Kövess minket!

Marketing

Ki birtokolja a jövőt?

Fabricius Gábor szerint az emlékezet birtoklásáért, a múlt felfogásáért folyik a verseny, azért, hogy milyen lesz az emlékezetünk, hogyan látunk korszakokat, a tévé felelőssége pedig abban áll, hogy nemcsak széles körben elfogadott kulturális termékeket szükséges támogatnia, hanem olyanokat is, amelyek társadalmi diskurzusokat, esetleg vitát képesek generálni. A reklámszakember, író és filmrendező gondolatai kultúráról, mitológiáról és az emberről a történelemben.

Egy korábbi kijelentésed szerint egy adott csoport kultúráját a saját mitológiája határozza meg, s így a márkaépítéshez is célszerű ennek függvényében hozzányúlni.

Minden kulturális alkotás egy csoport mitológiai körében értelmezhető, hiszen a csoport kultúráját közös mitológiája határozza meg: identitásképző emlékek, történések, hiedelmek, vagy átélt traumák. A 20. századi magyar történelemben nagy számban vannak jelen különböző mitológiák: gondoljunk csak a trianoni békeszerződésre, a holokausztra, a szocialista diktatúrára, a nacionalizmusra, a liberális kapitalizmusra vagy a globalizációra. Ezek az én olvasatomban olyan mitologikus körök, amelyeknek vannak egyéni, családi, nemzeti és politikai identitásbeli szegmensei, sokszor egymásnak ellentétes értelmezéssel. Ezeket a mitologikus értelmezéseket hagyományosan jobb- és baloldalra szokás osztani, de ez leegyszerűsítő, ezért használhatatlan megközelítés. Az identitásképző gondolatok, alkotások, irodalmi szövegek vagy fajsúlyos filmek ezekre épülnek.

A közönség alapvetően a saját mitológiájára kíváncsi, hiszen éppen ez az egybetartó ereje, egyben a csoport fennmaradásának záloga. Végül is ugyanazt a mitológiát ismétli és dolgozza fel a csoport újra és újra különböző személyes alkotások és produktumok formájában. Az a legizgalmasabb, amikor a csoport rájön, hogy új mitológiákat is meg tud érteni, magáévá képes tenni. Ezek a paradigmaváltások a legfontosabbak a kultúrában, hiszen csak a legtisztábban látóknak sikerülhetnek. Ilyen volt mondjuk a holokausztról először nyíltan beszélő német film Harald Brauntól 1947-ből, a Tegnap és holnap között, vagy a nyolcvanas évek puha diktatúrájáról szóló Mások élete Florian Henckel von Donnersmarcktól.

Mennyire eltérő ezen mitológiák megítélése Magyarországon, illetve tőlünk nyugatabbra?

Igencsak más képet mutat. Nyugat-Európában vagy éppen Skandináviában nem párhuzamosan haladnak egymás mellett a különböző mitológiák, inkább dialógusba kerülnek. Gondoljunk Houellebecq Behódolás című könyvére, amely a migráció, a bevándorlás veszélyeit, Európa iszlamizációjának veszélyét teszi az irodalmi szöveg középpontjába. Provokatív, friss, és nem kanonizált véleményeket ismételget unalmasan. Pont ez volna a lényeg, hiszen ahhoz, hogy a társadalom színes legyen, a másik ember kirekesztése helyett integrálni kellene a gondolkozásmódját, mivel nézőpontok izgalmas összessége adja a valóság teljes képét, és így alakulhat ki olyan társadalmi konszenzus, amelyben senkit nem vádolnak meg ártatlanul. Ez hosszú távú társadalmi békének lesz az alapja, nyugodtabb és mentálisan egészségesebb országot teremthet.

Nagy univerzális mitológiákat viszont nem a szöveg, hanem a film tud a legerősebben adresszálni, hiszen a film nem állít, hanem bizonyít azáltal, hogy láttat, ezenkívül pedig többekhez jut el, mint a szöveg. Míg egy könyv vizuálisan az olvasóban születik meg, a film mágiája épp a valóság, amely szinte bizonyításszerűen hat a nézőre. Vegyünk egy példát: ha megnézünk mondjuk egy svéd filmet, azt látjuk, hogy brutálisan őszinte, és így bizonyít akut társadalmi problémákat. Egyik kedvenc filmem Thomas Vinterberg Születésnap című alkotása, amely egy gyerekkorában az apja által megerőszakolt fiúról szól, aki az apa hatvanadik születésnapja alkalmából elmeséli a történetét a népes rokonságnak.

Magyar film ilyen elementáris erővel viszont soha nem merné megjeleníteni a családon belüli erőszakot.

Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)
Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)

Inkább csöndben vagyunk, szépelgünk, elrajzolunk a valóság mellett, hogy ne kelljen szembenézni, és ez egy időre a „kenyeret és cirkuszt!” logikájával meg is oldja a helyzetet, de nem tesz rendet a fejekben. Makk Károly Déry Tibor-adaptációja, a Szerelem, amely a filmtörténetünk egyik csúcspontja, a kegyes hazugságról szól. Abban az alkotóknak és a finanszírozóknak nagy felelősségük van, hogy számtalan 20. századi trauma nem vagy csak egyoldalúan jelent meg, nincs feldolgozva, ezáltal pedig nem alakulhatott ki diskurzus sem.

Azok az országok, ahol a szembenézés folyamatát mentálhigiénés feladatként kezelik, létre tudtak hozni virágzó, befogadó kulturális közeget, ami korszerű, az integráció, a demokratikus gondolkozás és társadalmi sokszínűség hajtómotorja. Többek között Hannah Arendt munkásságának köszönhető például az, hogy Németország tisztán látja a totális rendszereket, azokat nem egymáshoz hasonlítja, hanem önmagukban vizsgálja, így a német önismeret elképesztő utat tett meg a háború óta.

Milyen társadalmi befolyással van a kultúrára a média és a marketing területe mint kommunikációs környezet?

Abszolút felerősítő a hatása. A kultúra nem a könyv vagy a film, hanem az azt övező médiadiskurzus és marketingkommunikációs felület: interjúk, kritikák, viták, plakátok, ajánlók. A mitologikus terek nagyon személyesek, beépülésük a szocializáción, azon belül is a családon, illetve annak történetein keresztül történik, és nagyon nehezen változtathatók. Ezért is fontos megtanulni, hogyan bánjunk mások mitológiáival, hiszen roppant veszélyes kísérletet tenni az eltörlésükre, átírásukra, elhallgattatásukra. Az óvodában verik meg egymást a gyerekek, ha nem értenek egyet.

Ennél a példánál maradva, Magyarország nagyon infantilis, aminek az az oka, hogy nem engedtük kibeszélni a történelmi traumákat, amelyek így újra és újra zsákutcába vezetik a társadalom egészét, hiszen az egyoldalú nézőpont egyoldalú mitológiát termel újra. Pszichoterápiához tudom ezt hasonlítani, és ez az ország nem kezelteti magát.

Nagy probléma, hogy a már nagyobb fiatalok is kommunistáznak meg a fasisztáznak az iskolában. Közös felelősségünk, hogy képesek leszünk-e mindezt feloldani azáltal, hogy elfogadjuk és tiszteljük a másik traumáját, sőt magunkénak tudjuk-e érezni, be tudjuk-e emelni a „közösbe” azt, ami nem velünk történt meg.

A megoldásban nagy szerepe van a kulturális szektornak, amely azonban egyre kevésbé képes az új közönség megszólítására.

Mindig a tartalom a kulcs. Egy televíziós társaság is csak annyit ér, amennyit az általa leadott műsorok összessége. Ennek alapján válik egy tévécsatorna márkává. A közkeletű felfogással szemben szerintem televíziós marketingtevékenység sincs, kommunikációról csak egyes műsorok kapcsán beszélhetünk, és a műsorok szelekciója jelöli ki azt a horizontot, amin belül a tévé identitása megmutatkozik.

Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)
Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)

A televízió felelőssége abban áll, hogy nemcsak széles körben elfogadott kulturális termékeket szükséges támogatnia, hanem olyanokat is, amelyek társadalmi diskurzusokat, esetleg vitát képesek generálni.

Erről a Szabadság téri német megszállási emlékmű, illetve a körülötte kialakuló botrány, azaz diskurzus médiavisszhangja jut eszembe. Külföldi példaként pedig azt a The Jerry Springer Show-t mondanám, amelyikbe egyszerre hívtak meg Ku-Klux-Klan-tagokat és feketéket. Persze egymásnak estek, de ez a műsor is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy széles párbeszéd induljon el a médiában, majd az egész országban, aminek talán szerepe volt abban, hogy egyszer csak egy fekete, Barack Obama lett az elnök. Egy tévéműsor társadalom-lélektani szempontból annál többet nem tehet, mint hogy értékelésre bocsát egy hosszú ideje rendezetlen, elfojtott jelenséget. Magyarországon az elhallgatás súlyos károkat okoz.

Milyen olyan más iparágakban használatos értékesítésnövelő és marketingeszközök léteznek, amelyekkel a kulturális intézmények is élhetnének, de nem teszik?

Régóta nem értem például, hogy a filmipar miért csak limitáltan használja az okostelefont mint eszközt, noha már szinte mindenki rendelkezik vele. A mobil nemcsak mozi, de vásárlási tér is: mindent meg tudna oldani, ahogy a divatipar forgalmának jelentős része is az online térbe terelődött át.

Ha visszamennék az időben, és azt mondanám Eisensteinnek, hogy eljön majd egy korszak, amikor mindenki zsebében lesz egy kis mozi, megvadulna. Mi meg teljesen kiaknázatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget.

Persze érthető a hezitálás itthon, ha azt nézzük, hogy egyablakos filmtámogatási rendszer van, amelyben nem a nézőszám az elsődleges, hanem valami egészen más, nem úgy, mint a kereskedelmi televízióknál vagy az amerikai stúdióknál, ahol kereskedelmi szempontok játszanak szerepet.

Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)
Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)

Ugyan az alkotómunkát nem lehet befolyásolni, de különböző fókuszokkal és preferált tematikákkal a döntéshozók tudnának segíteni, és meg is lenne az eredménye, ahogy megvan Németországban, ahol az ötvenes évek óta tudatosan értelmezik és alakítják az identitásukat, ezt láthatjuk a Berlinalén vagy a Frankfurti Könyvvásáron is. Ehhez kiérlelt stratégiára van szükség, amelynek révén alakulhat az emberek múltjukról, jelenükről, jövőjükről alkotott képe. Amennyiben ez fontos.

Ilyen szempontból az emlékezet birtoklásáért, a múlt felfogásáért folyik a verseny, azért, hogy milyen lesz az emlékezetünk, hogyan látunk korszakokat. Ha ez nem kiegyensúlyozott, a jövőnk sem lesz az.

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni” – írja életrajzi regényében Gabriel García Márquez.

Na igen. Sokféleképpen lehet megélni az életet, ahogy sokféleképpen is lehet visszaemlékezni rá. Egy szerzőnek mindig erős személyes kapcsolódása van a történetéhez. A Más bolygó című könyvemben arra tettem kísérletet, hogy leírjam, mit jelentett számomra kelet-európaiként Nyugat-Európa. Az írás folyamatában a legizgalmasabb számomra a már egyszer bejárt út újra bejárása volt.

Ahogy tette ezt Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében.

Vagy a már említett Makk Károly a Szerelem című filmjében. Mind ugyanarról mesél: emberről a történelemben, aki sok mindenről beszélhetne, de inkább egy személyes történetet, nézőpontot jegyez le, mutat meg. Vagy említhetném például Nádas Pétert, aki fantasztikusan teszi mindezt a gyerekkoráról szóló Világló részletekben: emlékezik illatokra, hangokra, cipőkre, villamosozó emberekre, és ezeket nagyon pontosan, ahogyan csak Nádas Péter képes rá, lejegyzi.

Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)
Fabricius Gábor (Fotó: Soós Bertalan)

Milyen történetet és hogyan mesélnél el magadról napjainkban?

Nézőpont kérdése, hogy alkotói oldalról mi a te állításod a világról. Van egy, a humanizmust és a kelet-európai amnéziát középpontba helyező rövidfilmem (Dialógus – a szerk.), amelyben az foglalkoztatott, hogy a határok mindenkire, köztük azokra is érvényesek, akik létesítették őket; számomra a szögesdrót ahhoz hasonló most, mint ami annak idején a vasfüggöny volt.

Vannak témák, amelyek mozgóképes és nem szöveges megvalósításért versengenek bennem: a globális természeti katasztrófa, amiben, ha mitologikusan közelítem meg, az embernek az isten ellen való fellázadását látom. Izgalmas számomra az elhallgattatás kultúrája, ahogy elhallgattatjuk a miénktől eltérő véleményt, aminek következtében dermesztő és félelmetes a csend, amiben élünk. Nagyon érdekel még a testhez való viszony is, a teremtés rendjének felülbírálása esztétikai, narcisztikus okoknál fogva. Mind mögött van egy történet, de egyiket sem tudtam eddig elmesélni, nem csak rajtam múlik. (Nevet.)

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Marketing

Elhunyt Tonk Emil, a hazai marketingszakma legendás alakja

A szakembert a Magyar Marketing Szövetség saját halottjának tekinti.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Szomorú hírről számolt be a Magyar Marketing Szövetség.

“Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Tonk Emil, a Magyar Marketing Szövetség alapító, örökös tagja, amelynek minőségi működéséhez 29 éven keresztül ügyvezető alelnökként is hozzájárult, február 23-án elhunyt.

Magyarország egyik első marketingvezetőjeként üzletemberek sokaságát vezette sikerhez – tréningjeivel, workshopjaival, előadásaival új utakat nyitott meg az üzleti kommunikáció gyakorlati elsajátításában, a tárgyalási, kommunikációs, értékesítési és marketingmódszereinek, prezentációs technikáinak tanításában. Szakértő munkáját Mentor Oscar-díjjal is jutalmazták, valamint 2010-ben a világ legjobb előadói közé is beválasztották. Többéves személyes tapasztalatára, üzleti szemléletmódjára építve az üzletemberek, vezetők és munkatársaik képzésével foglalkozó Üzleti Akadémia vezetője volt, és rendszeresen tartott előadásokat, tréningeket, szemináriumokat konferenciákon, szakmai rendezvényeken, és felsőfokú intézményekben is.

Tonk Emil búcsúztatására szűk családi körben kerül sor, a szakma számára nyílt megemlékezésről a későbbiekben adunk tájékoztatást.

Tonk Emilt a Magyar Marketing Szövetség saját halottjának tekinti” – tudatta közleményében a Magyar Marketing Szövetség.

Tovább olvasom

Marketing

Mamusits Péter: A legizgalmasabb feladatot a közösségek összetartása jelenti

A Lounge Communications ügyvezetőjét a marketingszakma és azon belül cége helyzetéről kérdeztük.

Közzétéve:

A Lounge Group idén első ízben szerepelt, és rögtön a 3. helyen debütált az év legeredményesebb ügynökségeinek fenntartott Kreatív PR Toplistán – olvasható a Lounge Group sajtóközleményében. Az eredmény kapcsán a Médiapiac Mamusits Pétert, a Lounge Communications ügyvezetőjét kérdezte arról, hogy az elmúlt év milyen nehézségeket tartogatott a szakma és a Lounge számára, valamint arról is érdeklődtünk, miként látja az ügyvezető a Lounge helyzetét. Interjú.

Milyen kihívások elé állította a Lounge Communicationt a koronavírus-járvány?

Láthatóan nincs olyan üzleti, gazdasági terület, amelynek ne kellett volna komoly nehézségek árán követnie a „világrend” változásait. Cégvezetőként én is megtapasztaltam ezt a nyomást, és rengeteg olyan döntéssel néztünk szembe az elmúlt időszakban, amelyre nem volt referenciatudásunk. Emellett azonban partnereink szakterületükből eredő egyedi változásait egyesével kellett lekövetnünk. Számunkra ez volt az igazi kihívás. Mintha egy étteremben mindenki egyszerre szeretné a nagymamája szerinti egyedi köretet megrendelni. De ez a szolgáltatóipar és én nagyon büszke vagyok a kollégáimra és arra ahogyan megoldották a felmerülő helyzeteket.

A járvány nyomában járó gazdasági problémák miatt azt lehetett hallani a szakmában, hogy a cégek leginkább a PR- és marketingkiadásokon spóroltak. Hogyan látja ezt a tendenciát? Veszítettek-e ügyfeleket?

Nos, valóban az a tapasztalat, mint például a 2008-as gazdasági válság idején, hogy első megoldásként, főként a nagyobb vállalatok ezeket a költségcsökkentő, szinte automatikus döntéseket hozzák meg. De a mostani pandémia újszerű helyzet volt a modern világ számára és azt tapasztaltuk, hogy az általános és sokszor elkapkodott döntések helyett mindenki igyekezett megfontolt intézkedéseket hozni. Ha sok időt nem is, de lehetőséget kaptunk arra, hogy tanácsokkal, javaslatokkal, egyes esetekben pedig konkrét új stratégiával lássuk el ügyfeleinket. Sok partnerünknél fordult át az addig megszokott munkafolyamat egy egészen más feladatkörré és a kialakult partneri viszonynak köszönhetően szinte mindenhol találtunk megoldást, hogy folytatódhasson a közös munka.

Milyen innovatív megoldásokkal, szakmai újításokkal álltak elő ebben a rendkívüli és nehéz helyzetben? Melyikre a legbüszkébb?

A kommunikációs szakmai eszközrendszereknek folyamatosan kell fejlődniük. Ezt nem tarthatja fel egy világméretű katasztrófára, de a változtatások és a fejlesztések felgyorsítása elengedhetetlen volt. Jó pár évvel ezelőtt még több ügyfelünk számára tartottunk klasszikus médiatréningeket, sajtótájékoztatói felkészüléseket vagy akár céges eseményhez beszédfelkészítő kurzusokat. A legutóbbi években azonban a globális média átalakulási folyamataihoz és az online interaktív jelenléthez való alkalmazkodáshoz kellett leginkább támpontokat nyújtanunk. Ez a folyamat nálunk évek óta tart, de most a világ azonnal átkapcsolt.

A legizgalmasabb feladatot a közösségek összetartása jelenti ebben az időben. Gondoljunk csak bele, hogy az online felületeken, amelyek technológiailag már mindenre képesek, miként tud egy – a pandémia miatt már hosszú hónapok óta home officeban dolgozó – csapat jókedvűen és persze eredményesen egy szakmai ötletelést megtartani. Többek között ehhez is már évekkel ezelőtt kidolgoztuk a megfelelő módszertant, amire most még nagyobb szükség lett.

Összességében azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy miután ügyfeleink megosztották velünk céljaikat minden esetben modern és végrehajtható megoldásokat tudtunk letenni az asztalukra. Így volt ez a pandémia alatt, előtt, és bizton állíthatom, hogy ezt követően is.

„2020 nálunk a szervezeti átalakításról és a szakmai kompetenciák fejlesztéséről szólt” – írta abban a közleményében, amely annak kapcsán jelent meg, hogy a Lounge a 3. helyen debütált az év legeredményesebb ügynökségeinek fenntartott Kreatív PR Toplistán. Milyen szervezeti átalakításokra volt szükség?

Mindig büszke voltam arra, hogy az ügyfeleinkkel való kapcsolatot kölcsönös tisztelet, türelem és egyfajta szakmai partnerség jellemezte. Ehhez társult az a számomra talán még fontosabb cél, hogy a csapaton belül is hasonló baráti, őszinte kapcsolat legyen. Ki akar rossz környezetben dolgozni? És a környezetet mi magunk határozzuk meg, nem pedig a bútorok.

Egy ügynökség növekedését sokszor a hangsúlyok, esetlegesen a korábban meghozott elképzelések szép lassú elhagyása követi. Erre nem kerülhet sor nálunk. Ezért a létszámnövekedést párhuzamosan követte egy mentorprogram és egy senior tanácsadói belső klub létrehozása is. Úgy gondolom, hogy az egyedi, ugyanakkor az eredeti elképzelések megtartását lehetővé tevő belső szervezeti kialakítás nagyon jól működik.

Mit jelent a cég és személyesen az ön számára a Kreatív PR Toplistán elért 3. hely?

Magánemberként és az ügynökség egyik vezetőjeként is igyekszem mindig pozitívan gondolkozni, ami 2020-ban persze nem volt könnyű. De pont ezekben az időkben kell felállni a futópadra és nagyobb fordulatszámmal kihívás elé állítanunk magunkat. Tavaly úgy döntöttünk, hogy több szakmai versenyen indulunk és mérettetjük meg magunkat. Büszkék vagyunk, hogy ilyen illusztris társaságban kerülhettünk a legjobbak közé. De természetesen ehhez kellettek és kellenek azok a fantasztikus ügyfelek, akiknek ezúton is köszönjük a bizalmat és szakmai együttműködést. Remélem, hogy az elkövetkezendő években folytatni tudjuk ezt a munkát.

10 éves a Lounge Communication, hogyan látja a cég helyzetét, és merre tovább?

A Lounge Group második legidősebb tagjaként rengeteg tapasztalatra tettünk szert ez alatt a 10 év alatt. A cégcsoport teljes szakmai kompetenciáját kihasználva rengeteg lehetőség kínálkozik számunkra az integrált kommunikációs kampányok terén. Szeretnénk minél több ilyen jellegű projekttel kiszolgálni ügyfeleinket, hiszen úgy vélem, hogy kiemelkedően sok ismerettel bírunk ezen a területen.

Az elmúlt évtized legfontosabb tapasztalata az volt számomra, hogy becsüljünk meg minden lehetőséget és tartsunk ki céljainkért. A következő 10 évben tehát ugyanígy becsülni fogjuk ügyfeleinket, becsülni fogjuk egymást és megtartjuk céljainkat. Másként nem is lehet.

Bácskai Balázs

Borítóképünkön Mamusits Péter, a Lounge Communications ügyvezetője

Tovább olvasom

Marketing

Több szponzorüzenet jelent meg a tévéműsorokban

A legaktívabb cégek 2020-ban is az építőipari vállalkozások voltak.

Közzétéve:

Pixabay

Az előző időszakhoz képest 2020 második felében 7,4 százalékkal több támogatói szpot jelent meg az országos kereskedelmi televíziók műsoraiban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának (NMHH) e heti ülésén elfogadott új tanulmány szerint.

Az NMHH kommunikációs igazgatóságának az MTI-hez eljuttatott szerdai közleménye szerint a televíziók támogatási gyakorlatáról készült legfrissebb tanulmány megállapította: a vizsgált csatornák műsoraiban 2020 második félévében 86 559 szponzorüzenet jelent meg, a szponzorcégek száma pedig 1915 volt.

2020-ban is építőipari cégek voltak a tévéműsorok legaktívabb szponzorai

– írták.

A legnagyobb elérésű televíziók összesen 82 032 szpotot tettek közzé, a legtöbbet, 47 036-at a TV2, az RTL Klub 26 682-t, a Duna TV 8314-et.

A tanulmány szerint a koronavírus-járvány második hulláma felkészültebben érte a vállalkozásokat, ugyanis 2019 azonos időszakában 76 343 szponzorüzenettel jelentkeztek a minta állandó szereplői.

A legtöbbször – 3003 esetben – az Austrotherm Kft. jelent meg szponzorként, ezt követte a Baumit Kft. 2106 és a Velux Magyarország Kft. 2011 üzenettel, ez ismét az építőipari cégek reklámdominanciáját mutatja, ugyanúgy, mint 2019 azonos időszakában. A legtöbb ilyen támogatói megjelenést a TV2 időjárás-jelentésében szerkesztették adásba (18 934), amit az RTL Klub Reggeli című adása (3871) és saját időjárás-jelentése (3247) követett.

Hozzátették: a reklám és a támogatás egyaránt kereskedelmi közlemény. Az előbbiben a reklámozó direkt módon fogyasztásra, igénybevételre ajánlhatja a termékét, szolgáltatását, ez utóbbiban viszont a reklám legfőbb, fogyasztásra ösztönző üzenete nem jelenhet meg, de a támogató cég a védjegyét, arculatát, tevékenységét népszerűsítheti.

A minta állandó szereplői a legnagyobb elérésű országos kereskedelmi televíziók – az RTL Klub és a TV2, valamint a közszolgálati Duna TV – voltak, mellettük egy-egy hónapig helyet kapott a mintában az M1, az M4-Sport, az M5 országos vételkörzetű közszolgálati, illetve a Pesti TV, a Sláger TV és a TV4 kereskedelmi televízió is – írták.

A teljes tanulmány megtalálható az NMHH honlapján.

A magyarok közel háromnegyede internetezik

A közlemény szerint a Médiatanács elfogadott egy kutatást 2020 negyedik negyedévének internetes közönségmérési adatairól is, amelynek eredményei szerint a 15 év feletti magyar lakosok 72,35 százaléka internetezik. A kutatás rámutatott a generációk közötti számottevő internethasználati különbségekre is.

A 15-24 év közötti Z-generáció, valamint a 25-40 év közötti Y-generáció 93,12 és 96,81 százalékban használja az internetet, míg “az 57-75 éves babyboomereknek csak 52,81 százaléka”

– írták, hozzátéve, hogy a tanulmány hamarosan olvasható lesz az NMHH honlapján.

Figyelmeztették a Debrecen TV-t

A grémium e heti ülésén döntött arról, hogy a Nyíregyháza 106,8 MHz körzeti frekvencia közösségi jellegű használatára kiírt rádiós pályázati eljárás nyertese a Médiahíd Kft.

A testület elfogadta és pénteken közzéteszi honlapján a Békéscsaba 91,8 MHz és az Eger 99,1 MHz helyi vételkörzetű frekvenciákra szóló közösségi jellegű használatra irányuló pályázati felhívások tervezetét.

Hozzájárult a tanács, hogy a Zemplén Televízió Közhasznú Nonprofit Kft. két hónap halasztással, legkésőbb május 6-án kezdje meg médiaszolgáltatását a Sátoraljaújhely 104,9 MHz helyi frekvencián.

A tanács figyelmeztette a Debrecen TV szolgáltatóját a jogszerű magatartásra, miután november elején az ÉPI-TECH magazin egyik adásában jogszabályellenesen a műsort támogató, építőanyagokat forgalmazó cég termékeinek beszerzésére ösztönözte a nézőket – írták.

Tovább olvasom