Hosszú sanomás pályafutás áll mögötted. Melyek azok az eredmények, amelyekre hosszabb távon is büszke leszel?

Amikor beléptem a jogelőd céghez, a VNU egy közepes méretű kiadó volt. Azért szerződtem oda, hogy beletanuljak a lapkiadásba. Aztán bekövetkezett a VICO-portfolio megvásárlása, amely révén váratlanul, egy éven belül a piacvezetők lettünk Azért is váltunk ilyen sikeressé, mert nagyon jó csapatot alkottunk. Fiatalok voltunk, lelkesek, meg akartuk tanulni a piacot. Integrálnunk kellett a VICO hatalmas, érett termékpalettáját, és nyugati sztenderdek alapján újjá kellett építenünk olyan márkákat, mint a Nők Lapja meg a Színes RTV.

A következő nagy lépést az jelentette, hogy távozott mindkét kiadó kereskedelmi igazgatója. Se a VNU-ban, se a VICO-ban nem volt olyan ember, aki a front hirdetés értékesítéshez értett volna. Ott álltam egy hatalmas, ötven fős csapattal. Épp akkor került hozzánk Kürti István, eredetileg back office managernek. Mondtam neki, nincs mese, nekünk kell felépítenünk az egyesített cég sales tevékenységét. Később magam szerveztem át a lapigazgatói rendszert, szinte az összes mai lapigazgatót én vettem fel a kiadóhoz. Hihetetlenül jó volt az első négy-öt év.

Emlékezetes marad számomra a Nők Lapja újrapozícionálása, a Story TV elindítása is. Operatív vezetőként szinte mindennel volt dolgom, különösen Szabó György prágai megbízatása idején, amikor afféle helytartóként kellett működnöm.

A múlt héten még te képviselted a Sanomát egy médiakonferencián, rögtön utána jött a távozásod híre. Sokakat meglepett ez a fordulat.

Valóban elég hirtelen történt, de azért nem két nap alatt. A váláshoz vezető folyamat elég régen, legalább egy éve elkezdődött. A Media Hungary-ra már úgy mentem, hogy megállapodtunk a távozásomról. Nekem egyébként a konferencia nem csak a Sanomáról, hanem az egész iparágról szólt, amelyhez továbbra tartozom.

Szakmai fórumokon többen szóvá tették, hogy a távozásodat egy színtelen-szagtalan, semmitmondó közleményben jelentették be.

A hírhez annyit tudok hozzátenni, hogy mind számomra, mind a főnököm számára ez volt az optimális döntés. A Sanomát továbbra is életem részének tekintem. A kollégákat, akikkel együtt építettük fel a céget, szinte családtagjaimnak érzem. De eljött az a pillanat, amikor már egészen másképpen láttuk a dolgokat Szabó György vezérigazgatóval. Személyes konfliktusunk nem volt, a véleménykülönbségek kimondottan szakmaiak. Homlokegyenest eltérően ítéltünk meg bizonyos helyzeteket, és én a mai napig kitartok a mellett, amit én gondolok bizonyos kérdésekről és megoldási lehetőségekről.

Mely területeken merültek fel ezek a markáns véleménykülönbségek? Mit csináltál volna másképpen?

A legmarkánsabb különbség a tekintetben merült fel, hogyan vezessük a céget, milyen döntéseket hozzunk a cég jövőjével kapcsolatban, kikkel fejlesszük az üzleti kapcsolatokat. Ez a fő kérdéskör, amely kapcsán a legtöbb konfliktusunk kialakult. Egyébként számos ügyben eltért a véleményünk, de azok nem voltak olyan jelentős nézeteltérések, hogy ne lehetett volna őket áthidalni.

A Sanománál sohasem egyszemélyi döntések születtek stratégiai kérdésekben, az számított, hogy a nyolc felsővezetőből álló Vezetői Testület melyik irányt támogatta. Nem kizárólag kettőnk ellentétéről volt szó stratégiai kérdésekben, de egyre gyakrabban alakult ki olyan szituáció, hogy megosztottuk a kollégákat. Nem ez vezetett az elváláshoz, de mindkettőnk számára olyanná vált a helyzet, ami már rossz érzéseket és egyre több belső feszültséget szült. Úgy éreztem, jelen helyzetben a Sanomának sem hiányzik egy ilyen állapot.

Konkrétan hogy történt? Leültetek egy kávé mellé, és lezártátok az együttműködést?

Fontos ez?

Az emberek nem voltak jelen, és kíváncsiak…

Konkrétan e-mailen keresztül „döntöttük el”, hogy jobb lesz ez így..

Te írtad azt az e-mailt?

(Nevet) Maradjunk annyiban, hogy közös megegyezéssel váltunk el. Először e-mailben tisztáztuk, aztán le is ültünk, de nagyon sokat nem beszéltünk a témáról. A kollégákkal a mai napig kommunikálok. Próbáltak többen többféleképpen elbúcsúztatni, én meg próbáltam ez elől lehetőség szerint elszökni. Amúgy nem volt sem viharos, sem rossz szájízű az elválás. Az persze mély csalódás számomra, hogy idáig fajult a helyzet.

„Szabad emberként” hogyan értékeled a magyar médiapiacot? Az utóbbi két év nem volt diadalút, de adott piaci viszonyok mellett is lehet jobban és rosszabbul dolgozni. Látsz-e tipikus hibákat, amiket a médiapiaci szereplők elkövetnek?

Azért még a 2009. év sem volt rossz minden szegmensben, a kábelpiac például nőtt. A recesszió mindig rávilágít a gyengeségekre. A média világszerte, így Magyarországon is el van kényelmesedve. Sok médiatulajdonos és -vezető úgy gondolja, hogy adott a GDP fél-egy százalékát kitevő reklámköltés, ami majd úgyis befolyik a kasszába.

Napjaink médiaipara csak kullog a fogyasztói magatartásváltozás után. Egy profi vezetőnek fel kell tudni mérni, milyen irányba fejlődik a médiafogyasztás. A Google nem azért lett nagy, mert az emberek szabadszavas keresésre vágytak, hanem azért, mert kiszolgálta az embereket, akik a korábbi keresők nehézkessége miatt nem boldogultak.

Bátornak és innovatívnak kell lenni, a nem működő üzleti modelleket le kell cserélni olyanokra, amelyek működőképesek. Ma nem lehet három-ötéves stratégiákat készíteni, miközben szinte egy évet sem láthatunk előre. Lassan már havonta kell újragondolni, hogy állunk, merre tartunk. Ehhez rugalmasabb, laposabb, kevésbé hierarchikus szervezetre van szükség.

Szerinted mi lesz a média hagyományos formáival és termékeivel?

A magazin mint olyan nem hal ki. Mindig lesz olyan réteg, aki magazint akar olvasni, még ha ez a réteg egyre szűkül is. De itt is mindent újra kell gondolni, a hirdetési bevételek fogalmát, a megjelenési gyakoriságot, a példányszámot, az árat. Mi az, hogy főszerkesztő, szerkesztőség? Három év múlva nem lesznek a mai értelemben vett, szeparált szerkesztőségek. Az újságírók szakosodnak majd egy-egy tematikára, és az adott tematikában a legjobb anyagokat fogják szállítani a legkülönfélébb platformokra, magazinba, internetre, televízióba.

Milyen mértékben és formában vesznek majd részt a médiafogyasztók a tartalmak előállításában?

Szerkesztett tartalmakra mindig szükség lesz valamilyen formában és mennyiségben. A fogyasztó nem akar mindig keresni, kutatni. Hangulatfüggő, mikor mennyi energiát hajlandó a keresésre fordítani. De a fogyasztói hozzáállás nagyon meg fogja változtatni a szerkesztők státusát. Kulcsfontosságúvá válik a szerkesztő hitelessége, aki a tartalmat szűri, szerkeszti. Például ha pár bekezdésben összefoglalja a kormányprogramot, az olvasók higgyék el neki, hogy valóban az a lényeg. A szerkesztőknek nem a hatalom lesz a fontos, hanem saját hitelességük megteremtése és fenntartása.

A tartalmak előállításának és fogyasztásának változását meglehetősen egységesen látja a szakma. A fragmentáció tényét, az interaktivitás és a közösségi média térnyerését senki nem vitatja. De nincs hasonló konszenzus az üzleti modellek felől. Hogyan lehet a médiát finanszírozni?

Van két nagy fiam, akik hajlandóak belenyúlni a zsebükbe, ha olyan tartalmat vagy szolgáltatást látnak, amelyre valóban szükségük van. A jövőbeni finanszírozhatóság kulcsa az, hogy újra megtaláljuk a két lábon álló üzleti modellt, amelyben fizet a fogyasztó, és a másik oldal is, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk hirdetőnek. Ha ott van a fogyasztó, az is jönni fog, aki ezt a fogyasztót meg akarja szólítani.

Semmi nincs ingyen. A fogyasztó ki fogja választani azt a médiumot, médiatípust, ami neki kell. Azt meg fogja venni, vagy a hasznos szolgáltatásért fizetni fog.

Itt következik a gumicsont, a fizetős internet kérdése…

Az internet most is fizetős, a szolgáltatóknak elég sokat fizetünk. Előbb vagy utóbb a szolgáltatóknak osztozniuk kell a bevételeken a tartalom-kibocsátókkal. De egyre több tranzakciós bevételi forrás is kialakul. Abban nem hiszek, hogy magazintartalmakért majd fizetni fognak az emberek. A B2B szektorban el tudom képzelni a fizetős tartalomszolgáltatást, a B2C kommunikációban aligha.

A televíziós piac alakulása legalább olyan izgalmas, mint az interneté. Bár a kábelben még van némi növekedési potenciál, a piac lényegében telített. A partnerkeresés, a nagy összeolvadások korszaka következik. Abban a pillanatban, amikor a tévé és az internet összeér (ehhez csak annyi kell, hogy a készülékek mindkét funkcióra alkalmasak legyenek), a lineáris televíziózás kora véget ér, és egy új korszak kezdődik. Van néhány vállalat Magyarországon, amely már ma is élen jár ezen a területen.

Június 1-jével távozol hivatalosan a Sanomától. Hogyan tovább?

Konkrét terveim vannak, de ezekről egyelőre nem nyilatkozom.