Kövess minket!

Marketing

Gyűjtő szenvedéllyel

Nevéhez fűződik az első magyar internetes árverés, a műkereskedelem és az online világ kapcsolatát annyira fontosnak tartja, hogy weboldalán több tízezer műtárgyból álló gyűjteményből vásárolhatunk. Az aukciós szakma ismert szereplőjeként, Kieselbach Tamás – mint mondja – csak teszi a dolgát: a magyar festészet legszebb arcát mutatja be. Hiszi, hogy amit csinál, bármely generáció számára érdekes lehet.

Mit tartasz a műkincspiac legeredményesebb marketing-megoldásának?

Az aukciók jelentik a leghatékonyabb kommunikációs felületet. Ami ezeken történik, arról a gyűjtők és a művészet-kedvelők értesülnek, a kiugró árak pedig a nagyközönség ingerküszöbét is elérik. Éppen ezért nem csupán üzleti értelemben fontosak: az árverési katalógusoknak, kiállításoknak, az aukciós piacot övező egész felhajtásnak a magyar festészet ügyét kell szolgálnia. Ez az én célom és életutam is. Az aukciók segítségével nagyon jól lehet alakítani az értékrendet, felhívni a figyelmet kevésbé ismert vagy teljesen eltűnt alkotók életművére, árnyalni a belső hangsúlyokat. A válogatás, a képek sorrendje, a közölt tanulmányok mind ezt a célt szolgálják. Talán sokan nem is veszik észre, de a katalógusok a maguk rejtőzködő módján hatékonyabban formálják a kánont, mint bármi más.

A modern technológia alkalmazása a műkereskedelemben hogyan hat a piacra?

Mi rendeztük az első magyar internetes árverést a Nasdaq összeomlása előtt. Akkoriban mindenkit az új webes megoldások foglalkoztattak: átalakítottam a weboldalam, illetve létrehoztunk egy internetes céget a Concorde tulajdonosaival, amely ugyan sikeres volt, de idővel kiszálltam belőle.

Ma is azt gondolom, a műkereskedelem és az internet összekapcsolása rendkívül fontos a jövő szempontjából.

Néhány tízezertől tízmillió forintig terjedő összegért lehet a galéria webshopjában festményt vásárolni. Ez a kommunikációs eszköz mennyire működik Magyarországon?

Egyre jobban. A műtárgyak különböző magángyűjteményekben érhetőek el, amelyeket felkínálunk, és a kiválasztott műveket 24-48 órán belül prezentálni tudjuk a vásárlónak. Az internet hatalmas lehetőség, hogy kiszélesítsük a vásárlók körét.

Nemes Lampérth József Tabáni részlet, 1916. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Leltári szám 82.52
Nemes Lampérth József Tabáni részlet, 1916. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Leltári szám 82.52

A magyar festészetnek milyen az arca? Mit kommunikálhatunk általa a világnak?

Felelősek vagyunk az örökségünkért, azért, ami itt maradt. Magyarországnak sokkal nehezebb volt a történelme, mint más sikeres közösségeké, és ha valaki ezt másképpen látja, nem ismeri mélységeiben.

A magyar múltban nagyon sok volt az identitástörés, amely más nemzetek esetében nem fordult elő ilyen tömegesen. Akárhová nézünk, olyan életműveket látunk, amelyeken mély nyomot hagyott a viharos közép-európai történelem.

Például Nemes-Lampérth József (festő, grafikus, a magyar avantgárd egyénisége – a szerk.) az első világháborúig alkotott, majd az életmű csúcsán minden összeomlott: elmegyógyintézetbe került és rövidesen meghalt. Sokan voltak, akik elhagyták az országot. A művészeknek folyamatosan újra kellett tervezniük az életüket, de ugyanez igaz azokra is, akik megvették a műtárgyakat, akik őrizték azokat, akik itt éltek, majd később menekülniük kellett, vagy akiket elpusztítottak. Ennek következtében az életutak nem tudtak teljes ívet befutni: a művészek kompromisszumokra kényszerültek, a bennük rejlő potenciális lehetőségekhez képest a valós teljesítmény messze elmaradt. Noha mondhatjuk azt, hogy Párizsban is dúltak a világháborúk, de Franciaországban minden folytatódott tovább, míg nálunk semmi sem folytatódott.

Scheiber Hugó Önarckép, 1922 k. mgt.
Scheiber Hugó Önarckép, 1922 k. mgt.

Egy megtört életművet hogyan lehet egységesen kommunikálni?

Minden alkotót a legjobb teljesítménye alapján kell értékelni. Azért felelek, hogy a magyar festészet legértékesebb, lehatásosabb olvasatát mutassam be. A nemzetközi szintéren is számtalan, nagyon nagyra értékelt művész van, aki csupán életének egy rövid szakaszában alkotott kiemelkedő minőségben. Tőlük sem a késői, harmatgyenge képeket akasztják ki a nagy múzeumokban, hanem a falrengető remekműveket. Nekem is a legnagyobb ígéreteket kell egymás mellé helyeznem, amelyek láttán egy külföldi szemlélő felkapja a fejét és elkezd érdeklődni a festészetünk iránt. A hazai művészettörténészek zöme sokszor még ma sem veszi a fáradságot arra, hogy alaposan, elfogulatlan szemmel vizsgálja, „mérje meg” az életműveket. Adott esetben megnéz tíz vagy ötven Scheiber Hugó (avantgárd festő – a szerk.) festményt, és rögtön sommás, elitélő véleményt formál róla. Ezt bűnnek tartom. Át kell rostálni a lehető legnagyobb merítést, több száz, sőt ezer képet, ki kell választani a legjobb műveket, és azokat felmutatni. Jellemző, hogy tavaly az amszterdami magyar avantgárd kiállítás katalógusának címlapjára és plakátjaira egy Scheiber önarckép került. De csak azért, mert a helyi múzeumi emberek nem a hazai klisék mentén gondolkodnak, nem azt nézik, hogy a megmerevedett magyar kánonban a festő hol helyezkedik el. Elfogulatlanul, értő szemmel, „csak” a kvalitás és a vizuális erő alapján választottak. És ebben Scheiber korai, expresszív önarcképe minden potenciális riválisát leteperte. Jó érzés volt kézbe venni ezt a katalógust. Nem csak azért, mert a festmény évtizedek óta a gyűjteményemben van, de amiatt is, mert visszaigazolta egy régi döntésemet. Ahogy egy költőt sem a zsengéi, hanem a főművei minősítenek, ugyanígy van a festőkkel is.

Scheiber Hugó kiállításának enteriőrje
Scheiber Hugó kiállításának enteriőrje

Mennyire ismerik a magyar festészetet a világban?

Semennyire. Ez egy szándékosan provokatív mondat, de többé-kevésbé ez a valóság. Ami persze nem csoda, elég nagy hendikeppel indultunk ebben a versenyben. A magyar festészetet még itthon, a szakma is csak töredékeiben ismerte. Az alapoktól kellett kezdeni mindent: kutatás, fotózás, bemutatás. Amikor elkészítettem a modern magyar festészetről szóló könyvemet, hetvenezer fotóból kétezer-ötszáz képet válogattam ki. Korábban én voltam az első, aki szisztematikusan végigjártam a múzeumi raktárakat és a magángyűjteményeket. A felkutatott és lefotózott anyagból aztán kiválogattam és összerendeztem a saját ideálolvasatomat. Az alkotások jelentős részét a magyar művészettörténészek sem ismerték. Miért ismerné a világ?

Nehéz volt megértenem, hogy a művészettörténészek nagy része miért nem megy kép közelébe. A képzőművészet lényege a múzeumokban, az aukciókon, a műkereskedésekben, a nagy nemzetközi vásárokban van. Aki ezeket nem követi nyomon, kimarad mindenből. Ez így volt a szocializmusban is. A kedves, tehetséges művészettörténészek bementek a múzeumba, megitták a kávéjukat, aztán kicsit kutattak. Persze akkor is voltak kivételek, akik eljártak a BÁV árveréseire, tartották a kapcsolatot a gyűjtőkkel, de nem ez volt a jellemző.

Az az ambíció sem igazán vert gyökeret, hogy a nemzet nagy történeteit, kiugró művészi teljesítményeit megfelelő rangon bemutassák külföldön, idegen nyelven, reprezentatív kiadványokban és kiállításokon. Ha mégis létrejött egy-egy tárlat, akkor kölcsönöztek pár képet azok közül, amelyek negyven-ötven éven át forogtak. Egyszerűen nem állt össze a rendszer, a szenvedély, a kurátori világ, amitől kialakulhatott volna az élő kapcsolatrendszer, ezen a területen pedig ez mindennek a katalizátora. Persze akadtak ellenpéldák is: tavaly év végén kiadtam egy könyvet Romváry Ferencről, aki a szocializmus évtizedei alatt hozott létre Pécsen egy komplett múzeumot sok ezer műtárggyal. Benne megvolt az akarat, a szenvedély, és megszerezte a politikai támogatást is.

Más meg ketyegett, csendben, nyugodtan, lassan, ahogy a szocializmusban ketyegtek az emberek.

Ettől még tisztelem őket, hiszen nem volt olyan nyitott a világ, mint most, amikor egy pillanat alatt értesülünk mindenről, és olyan fordulatszámon pörög a műkereskedelem is, hogy naponta kerülnek elő kincsek, évtizedeken át lappangó főművek, amelyekről korábban nem is tudtunk.

Nyugaton a kultúra, a múzeumok látogatása közügy, az embereknek van igényük, pénzük és energiájuk rá. A fiatal művészettörténészek között már vannak olyanok, akik ezt az értékrendet elsajátították, ügyesen kommunikálnak. Ez hatalmas energiát, napi rutint igényel, de csak ebből nőhet ki az, hogy a magyar festészet végre áttörje azt a láthatatlan falat, ami előtte magasodik.

Ha már a fiatalokat említed, az Y generáció megjelenése milyen kihívásokat tartogat a műkincspiac számára?

Viszonylag kevés vevőm van ebből a körből, de előfordul, hogy valaki már a harmincas éveiben is jómódú. Közülük sokan külföldön élnek, de azt gondolom, vissza fognak jönni. Abban a világban, amelyben felnőttem, én is arra vágytam, hogy megmártózzam külföldön. Ez a generáció mást és másképpen vásárol. Nagy egészében azt látjuk, hogy a régebbi korok festészete iránti érdeklődés, amely az egyik szenvedélyem, nemzetközi szinten is sokat csökkent. Jobban erősödött a kortárs, a háború utáni művészet.

Keserü Ilona Pannó 2. (Test sugártörésben 2.), letét az MNG-ben
Keserü Ilona Pannó 2. (Test sugártörésben 2.), letét az MNG-ben

Kit tartasz a legelismertebb magyar kortárs festőnek?

Egy profilt három-öt emberből lehet megrajzolni. Bukta Imrét mindenképpen idesorolom, de nagyra tartom Keserű Ilonát és Maurer Dórát is. A világ legnagyobb múzeumai, a Metropolitan vagy a Tate Galéria vásárlásai is ezt tükrözik. A kortársak sikere visszahat a régiek felfedezésére, és persze ez fordítva is igaz.

Többször használod a szenvedély szót. Magánemberként mi a fontosabb számodra, az, hogy egy festmény „márkás” legyen, vagy az, hogy megszólítson?

A magángyűjteményembe, illetve az albumaimba is válogattam műveket alig ismert vagy teljesen névtelen alkotóktól. Nem feltétlenül azért, mert egy neves, kanonizált festő alkotásához képest jelentősebbek, inkább csak szimbolikus jelzésként. Volt olyan mű, amelyet másnak tulajdonítottak, de megtaláltam az igazi alkotót. Volt, akit nem tartottak számon, de olyan minőségű képet hozott létre, amelyet méltónak tartottam beemelni a legjobbak közé. Volt, akit félreértettek, és az új kontextussal igyekeztem helyre tenni a megítélését. Olyan közegbe helyeztem el nagyon fontos képeket, amelyekkel az alkotók jobbat mutathattak magukról, mint amit az egész életművük alapján gondolnánk róluk.

Ha már a kommunikációról beszélünk: a Modern magyar festészet képanyagát úgy szerkesztettem meg, hogy egy hatalmas, sok száz szereplőt mozgató, megunhatatlan regényként működjön. A párosítások, az arányok, az egymásnak felelő művek, az öt, tíz, húsz képből álló „miniesszék” kisebb vagy nagyobb történeteket bontanak ki, amelyek szólhatnak tisztán festői minőségekről, színről, formáról, felületről vagy ritmusról, de a történelemről, filozófiáról, vagy az élet legalapvetőbb emberi dimenzióiról is.

Fiatalon végigjártad a világ legnagyobb képtárait, múzeumait, ma pedig, ha hihetünk a különböző újságok listáinak, a leggazdagabb magyarok egyike vagy. Nem hiányzik a kincskereséssel teli, kalandos múlt?

Azt gondolod, le vagyok merevedve, és nem elevenen élem az életem? (Nevet.) Látod, mennyire „feszes és méltóságteljes” környezetben ülünk – annyira zajlik körülöttem az élet, annyi impulzus fut be hozzám, hogy rendet rakni sincs időm. (Mutat körbe.) Arra, ki hogyan áraz be, sohasem reagáltam. Az újságírók, akár akartam, akár nem, szerepeltettek a kiadványokban, pedig minden alkalommal felhívtam a figyelmüket, hogy nem kívánok megjelenni. Soha, senki nem látta közülük, milyen vagyonnal rendelkezem. Hogy nem hiányzik-e a fiatalság? Annak a lényegi azonosságában élek, talán túlságosan is.

Szakemberként mit tartasz a legnagyobb kudarcodnak?

Nem tartok számon kudarcot. Mindig úgy dolgoztam, ahogy tudtam. Biztos volt, hogy híján voltam bizonyos tulajdonságoknak, de nem hibáztatom magam. Aukciók tekintetében mindig a bázishoz képet határozom meg, mi volt sikeres, mi sikerülhetett volna jobban is. Például a mostani eladások a két évvel ezelőttiekhez képest nagyon jónak számítanak.

Az Aranykorok romjain kiállítás enteriőrje
Az Aranykorok romjain kiállítás enteriőrje

Mi a helyzet a sikerrel?

Hálát adok a sorsnak, Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A kép, amely – remélem – él a közvéleményben a Kieselbach névvel kapcsolatban, az elmúlt évtizedek munkáján alapul, nem pedig egy jól kimódolt marketingstratégia eredménye. Azt gondolom, szerencsés esetben ennek kell reakciót, visszhangot, emóciókat kiváltani.

A könyvekhez írt előszavakban és a többi megszólalásaimban talán személyesebb hangot használok, mint mások. Sokszor hivatkozom a családom múltjára, saját élményeimre, a művészettel kapcsolatos érzéseimre. Ez sem véletlen. Mindig azt gondoltam és mondtam, hogy a magyar festészetet nem szabad önmagában, a történelmünkről, a művészek személyes sorsáról, a képekben testet öltő emberi drámákról leválasztani: ezzel éppen attól fosztanánk meg, ami emocionális töltetet adhat a műveknek. A művészet nem valami érinthetetlen, magasztos valami, amiről csak szent áhítattal, az arra feljogosítottak beszélhetnek, hanem az élet része, érdemes fesztelenül, elengedetten közeledni hozzá.

Szakmai körökben tisztességesnek, de nagy játékosnak tartanak. Miként vélekedsz a szerepedről?

Folyamatosan figyelem a cselekedeteimet, próbálok a magam világában, a belső értékrendemhez közel maradni. Az foglalkoztat, hogy amit szeretek, átmenjen, de különösebben nem érdekel, mit gondolnak vagy írnak rólam. Csak teszem a dolgom, reggeltől estig, és hiszem, hogy amivel foglalkozom, bármely generáció számára érdekes lehet.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/3-4. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Marketing

Elhunyt Tonk Emil, a hazai marketingszakma legendás alakja

A szakembert a Magyar Marketing Szövetség saját halottjának tekinti.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Szomorú hírről számolt be a Magyar Marketing Szövetség.

“Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Tonk Emil, a Magyar Marketing Szövetség alapító, örökös tagja, amelynek minőségi működéséhez 29 éven keresztül ügyvezető alelnökként is hozzájárult, február 23-án elhunyt.

Magyarország egyik első marketingvezetőjeként üzletemberek sokaságát vezette sikerhez – tréningjeivel, workshopjaival, előadásaival új utakat nyitott meg az üzleti kommunikáció gyakorlati elsajátításában, a tárgyalási, kommunikációs, értékesítési és marketingmódszereinek, prezentációs technikáinak tanításában. Szakértő munkáját Mentor Oscar-díjjal is jutalmazták, valamint 2010-ben a világ legjobb előadói közé is beválasztották. Többéves személyes tapasztalatára, üzleti szemléletmódjára építve az üzletemberek, vezetők és munkatársaik képzésével foglalkozó Üzleti Akadémia vezetője volt, és rendszeresen tartott előadásokat, tréningeket, szemináriumokat konferenciákon, szakmai rendezvényeken, és felsőfokú intézményekben is.

Tonk Emil búcsúztatására szűk családi körben kerül sor, a szakma számára nyílt megemlékezésről a későbbiekben adunk tájékoztatást.

Tonk Emilt a Magyar Marketing Szövetség saját halottjának tekinti” – tudatta közleményében a Magyar Marketing Szövetség.

Tovább olvasom

Marketing

Mamusits Péter: A legizgalmasabb feladatot a közösségek összetartása jelenti

A Lounge Communications ügyvezetőjét a marketingszakma és azon belül cége helyzetéről kérdeztük.

Közzétéve:

A Lounge Group idén első ízben szerepelt, és rögtön a 3. helyen debütált az év legeredményesebb ügynökségeinek fenntartott Kreatív PR Toplistán – olvasható a Lounge Group sajtóközleményében. Az eredmény kapcsán a Médiapiac Mamusits Pétert, a Lounge Communications ügyvezetőjét kérdezte arról, hogy az elmúlt év milyen nehézségeket tartogatott a szakma és a Lounge számára, valamint arról is érdeklődtünk, miként látja az ügyvezető a Lounge helyzetét. Interjú.

Milyen kihívások elé állította a Lounge Communicationt a koronavírus-járvány?

Láthatóan nincs olyan üzleti, gazdasági terület, amelynek ne kellett volna komoly nehézségek árán követnie a „világrend” változásait. Cégvezetőként én is megtapasztaltam ezt a nyomást, és rengeteg olyan döntéssel néztünk szembe az elmúlt időszakban, amelyre nem volt referenciatudásunk. Emellett azonban partnereink szakterületükből eredő egyedi változásait egyesével kellett lekövetnünk. Számunkra ez volt az igazi kihívás. Mintha egy étteremben mindenki egyszerre szeretné a nagymamája szerinti egyedi köretet megrendelni. De ez a szolgáltatóipar és én nagyon büszke vagyok a kollégáimra és arra ahogyan megoldották a felmerülő helyzeteket.

A járvány nyomában járó gazdasági problémák miatt azt lehetett hallani a szakmában, hogy a cégek leginkább a PR- és marketingkiadásokon spóroltak. Hogyan látja ezt a tendenciát? Veszítettek-e ügyfeleket?

Nos, valóban az a tapasztalat, mint például a 2008-as gazdasági válság idején, hogy első megoldásként, főként a nagyobb vállalatok ezeket a költségcsökkentő, szinte automatikus döntéseket hozzák meg. De a mostani pandémia újszerű helyzet volt a modern világ számára és azt tapasztaltuk, hogy az általános és sokszor elkapkodott döntések helyett mindenki igyekezett megfontolt intézkedéseket hozni. Ha sok időt nem is, de lehetőséget kaptunk arra, hogy tanácsokkal, javaslatokkal, egyes esetekben pedig konkrét új stratégiával lássuk el ügyfeleinket. Sok partnerünknél fordult át az addig megszokott munkafolyamat egy egészen más feladatkörré és a kialakult partneri viszonynak köszönhetően szinte mindenhol találtunk megoldást, hogy folytatódhasson a közös munka.

Milyen innovatív megoldásokkal, szakmai újításokkal álltak elő ebben a rendkívüli és nehéz helyzetben? Melyikre a legbüszkébb?

A kommunikációs szakmai eszközrendszereknek folyamatosan kell fejlődniük. Ezt nem tarthatja fel egy világméretű katasztrófára, de a változtatások és a fejlesztések felgyorsítása elengedhetetlen volt. Jó pár évvel ezelőtt még több ügyfelünk számára tartottunk klasszikus médiatréningeket, sajtótájékoztatói felkészüléseket vagy akár céges eseményhez beszédfelkészítő kurzusokat. A legutóbbi években azonban a globális média átalakulási folyamataihoz és az online interaktív jelenléthez való alkalmazkodáshoz kellett leginkább támpontokat nyújtanunk. Ez a folyamat nálunk évek óta tart, de most a világ azonnal átkapcsolt.

A legizgalmasabb feladatot a közösségek összetartása jelenti ebben az időben. Gondoljunk csak bele, hogy az online felületeken, amelyek technológiailag már mindenre képesek, miként tud egy – a pandémia miatt már hosszú hónapok óta home officeban dolgozó – csapat jókedvűen és persze eredményesen egy szakmai ötletelést megtartani. Többek között ehhez is már évekkel ezelőtt kidolgoztuk a megfelelő módszertant, amire most még nagyobb szükség lett.

Összességében azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy miután ügyfeleink megosztották velünk céljaikat minden esetben modern és végrehajtható megoldásokat tudtunk letenni az asztalukra. Így volt ez a pandémia alatt, előtt, és bizton állíthatom, hogy ezt követően is.

„2020 nálunk a szervezeti átalakításról és a szakmai kompetenciák fejlesztéséről szólt” – írta abban a közleményében, amely annak kapcsán jelent meg, hogy a Lounge a 3. helyen debütált az év legeredményesebb ügynökségeinek fenntartott Kreatív PR Toplistán. Milyen szervezeti átalakításokra volt szükség?

Mindig büszke voltam arra, hogy az ügyfeleinkkel való kapcsolatot kölcsönös tisztelet, türelem és egyfajta szakmai partnerség jellemezte. Ehhez társult az a számomra talán még fontosabb cél, hogy a csapaton belül is hasonló baráti, őszinte kapcsolat legyen. Ki akar rossz környezetben dolgozni? És a környezetet mi magunk határozzuk meg, nem pedig a bútorok.

Egy ügynökség növekedését sokszor a hangsúlyok, esetlegesen a korábban meghozott elképzelések szép lassú elhagyása követi. Erre nem kerülhet sor nálunk. Ezért a létszámnövekedést párhuzamosan követte egy mentorprogram és egy senior tanácsadói belső klub létrehozása is. Úgy gondolom, hogy az egyedi, ugyanakkor az eredeti elképzelések megtartását lehetővé tevő belső szervezeti kialakítás nagyon jól működik.

Mit jelent a cég és személyesen az ön számára a Kreatív PR Toplistán elért 3. hely?

Magánemberként és az ügynökség egyik vezetőjeként is igyekszem mindig pozitívan gondolkozni, ami 2020-ban persze nem volt könnyű. De pont ezekben az időkben kell felállni a futópadra és nagyobb fordulatszámmal kihívás elé állítanunk magunkat. Tavaly úgy döntöttünk, hogy több szakmai versenyen indulunk és mérettetjük meg magunkat. Büszkék vagyunk, hogy ilyen illusztris társaságban kerülhettünk a legjobbak közé. De természetesen ehhez kellettek és kellenek azok a fantasztikus ügyfelek, akiknek ezúton is köszönjük a bizalmat és szakmai együttműködést. Remélem, hogy az elkövetkezendő években folytatni tudjuk ezt a munkát.

10 éves a Lounge Communication, hogyan látja a cég helyzetét, és merre tovább?

A Lounge Group második legidősebb tagjaként rengeteg tapasztalatra tettünk szert ez alatt a 10 év alatt. A cégcsoport teljes szakmai kompetenciáját kihasználva rengeteg lehetőség kínálkozik számunkra az integrált kommunikációs kampányok terén. Szeretnénk minél több ilyen jellegű projekttel kiszolgálni ügyfeleinket, hiszen úgy vélem, hogy kiemelkedően sok ismerettel bírunk ezen a területen.

Az elmúlt évtized legfontosabb tapasztalata az volt számomra, hogy becsüljünk meg minden lehetőséget és tartsunk ki céljainkért. A következő 10 évben tehát ugyanígy becsülni fogjuk ügyfeleinket, becsülni fogjuk egymást és megtartjuk céljainkat. Másként nem is lehet.

Bácskai Balázs

Borítóképünkön Mamusits Péter, a Lounge Communications ügyvezetője

Tovább olvasom

Marketing

Több szponzorüzenet jelent meg a tévéműsorokban

A legaktívabb cégek 2020-ban is az építőipari vállalkozások voltak.

Közzétéve:

Pixabay

Az előző időszakhoz képest 2020 második felében 7,4 százalékkal több támogatói szpot jelent meg az országos kereskedelmi televíziók műsoraiban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának (NMHH) e heti ülésén elfogadott új tanulmány szerint.

Az NMHH kommunikációs igazgatóságának az MTI-hez eljuttatott szerdai közleménye szerint a televíziók támogatási gyakorlatáról készült legfrissebb tanulmány megállapította: a vizsgált csatornák műsoraiban 2020 második félévében 86 559 szponzorüzenet jelent meg, a szponzorcégek száma pedig 1915 volt.

2020-ban is építőipari cégek voltak a tévéműsorok legaktívabb szponzorai

– írták.

A legnagyobb elérésű televíziók összesen 82 032 szpotot tettek közzé, a legtöbbet, 47 036-at a TV2, az RTL Klub 26 682-t, a Duna TV 8314-et.

A tanulmány szerint a koronavírus-járvány második hulláma felkészültebben érte a vállalkozásokat, ugyanis 2019 azonos időszakában 76 343 szponzorüzenettel jelentkeztek a minta állandó szereplői.

A legtöbbször – 3003 esetben – az Austrotherm Kft. jelent meg szponzorként, ezt követte a Baumit Kft. 2106 és a Velux Magyarország Kft. 2011 üzenettel, ez ismét az építőipari cégek reklámdominanciáját mutatja, ugyanúgy, mint 2019 azonos időszakában. A legtöbb ilyen támogatói megjelenést a TV2 időjárás-jelentésében szerkesztették adásba (18 934), amit az RTL Klub Reggeli című adása (3871) és saját időjárás-jelentése (3247) követett.

Hozzátették: a reklám és a támogatás egyaránt kereskedelmi közlemény. Az előbbiben a reklámozó direkt módon fogyasztásra, igénybevételre ajánlhatja a termékét, szolgáltatását, ez utóbbiban viszont a reklám legfőbb, fogyasztásra ösztönző üzenete nem jelenhet meg, de a támogató cég a védjegyét, arculatát, tevékenységét népszerűsítheti.

A minta állandó szereplői a legnagyobb elérésű országos kereskedelmi televíziók – az RTL Klub és a TV2, valamint a közszolgálati Duna TV – voltak, mellettük egy-egy hónapig helyet kapott a mintában az M1, az M4-Sport, az M5 országos vételkörzetű közszolgálati, illetve a Pesti TV, a Sláger TV és a TV4 kereskedelmi televízió is – írták.

A teljes tanulmány megtalálható az NMHH honlapján.

A magyarok közel háromnegyede internetezik

A közlemény szerint a Médiatanács elfogadott egy kutatást 2020 negyedik negyedévének internetes közönségmérési adatairól is, amelynek eredményei szerint a 15 év feletti magyar lakosok 72,35 százaléka internetezik. A kutatás rámutatott a generációk közötti számottevő internethasználati különbségekre is.

A 15-24 év közötti Z-generáció, valamint a 25-40 év közötti Y-generáció 93,12 és 96,81 százalékban használja az internetet, míg “az 57-75 éves babyboomereknek csak 52,81 százaléka”

– írták, hozzátéve, hogy a tanulmány hamarosan olvasható lesz az NMHH honlapján.

Figyelmeztették a Debrecen TV-t

A grémium e heti ülésén döntött arról, hogy a Nyíregyháza 106,8 MHz körzeti frekvencia közösségi jellegű használatára kiírt rádiós pályázati eljárás nyertese a Médiahíd Kft.

A testület elfogadta és pénteken közzéteszi honlapján a Békéscsaba 91,8 MHz és az Eger 99,1 MHz helyi vételkörzetű frekvenciákra szóló közösségi jellegű használatra irányuló pályázati felhívások tervezetét.

Hozzájárult a tanács, hogy a Zemplén Televízió Közhasznú Nonprofit Kft. két hónap halasztással, legkésőbb május 6-án kezdje meg médiaszolgáltatását a Sátoraljaújhely 104,9 MHz helyi frekvencián.

A tanács figyelmeztette a Debrecen TV szolgáltatóját a jogszerű magatartásra, miután november elején az ÉPI-TECH magazin egyik adásában jogszabályellenesen a műsort támogató, építőanyagokat forgalmazó cég termékeinek beszerzésére ösztönözte a nézőket – írták.

Tovább olvasom