A bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor alapítólevelét 1018-ban írták, az ezeréves évfordulót tavaly ünnepelte az intézmény a másfél éves felújítás utolsó, befejező szakaszában. Sem a látogatók, sem a termelés igényeit nem tudták már a régi formában kiszolgálni, ezért vágtak bele a bővítésbe, egy közel másfél milliárd forintos állami pályázattal.

„Az ezer év nem megszakítások nélküli, elég csak a török dúlásra vagy a kommunizmus évtizedeire gondolni. A szerzetesek 1998-ban jöttek vissza a pannonhalmi főapátságból, miután visszakapta az épületet az egyház” – kezd a monostor történetébe Baky Anna turisztikai és kereskedelmi menedzser.

„A monostor már a nevéből fakadóan is egy önálló gazdasági egységet jelent, melyet a világtól elvonulva, önfenntartóan működtetnek. Nálunk minden szerzetesnek van állása a gazdaságban, ki-ki a neki megfelelő munkakörben dolgozik: vendégeket fogad, kertészkedik, ötvösmunkát végez. A monostor gazdasági küldetésnyilatkozatában az áll, hogy minden embernek, aki kapcsolatba lép a monostorral, a fenntartható jóllétet kell szolgálnia. A fenntarthatóság érdekében ökológiai gazdálkodást folytatunk, a jóllétbe pedig a fizikai, a szellemi és a lelki töltődést egyaránt beleértjük. Ez egy körülbelül ötvenmillió forintos éves költségvetéssel bíró nonprofit vállalkozás, mely összegnek egy százalékát költjük marketingre” – fejti ki Baky Anna, aki szintén bakonybéli. A monostor hagyományosan nagy munkaadó a faluban, nyolc állandó munkatársnak és sok szezonális, alkalmi munkavállalónak biztosít megélhetést vidéken, helyben.

A termékpalettát részben a bencés hagyományok, részben a piaci igények alakítják, olykor találkozik a kettő, olykor pedig ütközik, ilyenkor a világi és az egyházi érdek vív harcot és jut dűlőre, hiszen a cél közös.

„A lekvárok, szörpök, gyógynövények előállítása teljes mértékben a monostorban történik, de van, amire helyben nincs lehetőség, ezért partnerekkel dolgozunk. A kis családi vállalkozásokban az itt megtermelt alapanyagokból saját receptúrák és hagyományok alapján készítik a termékeket. Az árakba be van építve az, hogy ezek egyedi vagy kis mennyiségben kézzel előállított árucikkek” – árulja el a kereskedelmi szakember körbejárva a monostor kerengőjét, olykor beleütközve egy-egy szerzetesbe, akik hol hatalmas kulcscsomóval, hol egy üveg borral vagy egy kosár élelmiszerrel sietnek a dolgukra. Az udvarra lépve szembetűnik egy hatalmas somfa, amelynek súlyos ágait kitámasztották, ez termi a somlekvárhoz és a fehér csokis bonbonhoz szükséges gyümölcsöt.

„Egy nagyon jó minőségű, exkluzivitást sugárzó brandet álmodott meg a közösség, esztétikus, elegáns csomagolással. A termékek megjelenésére általában én teszek javaslatot, majd közösen döntünk, és mivel elsősorban gasztrotermékeket állítunk elő – néhány kozmetikum és az ötvösmunkák mellett –, a szakácsi feladatokat is ellátó János testvérnek nagyon jó ötletei szoktak lenni. A monostor megtalálja azokat a munkatársakat, akik tudnak azonosulni a szellemiséggel, így leltük meg a grafikusunkat is, aki a monostor pecsétjéből alakította ki a logónkat” – vezet át minket Baky Anna az arborétum levendulamezőt körbeölelő sarkán. A fák kizárják a falu zaját, a rejtőzködés és a csend természetes velejárója a szerzetesi létnek, amivel a jelenlétet igénylő marketingnek nem könnyű megtartani az érzékeny egyensúlyt.

„Én azt szeretném, ha mindenhol ott lennének, ők meg azt, hogy sehol. Bár szakemberként hajt a tevés vágya, ők visszafognak engem” – nevet föl Baky Anna, majd hozzáteszi, azért a közösség növekedésével lett két-három olyan személy, akit be lehet vonni a kommunikációba, egyikük-másikuk kifejezetten sztáralkat, a szerzetesi élet adta keretek között. Egyikük, a provokatív példákat szívesen használó Anzelm atya egyszer tükröt tört, hogy bemutassa, milyen töredezett is a látásunk, de előfordult, hogy gumikereket gurított a templomban. Vallják, hogy a ma emberét megszólító eszközöket is alkalmazni kell, ahogy ők maguk is néznek BL-meccseket és Trónok harcát, sportolnak, valamint rockzenét hallgatnak.

„A Metallicát én vettem föl a listára” – veti közbe a légies alkatú Izsák atya, a Szent Mauríciusz-monostor gazdasági vezetője, a perjel helyettese, akinek fiatal arcán nagy mosoly és még nagyobb szakáll áll megbonthatatlan egységben. Nemrégiben egy zenei listát tettek közzé Facebook-oldalukon, amin metál- és popdalok is szerepelnek. Céljuk, hogy virtuális közösséget építsenek, és hogy az őket követők másféle inputokat is kapjanak. Ehhez néha formabontó eszközöket használnak, ahogy a szerzetesi élet sem annyira zárt és szigorú.

„A szerzetesi élet hitbéli kaland, annak ellenére, hogy az emberek fejében él egy misztikus kép rólunk, és sok vicces kép a motivációinkról. Ilyen például a szerelmi csalódás, a nőktől való félelem, a világtól való undor. Ezek a motivációk azonban nem tartanának ki egy életen keresztül, pedig ahhoz, hogy valaki szerzetesi életet éljen, egy élethosszon át tartó motiváció szükséges. Ha valaki bőröndökkel érkezik, évek óta munkanélküli, hitélete nincs, vagy nős, az mindenképpen gyanakvásra ad okot” – sorolja nevetve a megtörtént eseteket Izsák atya, majd hozzáteszi, hogy a teljes elköteleződést körülbelül hat év előzi meg. Az első évben csak találkozások történnek, amit egy komoly pszichológiai vizsgálat követ, majd újabb évnyi tanulás következik, aztán egy szintén egyéves noviciátus, amit sivatagi évnek is neveznek szerzetesi körökben.

„A kapcsolattartás a világgal igen korlátozott ebben az időszakban, viszont az itteni életformába való belenövést segítő képzést kap a növendék. Ha ez letelt, három évre elköteleződhet az illető, és csak ezt követően léphet be a közösségbe” – fejtegeti a belső folyamatokat Izsák testvér, aki gazdasági vezető lévén részt vesz a brandépítésben és a tanulási folyamatban.

„Fontos újra és újra tudatosítani, hogy a monostor célja túlmutat az e világi célokon: Isten országáról tanúskodik, és az emberek üdvösségét szolgálja. Az e világi célok egy része az elérhető lelki életi tevékenység kialakítása, valamint egy gazdasági ideál, hogy nonprofit vállalkozást működtessünk. Utóbbit akkor csináljuk jól, ha elég pénzt keresünk ahhoz, hogy mindenki boldog legyen” – mondja elmélkedve az atya, lábán szandál, zokni, egyszerű nadrág, mögötte a falon hatalmas freskó, az ablakon ragyog be a márciusi nap.

„Ha hitelesen éljük meg azt, hogy ez a hely és az emberek valahogy Isten jelenlétéről tanúskodnak, akkor a termék, amit előállítunk, vagy a szolgáltatás, amit nyújtunk, ebből kell hogy táplálkozzon. A vásárlóinknak érezniük kell, hogy a céljaink a pénzen túlmutatnak. Az általunk megfogalmazott gazdasági küldetésnyilatkozat ott tétetik próbára, amikor a végső célunk és a köztes célunk egymásnak feszül. Ennek egyik jó példája a vasárnapi munka kérdése. A gazdasági érdek azt diktálja, hogy tartsunk nyitva vasárnap, sőt, legyen aznap hosszabb a nyitvatartási idő, na de a fenntartható jólléthez – a szerzetes és a fizetett munkatárs egyensúlyához – szükséges az, hogy a vasárnap pihenőnap legyen” – fordul Baky Anna felé Izsák atya, aki felderül a termékfejlesztést firtató kérdésemre.

„Olykor átesünk olyan nehézségeken is, hogy végig kell kóstolnunk öt-hatféle bort és nyolc-tízféle bonbont, amiről aztán szavazunk. A szavazások eredményét elfogadjuk, majd a vezetőnk betartatja ezeket a döntéseket – ebben áll az egyik működési alaptételünk, az engedelmesség fogalma. A medvehagymás bonbon egy viccként indult, hiszen ki vesz hagymás csokoládét? Mégis abszolút siker lett” – árulja el Izsák testvér, aki azt is elmondja, hogy évente öt-hat nagyvásáron vannak jelen, ahol kettes szorzót jelent, ha szerzetes áll a standon.

„Hatalmas marketingérték az, hogy szerzetesek állnak egy brand mögött, ám figyelni kell az arányokra, nem akarunk túltolni semmit. A termékeink leginkább helyben élnek, azok vásárolják meg tehát, akik egy turisztikai, táj-, esetleg spirituális élményükhöz kötődően kapnak itt egyfajta ízélményt. A termékfilozófiához kapcsolódik, hogy mindenből annyi van, amennyi van. Annyi somlekvár készül, amennyi som terem, és annyi medvehagymát főzünk, amennyit abban a szezonban ad az erdő” – ecseteli gazdasági modelljüket a szerzetes.

„Ismerek egy belga trappista monostort, ahol a sörfőzde az egész éves sörmennyiséget egy nap alatt eladja. Aznap kocsisorok állnak rendőri felügyelettel a monostornál, mert mindenki tudja, hogy csak ezen az egy napon juthat hozzá az italhoz. Ez nagyon jó modell, hiszen egy nap alatt értékesítik azt a termékmennyiséget, ami az egész éves megélhetésüket biztosítja – nagyon szigorúan betartva a szabályt, hogy ennél nem főznek többet, ami egy elvonultságban élő közösségnél kulcskérdés. Mi nem így élünk, de a termék értékét növeli, ha nem hozzáférhető állandóan. Érdekesség, hogy a sörfőzés legkorábbi írásos említése Magyarországon egy bakonybéli levélben található. A 19. században pedig volt itt egy mintakertészet, és az 1840 körüli években fűtött üvegházakban ananászt termesztett a pannonhalmi apátság eladásra. Az apát születésnapján pedig saját gyümölcsből készült ananászfagylalt volt a desszert” – meséli Izsák testvér, aki állítja, hogy a célcsoportot nem keresték, hanem az találta meg őket.

„Bakonybél egy hívószó, amire többen rezonálnak, hiszen van a helynek egy hangulata, egy kialakult networkje. Magyarországon – és Nyugaton is – az egyház bizonyos rétegeket elér, míg másokat egyáltalán nem. Nálunk elsősorban a polgári középosztályhoz jut el, és a termékeink is így vannak pozicionálva. Lelkipásztori és üzleti szempontból is izgalmas kihívás, hogy más közegeket is meg tudunk-e szólítani. Általában a spirituális érdeklődést követi a termékkel való találkozás, de nagyon érdekes, amikor ez fordítva történik, amikor a termékkel való találkozás megelőzi a spirituális kapcsolódást. Erre konkrét példa is van, egy sörkóstolásból adódóan lett egy hívünk, aki megtalálta a hitét, és azóta is jár a templomunkba” – beszél az elérési utakról a testvér, majd rátér a beruházást követő médiakampányra.

„Állami pénzből újult meg a monostor, ennek a harmadik üteme még jelenleg is zajlik. Március végén nyílt meg az új ajándékboltunk, kialakítottunk egy látogatható műhelyt, és újra megnyitjuk az arborétumot az érdeklődők előtt. Lesznek új vendégszobáink, és talán egy kis kávézót is létesítünk itt, az új épületben. A munkálatok befejeztével indul majd egy átfogó plakát- és Facebook-kampány, amitől azt reméljük, hogy az új kínálat átmegy, és mivel ezzel volument lépünk, nagyobb forgalomra lesz szükségünk” – mesél a tervekről Izsák testvér, aki 23 évesen lett szerzetes. Úgy látja, hogy a korábbi évtizedekhez képest egyre jobbak a megmaradási mutatóik, mert úgy tűnik, manapság a döntést a legnehezebb meghozni.