Kövess minket!

Marketing

Beindul a sörháború?

Verseny, szabályozás, fogyasztói jólét – de ki fizeti az utolsó kört a kocsmában?

Nagy vihart kavart a hazai vendéglátói piacokon az a közelmúltbeli törvénymódosítási javaslat, amely alapján a Kereskedelmi Törvény kiegészülne egy olyan passzussal, ami tiltaná a vendéglátóhelyeknek és a nagy sör-, illetve üdítőital-gyártóknak, hogy kizárólagos szerződéseket kössenek és így korlátozzák a vendéglátóhelyen belül a márkák közötti versenyt. Ez a szabályozás – a sajtóban megjelent eltökélt kormányzati nyilatkozatokat alapul véve – hamarosan megszüntetheti az „egy kocsma egy sör” modellt, gyökeresen átalakítva a hazai vendéglátóipart. Az új szabályozás gazdasági, üzleti vonatkozásain túl a jogi vetület elemzésére a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda szakértői vállalkoztak.

A vendéglátóhelyek (ún. HoReCa egységek – a „hotels-restaurants-cafes” angol rövidítésből alakult betűszó) a rendszerváltoztatás óta jellemzően úgy működtek Magyarországon, hogy indulásukat egy vagy több nagy italgyártó vállalkozás (kocsmák esetében tipikusan sörgyárak, egyéb helyek, pl. kávézóknál üdítő- vagy akár kávégyártók) finanszírozták meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos – a vendéglátó által eladni vállalt – értékesített mennyiségért cserébe a gyártó felszereli az induló helyet olyan nagyértékű berendezésekkel (sörcsap, hűtő, kávégép, bútor, poharak), amelyeket az induló vállalkozás nem feltétlenül tudna beszerezni. A modell kialakulásának történelmi okai közé szokás sorolni, hogy a bankok nem szívesen hitelezték a kocsmárosokat, bizonytalannak ítélve a megtérülést, illetve visszariadtak a piachoz kapcsolódó negatív képzetektől is. Kezdetben ennek a modellnek csak a pozitív hatásai látszottak – mondta el dr. Polauf Tamás, az iroda partnere – mivel a vendéglátóhelyek tőkét szereztek az induláshoz, az italgyártók pedig piacot szerezhettek. Ugyanakkor a kilencvenes évek végére az addig virágzó kisüzemi sörgyártókat az időközben külföldi tulajdonba került nagy sörgyárak teljesen kiszorították a kocsmákból. A „támogatási szerződések” is egyre szigorúbbak lettek, a kezdeti mennyiségi elvárásokat egyre gyakrabban váltották fel a teljes kizárólagosságot („egy kocsma, egy csap”) kikötő jogügyletek.

„Az ilyen kizárólagosságot tartalmazó szerződések a hatályos magyar és uniós versenyjogi szabályokba ütközhetnek” – emelte ki dr. Kocsis Márton az iroda versenyjogi csoportjának vezetője. Nincs addig probléma, amíg egy viszonylagosan kisebb szereplő (a versenyjogi szabályozás 30%-os piaci részesedés alatt enged bizonyos versenykorlátozó kikötéseket érvényesülni eladó-vevő viszonylatban) egyedül alkalmaz ilyen típusú kikötéseket, hiszen az ezzel járó előnyök (induló vállalkozások piacra segítése, fogyasztói élmény, kulturált fogyasztási környezet stb.) ellensúlyozhatják a verseny csökkenésével járó korlátokat. A gond akkor kezdődik, ha egy piac valamennyi szereplője ilyen kikötéseket alkalmaz a nyilvánvalóan lényegesen kisebb alkuerővel bíró vendéglátóhelyekkel szemben.

A legutóbbi, a sörpiacot érintő versenyhivatali vizsgálat szerint a három nagy magyarországi sörgyár (a jelenleg japán tulajdonban álló Dreher, a holland Heineken által irányított Soproni és az amerikai tulajdonban álló Borsodi), valamint a legnagyobb importőr dán Carlsberg a magyarországi vendéglátó piac 85-95%-át birtokolta. A GVH és a nagy gyártók konkurenciája, a hazai tulajdonban lévő kis főzdék aggályai szerint az így lekötött egységeket elzárják a verseny elől, és végső soron a fogyasztó jár rosszul: a verseny hiányában elkényelmesedő nagy gyártók emelhetik az árakat, vagy csökkenthetik az innovációs tevékenységet, romolhat a termékek minősége. Azonban – tette hozzá dr. Kocsis Márton, aki a legutóbbi sörpiaci vizsgálatkor köztisztviselőként a GVH vizsgálatát vezette – a Versenytanács végül úgy döntött, hogy az így felmerülő versenyjogi problémát a sörgyárak kötelezettségvállalásával is lehet orvosolni. A nagy gyártók vállalták, hogy csökkentik az ilyen típusú szerződéseik számát, így egyre több vendéglátóhely nyílhat meg a verseny előtt, teret engedve a kisebb beszállítóknak is. Épp egy friss GVH-döntésből értesülhettünk arról is, hogy a Dreher és a Borsodi megfelelően teljesítette a korábbi vállalásait, a Heineken esetében azonban továbbra is vizsgálja a versenyhivatal, hogy megfelelően járt-e el a kocsmákkal kötött szerződései kapcsán. Az igazsághoz az is hozzátartozik – tette hozzá dr. Kocsis Márton – hogy a GVH a sörgyárak mintájára az utóbbi évtizedben az egyéb italgyártók (üdítőitalok, röviditalok vagy akár kávégyártók) szerződéskötési gyakorlatát nem vizsgálta, pedig feltehető, hogy ők is alkalmaznak hasonló kikötéseket a vendéglátóhelyekkel kötött szerződéseikben.

Az új törvényjavaslat az óvatosabb versenyhivatali megközelítést cserélné határozottabb szabályozói eszközökre. A benyújtott tervezet alapján a kormányzat egész egyszerűen megtiltaná a piac szereplőinek, hogy olyan szerződést kössenek, ami egy-egy vendéglátóhely tekintetében korlátozná a forgalmazható italmárkák körét. Ugyan a konkrét szöveg egyrészt még változhat, másrészt azzal kapcsolatosan sok jogi kérdés felmerülhet még (pl. mi minősül „kisüzemi főzdének”, kinek lesz hatásköre és különösen erőforrása ellenőrizni ezeket a szerződéseket, mi történik, ha a vendéglátóhely biztosítja a kisüzemi sörcsapon történő értékesítését, de a fogyasztói preferenciák miatt az nem tudja elérni az előírt 20%-os értékesítési arányt), az már most látható, hogy a piacszabályozás erőteljesen beavatkozik a felek szerződéses szabadságába.

A versenyjogi szakértők figyelmeztetnek, hogy egy ilyen típusú szabályozás – mivel az jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkező nagyvállalatok érdekeit látszik sérteni elsősorban – még ki kell, hogy állja a különböző jogorvoslati fórumok próbáját is. Feltehető, hogy az így nehezebb helyzetbe hozott nagy gyártók (nem kell feltétlenül sörgyárakra gondolni, a szabályozás meglehetősen érzékenyen fogja érinteni a nagy üdítőgyártókat is, amelyek napernyőivel, poharaival szinte minden vendéglátóhelyen találkozhatunk) különböző jogi procedúrákba kezdenek, és nem fognak feltett kézzel lemondani a hosszú évek alatt kiharcolt üzleti kapcsolataikról. Dr. Polauf Tamás úgy véli, meg lehet próbálkozni az Alkotmánybíróság előtt alkotmányjogi panaszt tenni, de fordulhatnak az érintettek közvetlenül az Európai Bizottsághoz is, ahol adott esetben kötelezettségszegési eljárás is indulhat a magyar szabályozás ellen. Ennek oka, hogy az uniós jog alapvetően nem tekinti versenykorlátozónak az ilyen szerződéseket (e tekintetben komoly uniós esetjog áll rendelkezésre), a magyar szabályozás pedig úgy tűnik, éppen versenyjogi oldalról próbálja meg ellehetetleníteni a nagy gyártók szerződéses gyakorlatát. Könnyű belátni, hogy az eltérő uniós és tagállami szabályozás esetén a végső szót Brüsszelben (illetve Luxemburgban) mondhatják majd ki. Felmerülhet még, hogy az érintett – általában külföldi hátterű – vállalkozások az uniós alapszabadságok sérelmével, netalán tiltott állami támogatással (amennyiben a szabályozás jelen formájában inkább a hazai tulajdonú kis cégeknek látszik kedvezni) vádolják majd meg a jogalkotót.

Ugyanakkor természetesen az is lehetséges, hogy valamifajta békés megoldás születik, és vélhetően ez szolgálná legjobban a piaci szereplők érdekeit. A koronavírus járvány hatásai nyomán különösen fontos lenne az, hogy a verseny növelése mellett érdemi segítséget kaphassanak a szintén KKV-nak minősülő vendégáltósok is, ezt pedig az eddigi biztos bevételnek tekintett gyártói támogatás elveszítése veszélyezteti. A kérdéses szabályozás azonban minden bizonnyal számos, esetlegesen később megválaszolandó jogi kérdést hoz majd magával – figyelmeztetnek a szakértők.

Marketing

Abbahagyják a vevők az online vásárlást, ha bonyolultnak tűnik

Az online vásárlók döntő többsége internetes keresők segítségével tájékozódik, a válaszadók fele a közösségi médiában és hírlevelekből is szerez információt, harmaduk a barátoktól, ismerősöktől kér segítséget, míg az influenszerek ajánlásai csak a megkérdezettek 2 százalékát befolyásolják – közölte a Bónusz Brigád a GKID-vel végzett közös felmérésére hivatkozva.

Közzétéve:

Az adatok alapján a fogyasztók 85 százaléka internetes keresőkben tájékozódik a kedvezményes ajánlatokról. A második legnépszerűbb tájékozódási hely a közösségi média, a válaszadók közel fele ebből szerzi ismereteit: a 18-29 évesek 66 százaléka tájékozódik innen, ha vásárolni akar valamit.

Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a hírlevelek is fontos forrásai az ismereteknek, ezekből szintén a válaszadók közel fele szerez információt, de itt is kirajzolódik egy generációs különbség: míg a 18-29 éveseknek csupán harmadára, addig a 40 év feletti válaszadók felére jellemző ez. Barátoktól, ismerősöktől a kutatásban részt vevők harmada kér segítséget, támpontokat vásárlás előtt, ám a 18-24 évesekre ez még jellemzőbb: közülük minden második a kortársaihoz fordul információkért. Kuponos oldalakról minden harmadik ember tájékozódik, ez az arány a 30-39 évesek között a legmagasabb (41 százalék). Egy-egy szolgáltató nyomtatott újságjából mindössze 13 százalékuk kap hírt az akciókról, de a 25-39 évesek közül csak 6-7 százalék forgatja az akciós újságokat.

A felmérés kimutatta, hogy a legtöbben, a fogyasztók 84 százaléka a kuponokat, akciókat kínáló weboldalakon tervez online szolgáltatásokat, utazásokat, élményeket vásárolni. Közvetlenül a szolgáltatók weboldalán a válaszadók 47 százaléka, a szállásadásra specializálódott oldalakon 56 százalék vesz igénybe szolgáltatást, utazást.

A vevők számára a legfontosabb szempont továbbra is az adott termék vagy szolgáltatás ára (67 százalék), illetve ár-érték aránya, melyet a válaszadók közel háromnegyede jelölt meg a legfontosabb szempontként. A szolgálatóval kapcsolatos korábbi pozitív tapasztalat 45 százalék számára fontos, azonban minél idősebbeket kérdezett a kutatás, ez annál fontosabb szempont volt. A földrajzi közelség, elérhetőség minden negyedik válaszadó számára döntő tényező vásárláskor, ugyanakkor ennél jóval fontosabb a vásárlás, foglalás egyszerűsége, ez a válaszadók 37 százaléka számára lényeges.

A webáruház megbízhatósága minden második ember számára döntési faktor, ez a nők számára fontosabb, nekik mind az értékelések, mind a közvetítő oldal megbízhatósága többet nyom a latba, mint a férfiak számára.

A termék vagy szolgáltatás részletekbe menő, alapos leírása közel minden második válaszadó számára lényeges, és a vásárlók előnyben részesítik azokat a helyeket, ahol minden részletre vonatkozóan választ kapnak a kérdéseikre, nem kell e-mailben, chaten vagy telefonon keresniük a webáruházat.

A Bónusz Brigád és a GKID kutatása szerint az influenszerek ajánlásai csupán 2 százalékukat befolyásolják egy szolgáltatás melletti elköteleződésben, miközben a válaszadók 22 százaléka számára előtérbe került a visszaválthatóság, a határidő módosításának lehetősége, illetve minden ötödik válaszadó rövidebb időre tervez előre, és inkább az utolsó pillanatban foglal utazásokat, szolgáltatásokat.

Tovább olvasom

Marketing

A GVH eltávolíttatja egy gyógygombás cég online reklámjait

A hatóság a maximális, 117,8 millió forintos bírságot rótta ki a Max-Immun Kft.-re.

Közzétéve:

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eltávolíttatja a Facebookról, a YouTube-ról és a Vimeoról a gyógygomba-készítményeiről ismert Max-Immun Kft. hirdetéseit, miután a cég továbbra sem szüntette be a C-peptid termékek jogsértő reklámozását – közölte a GVH az MTI-vel csütörtökön.

A nemzeti versenyhatóság tavaly májusban megállapította:

a Max-Immun Kft. valótlanul tulajdonított gyógyhatást – többek között koronavírus elleni hatásosságot – a Vargapeptide családba tartozó úgynevezett proinzulin C-peptid kozmetikumoknak.

A GVH megtiltotta az érintett termékek további jogellenes reklámozását és a maximális, 117,8 millió forintos bírságot rótta ki a cégre. A vállalkozás bíróságon támadta meg a versenyhivatal döntését, de a Fővárosi Törvényszék tavaly év végén elutasította ezt, jogerősen is helyben hagyva a versenyhatósági határozatot.

A GVH a döntésében foglaltak ellenőrzésekor arra jutott, hogy a vállalkozás továbbra sem hagyott fel teljesen a jogsértő reklámgyakorlattal – annak ellenére, hogy a hatóság végrehajtási eljárást indított, ennek keretében pedig a cég ügyvezetőjének, Varga Gábornak tavaly december óta napi 50 ezer forintos bírságot kell fizetnie egészen a kötelezettségek teljesítésig.

A versenyhivatal ezért úgy döntött, hogy a hirdetéseket továbbra is közzétevő Facebook, YouTube és Vimeo platformok anyacégeit – a Metát, a Google-t és az IAC-t – kötelezi az érintett jogellenes reklámok elérhetetlenné tételére.

A cégeknek 30 napon belül kell igazolniuk a GVH felé a tartalmak eltávolítását.

A hatóság minden esetben biztosítja a fogyasztókat megtévesztő gyakorlat felszámolását olyan esetekben is, amikor a döntésének kötelezettje nem működik együtt a hatóságokkal. A magyar fogyasztók így a cég együttműködésének hiányától függetlenül is védettek a jogsértőnek minősülő kereskedelmi gyakorlatok folytatásától – írták.

Tovább olvasom

Marketing

Az ügyfelek értékelik a humoros hirdetéseket

Bár az emberek 91 százaléka szereti, ha a márkák viccesek, és 72 százalékuk választana egy humoros márkát a konkurenciával szemben, az üzleti vezetők 95 százaléka tart a humor használatától az ügyfélkapcsolatokban egy felmérés szerint.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az Oracle Fusion Cloud Customer Experience (CX) és Gretchen Rubin, az ötszörös New York Times bestseller író és podcaster új kutatása szerint az emberek azt szeretnék, ha a márkák megmosolyogtatnák és megnevettetnék őket, az üzleti vezetők mégis félnek a humor alkalmazásától.

A Happiness Report 14 ország több mint 12 000 fogyasztójának és üzleti vezetőjének meglátásait tartalmazza, és megállapította, hogy az emberek olyan új élményeket keresnek, amelyek mosolyra és nevetésre késztetik őket. A humort alkalmazó márkákat a fogyasztók hűséggel, jó értékelésekkel és ismételt vásárlásokkal jutalmazzák, és elfordulnak azoktól, amelyek nem ilyenek.

A közlemény idézi Gretchen Rubint, aki elmondta, a célközönségük boldogságához hozzájárulni kívánó márkák számára a folyamat az adatokkal és az ügyfelek megismerésével kezdődik.

Csak ezután lehet a humor, a személyiség és a márkaélmény megfelelő keverékét hozni, amely a hűséget és a márka pártolását segíti elő.

Rob Tarkoff, az Oracle Advertising and Customer Experience (CX) ügyvezető alelnöke és vezérigazgatója hozzátette: az eredményekből kiderül, hogy a legtöbb vállalatvezető szeretné, ha a fogyasztók többet nevetnének, és megértik, hogy ez a valódi kapcsolat kialakításának kritikus része. A siker érdekében a márkáknak az adatokat kell az ügyfélélmény-stratégiájuk középpontjába helyezniük.

A felmérés kimutatta, hogy az emberek 88 százaléka olyan új élményeket keres, amelyek mosolyra és nevetésre késztetik őket. Az emberek szerint a boldogsághoz leginkább egészség (80 százalék), jó személyes kapcsolatok (79 százalék) és élmények (53 százalék) kellenek.

A megkérdezettek több mint fele (53 százalék) szeretné, ha pénzért lehetne boldogságot vásárolni, 78 százalékuk pedig hajlandó felárat fizetni az igazi boldogságért. Mindez megmutatkozik abban is, hogy az elmúlt években 89 százalékuk az online vásárlásban próbálta megtalálni a boldogságot: 47 százalékuk azt is mondta, hogy a csomagok kézhezvétele boldoggá teszi, ugyanakkor 12 százalékuk nehezen emlékezett vissza az online vásárolt termékekre.

Közölték, a válaszadók azt szeretnék, ha a márkák mosolyra és nevetésre késztetnék őket, de az üzleti vezetők elismerik, hogy ritkán használják a humort az ügyfelek bevonására. Az emberek 78 százaléka szerint a márkák többet tehetnének azért, hogy boldoggá tegyék ügyfeleiket, 91 százalékuk pedig azt mondta, hogy a márkák inkább viccesek legyenek.

Az adatok szerint a fogyasztók 90 százaléka nagyobb valószínűséggel emlékszik vissza a vicces hirdetésekre, ennek ellenére azonban az üzleti vezetők szerint márkáik offline hirdetéseinek csak 20 százaléka (tv, óriásplakát), az online hirdetéseknek pedig csak 18 százaléka használja aktívan a humort.

Közölték azt is, hogy ha egy márka humort használ, az emberek nagyobb valószínűséggel vásárolnak tőle újra (80 százalék), ajánlják a márkát családtagjaiknak és barátaiknak (80 százalék), választják a márkát a konkurenciával szemben (72 százalék), és többet költenek az adott márkára (63 százalék).

Az üzleti vezetők 95 százaléka tart a humor alkalmazásától az ügyfélkapcsolatokban, miközben 89 százaléka lát lehetőséget a humor felhasználására az ügyfélélmény javítása érdekében. Igaz, 85 százalékuk azt is állítja, hogy nem rendelkezik a humor sikeres megvalósításához szükséges adatfelismerésekkel vagy eszközökkel: az üzleti vezetők bátrabban használnának humort az ügyfelekkel való kapcsolattartás során, ha jobb rálátásuk lenne az ügyfelekre (55 százalék) és ha hozzáférnének az olyan fejlett technológiákhoz, mint a mesterséges intelligencia (32 százalék).

Tovább olvasom