeznék magamról, ha azt mondanám, tudom a megoldást. Abban biztos vagyok, nem mondanék olyanokat, hogy jobb vörös bort készítünk, mint a bordeaux-iak, és nem a lángost próbálnám propagálni, mert az semmi másra nem lenne jó, mint hogy még több brit turista érkezzen a fapadosokkal.

Jókuti András a Bocuse d’Or-on, háttérben Széll Tamással

Széll Tamás győzelme a Bocuse d’Or-on, egy Michelin-csillag vagy egyéb rangos elismerés hogyan hat az ország gasztronómiai kultúrájára?

Ha azt látják a világban, hogy vannak csillagos éttermeink, vannak pozitív szakmai hírek, idővel felmerülhet, hogy érdemes idejönni. A Gourmet Fesztivál például olyan esemény, amelyről még nem láttam külföldit elégedetlenül távozni. Ezeknek van hosszú távú hatásuk.

Tudsz-e olyan desztinációt mondani, amely mind léptékét, mind hagyományait tekintve hasonló a magyarhoz, mégis fel tudott kerülni a gasztronómiai világtérképre?

Ilyenek az ausztrálok, amin mi röhögünk, hiszen nem jut eszünkbe semmilyen ausztrál finomság, vagy hogy milyen jó a kengurupörkölt. Ennek ellenére elkezdték profin felépíteni a csúcséttermeiket, az ausztrál életérzést, a barbecue-zást. Odacsábították a Világ Legjobb Ötven Étterme díjátadóját, támogatták a Noma vendégszereplését, körbeutaztattak influencereket, újságírókat. Perut pedig már az átlag foodie is bevette a naptárjába. Szerepelnek a világ legjobb éttermei között, csináltak egy nagy fesztivált Mistura néven, amelyet nemzetközi szinten propagálnak, utaztatják konferenciákra a nagy séfjeiket. Az ő konyhájuk még hasonlít is a magyarhoz, bár talán erőteljesebb volt a gasztrokultúrájuk. Van nagyjából kétezerféle krumplijuk, ott nem az kérdés, hogy hasáb-e vagy püré.

Elsősorban a gasztronómiai világ szakértőinek az érdeklődését kell felkelteni, és rajtuk keresztül a világét?

Ha gyors sikert akarunk, akkor igen. Hosszú távon nehézkesebb az út. Ráadásul nálunk ez is fordítva indult: volt pár milliárdos, aki altruista hobbiként kitalálta, hogy Michelin-csillagos éttermet csinál, a pénz nem számít. A csúcséttermi világban feltűnést a kreatív, kortárs, mégis regionális gyökerekkel rendelkező magyar gasztronómiával kelthetünk.

Van ilyen étterem jelenleg a palettán?

Van, a Babel.

Meglepő, hogy nem Michelin-csillagos helyet említesz.

Nekik még nem volt rendes tesztelésük, de szerintem kapásból kapni fognak kettőt. David Zilbert (a Noma fermentációs séfje – a szerk.) idén hívtam el a VinCE-borfesztiválra előadást tartani, ő a Babelben rendelhető tojásos galuskától megőrült. Ugyanerre a vacsorára Fiona Beckett (a Decanter brit bormagazin újságírója – a szerk.) is becsatlakozott, aki meglehetősen lelkes cikket írt erről az élményéről.

Jókuti András valahol a Távol-Keleten (Fotó: Teveli Gábor)

Van olyan éttermi élményed, amelyet soha sehol nem írtál le?

Amelyet most elmesélek, és emiatt majd senki nem fogja megvenni a 2044-ben elkészülő könyvemet? (Nevet.) Nemrég voltam egy szupertitkos japán étteremben. A Mibu csak japánok és klubtagok számára elérhető, akik még vendéget sem vihetnek magukkal, és nem is foglalhatnak helyet. Összesen nyolc férőhely van, amelyet év elején feltöltenek úgy, hogy a séf felesége telefonon felhívja a kiválasztottakat. Én nem vagyok tag, de elfogadtak betolakodóként.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg.)

Marketing

Dr. Fazekas Ildikó kapta a Magyar Marketing Szövetség Életműdíját

Ebben az évben, a sorban hatodikként az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) igazgatója vehette át a szakmai díjat.

Közzétéve:

Magyar Marketing Szövetség (MMSZ)

A Magyar Marketing Szövetség (MMSZ) orientációs értékteremtése keretében minden évben elismeri és bemutatja a legsikeresebb marketingvezetőket, az év legkiválóbb marketing és digitális megoldásait, illetve kampányait, valamint a legjobb városmarketing projekteket. Az MMSZ Tonk Emil Életműdíj ugyanakkor a szakmai szervezet egyik legfontosabb díja, hiszen azzal egy kiteljesedett, a marketingszakma egésze érdekében végzett, eredményes szakmai életutat ismerünk el – mondja Hinora Ferenc, az MMSZ elnöke. Az idei díjazott számára a szervezet elnöke és Dr. Papp-Váry Árpád alelnök nyújtotta át az elismerést múlt hét csütörtökön, a Várkert Bazár színpadján.

Alig akad olyan szakember hazánkban, aki ne ismerné Dr. Fazekas Ildikó nevét, hiszen elévülhetetlen érdemeket szerzett a marketing és reklámszakma hazai felsőoktatásában (Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Kar, Budapesti Corvinus Egyetemen, Budapesti Metropolitan Egyetem), a szakma elismertségének és presztízsének növelésében, illetve az etikus reklámozási gyakorlat meghonosításában. A díjazott a marketingszakmából érkezett, ugyanis eredetileg piacszervező szakközgazdászként (akkor még így hívták a marketinget) végzett, majd mielőtt egyetemi oktató lett, olyan cégek marketingeseként dolgozott, mint a Fővárosi Bútor Hangszer Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat, vagy a Caola-Schwarzkopf. Ezt követően Ildikó – a felsőoktatás világából némileg kilépve – a reklám önszabályozása felé fordult és több mint negyedszázada, egészen pontosan 26 éve az Önszabályozó Reklám Testület vezetője.

Nevéhez fűződik többek között a Reklámetikai Kódex folyamatos frissítése is.

Munkáját nemcsak Magyarországon, de külföldön is elismerik. Az Európai Önszabályozó Szervezet (EASA) korábbi elnökeként, jelenleg a szervezet elnökségi tagjaként is aktívan dolgozik. Sőt, kezdeményezésére az öreg kontinensen túlmutató, globális nyomtatékot is kapott a reklámok önszabályozásának megkerülhetetlen kérdése.

Dr. Fazekas Ildikó azt vallja, hogy a marketing művelőinek szeretniük kell a szakmát, és bármilyen pozícióban, szerepkörben is dolgoznak, túl kell lépniük a napi rutinokon, folyamatosan elemezve, vizsgálva az adott piac szempontjából releváns környezeti, társadalmi és fogyasztói közeget, dinamikát.

A szakember szerint a fő szabály mindig az lehet, hogy ne csapjuk be a fogyasztót, mert az már rövidtávon is árt a márkának és ráadásul a reklámba, illetve a szakmánkba vetett hitet is rombolja.

A szakma csodája pedig éppen az, hogy egy fizikai termékből értékkel felruházott, időtálló és életképes márkákat építhetünk. A marketing azért szép és különleges szakma, mert változatos, kreatív és stabil szakmai alapokon nyugvó, mégis rugalmas megoldások folyamatos alkalmazását igényli – vallja a szakember.

A marketingesek számára mára már káprázatosan széleskörű eszközrendszer áll rendelkezésre annak érdekében, hogy hatást érjenek el, mindez ugyanakkor hatalmas felelősséggel is társul

– figyelmeztet Dr. Fazekas Ildikó.

Borítókép: Dr. Fazekas Ildikó

Tovább olvasom

Marketing

Otthonról is élvezhető – Lounge Live a Marketing Summiton!

Greenmarketingről, márkaépítésről, fenntarthatóságról és hasonló forró témákról fognak beszélgetni a hazai top marketingesek az idei Marketing Summit Hungary online felületén, az eszmecserét pedig a Lounge Group látványstúdiójából streamelik élőben szeptember 15-én.

Közzétéve:

Fotó: Lounge Group

Nem kérdés, hogy a marketingszakma óráról órára, sőt, percről percre folyamatosan változik. Az új trendek felismeréséhez fontos részt venni a szakmai fórumokon, így az ember ezeket akár saját maga is tudja alakítani. Mindemellett elengedhetetlen az is, hogy a szakma párbeszédet folytasson, megvitassa azokat a kérdéseket, amelyek a piac és az iparág jövőjét befolyásolják.

Ennek a párbeszédnek teremt ebben az évben is kiváló platformot a Marketing Summit Hungary konferencia, ahol a hazai marketingszakma legbefolyásosabb és legmeghatározóbb emberei értekeznek a legizgalmasabb témákról.

Azonban, ha valaki személyesen nem tud jelen lenni a konferencián, a Lounge Group és az eseményt szervező Magyar Marketing Szövetség lehetőséget kínálnak arra, hogy online is be lehessen kapcsolódni a beszélgetésekbe, így egy érdeklődő sem marad le a legfrissebb marketingtrendekről.

„Az utóbbi években történt események következtében érezhetően átalakult az emberek élete, a digitális léthez való viszonya. Sokan vannak, akik már a munka területén is a mindennapjaikat online platformokon töltik, ezáltal csökkent a személyes jelenlét. Mindemellett erősödött az emberek multitasking képessége is, egyszerre szeretnek több dologgal foglalkozni.

Ebből kifolyólag és a Magyar Marketing Szövetséggel folytatott sikeres együttműködéseinknek köszönhetően szeretnénk tartalmat és tudást szolgáltatni azoknak, akik nem tudnak személyesen jelen lenni a szeptemberi konferencián.

Mindemellett azokat is szeretném megnyugtatni, akik ott lesznek a helyszínen, hiszen a Lounge Group látványstúdiójánál élőben is követhetőek lesznek a beszélgetések, valamint a későbbiekben online felületeinken is elérhetővé tesszük azokat” – mondta el Hidvégi Krisztina, a Lounge Group médiaigazgatója.

Szeptember 15-én 10 órától Juhász Bálint műsorvezető fog online beszélgetni többek között Bánhegyi Zsófiával, a Szerencsejáték Zrt. marketing- és kommunikációs igazgatójával, Szabó Bélával, a Telekom márka- és kommunikációs igazgatójával, de jelen lesz még Csikesz Erika is a TV2 Csoport részéről.

A részletes programot és a beszélgetéseket az alábbi linken lehet követni: www.marketingsummit.hu/live

Tovább olvasom

Marketing

Megjelent a “Mentés másként” kampány első filmje (videó)

Már látható a televíziós csatornákon az év egyik legnagyobb társadalmi célú kampánya, a “Mentés másként” első filmje, amely az elsősegélynyújtás és az önkéntes véradás fontosságára hívja fel a figyelmet – közölte a Médiaunió Alapítvány az MTI-vel.

Közzétéve:

Borítókép: Az Országos Mentőszolgálat és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) közös újraélesztési bemutatója egy Combino villamoson a budapesti Széll Kálmán téren. MTI Fotó: Marjai János

Azt írták: az elkerülhető halálozások számát nemcsak az egészségügy csökkentheti, hanem “mi is”.

Vannak ugyanis olyan megelőzhető halálesetek, amelyek gyakran a hétköznapi embereken múlhatnak – nagyon sokan azonban félnek segítséget nyújtani.

“Pedig sokkal nagyobb bajt okozhatunk, ha nem csinálunk semmit” – tették hozzá, kiemelve: bizonyos helyzetekben – például szívinfarktus vagy stroke esetén – az időfaktor nagyon kritikus, ilyenkor a laikus segítség is életet menthet.

A kampány első kisfilmjében Szerdahelyi Roland történetét ismerhetik meg, aki lélekjelenlétével és határozott fellépésével megmentette egy ember életét. Évente csaknem 8000 hirtelen szívhalál történik az utcákon, ezen emberek kétharmada megmenthető lenne, ha időben megkezdenék az újraélesztést, úgy, ahogy Roland tette – írta közleményében az alapítvány.

“Nagyon pici dolgokkal is tudunk egymáson segíteni!”

– hangzik el a filmben, példaként említve a 112-es segélyszám felhívását.

A filmet itt is megnézheti:

A Médiaunió kampányának célja változtatni az emberek hozzáállásán, hogy felismerjék az életveszélyes helyzeteket, tudjanak és merjenek segíteni, elhiggyék, ők is képesek rá, valamint az, hogy az emberek ismét fontosnak tekintsék a véradást, és minél többen váljanak rendszeres véradókká – írták.

A Médiaunió Alapítvány 2008-ban azért jött létre, hogy minden évben nyilvánosságot biztosítson valamelyik fontos társadalmi ügynek. Az elmúlt években – többi között – a műanyag palackok szelektív gyűjtésének fontosságára, az élelmiszer-pazarlás csökkentésére hívták fel a figyelmet, tavaly pedig a koronavírus-járvány társadalmi tanulságaira koncentráltak.

Tovább olvasom