1 Korábban számos nagy cégnél dolgoztál az FMCG-szektorban, majd hét évet húztál le a Magyar Telekomnál, de mégiscsak reklámügynökségi tapasztalat nélkül lettél a Publicis ügyvezetője. Mi segített, talán a Gondviselés?

Nem az, bár legutóbbi munkahelyem, a Provident után rögtön itt kötöttem ki. Az első látásra jogos megjegyzés, hogy nem dolgoztam reklámügynökségnél. Ellenben dolgoztam rengeteg reklámügynökséggel, legalább tizenöttel. Valószínű, hogy jelenlegi munkatársaim többségének nem volt módja annyi reklámügynökség munkastílusát megismerni, mint nekem az utóbbi másfél évtizedben.

Ügyféloldalról tehát bőséges tapasztalatot szereztem a megbízó-reklámügynökség együttműködésről. Szerettem volna végre azt is kipróbálni, milyen érzés az asztal másik oldalán ülni. Ha olyan viszonyban leszek az ügyfelekkel, amilyenben korábban, megbízóként az ügynökségekkel voltam, akkor nagyon boldog leszek. Jó emlékeim vannak az előző időszakból.

2 A cégek egyre kevesebbet költenek klasszikus hirdetésekre, rádiós és tévés szpotokra, miközben nő a BTL-kommunikáció és a közösségi médiás megoldások szerepe. Lesz munkájuk jövőre is a reklámügynökségeknek?

Van, akinek lesz, sőt a jövőben sokkal több és kompexebb feladat vár a kommunikációs szakmára. De a nyerő ügynökségek nagyon másképp fognak kinézni, mint a mostaniak. Az elmúlt húsz évben az iparágat a folyamatos specializáció, széttagozódás jellemezte. Sorra váltak le a reklámügynökségekről az egyes – lehet, hogy Magyarországon csak papíron vagy embrionális állapotban létező – részlegek, míg az új kihívásokra, mint például az internet térnyerése, start-up cégek reagáltak jobban.

Ez odáig vezetett, hogy ma egy átlagos ügyfél hat-nyolc különböző ügynökséggel áll kapcsolatban, és lehet, hogy mindegyikük a saját részterületének legjobb ismerője, de ezen tevékenységek összehangolása nagyon döcögős. Ezzel ügyfélként folyamatosan szembesültem, senki nem kínált azonban hitelesen átfogó megoldást.

3 Elképesztő tempóban fejlődik a mobiltelefónia és a mobilos alkalmazások területe. Az iPhone évek óta sztár, a Google Androidja viharosan terjed, a Windows Phone 7 fejlesztői csomagját már hétszázezren töltötték le, együtt készít 3D-mobilt az Intel és a Nokia… Extelekomosként nem érzel nosztalgiát a telefónia iránt?

Nosztalgiát nem. Ebben az iparágban a múltból egyébként sem lehet sokáig megélni, de továbbra is nagyon izgalmasnak tartom ezt a szektort. Helyi szempontból különben a szolgáltatók közötti küzdelem érdekesebb, hiszen a készülékek és az operációs rendszerek harca a globális szintéren zajlik, mi ebben jóformán csupán felhasználóként veszünk részt, egyébként szinte csak érdeklődőként figyelhetjük. Izgalmas ellentmondás, hogy míg globális szinten minden a felhasználó-központúságról szól, addig nálunk viszonylag kevés különbséget érzékelhetünk a szolgáltatók között.

4 Forradalom zajlik a szemünk előtt: az USA-ban már többen látogatják a Facebookot, mint a Google keresőoldalát. Melyik óriás kerülhet ki a gigászok csatájából?

Nagyon sok forduló van még hátra ebből a küzdelemből, és mindkét félnek sok van a tarsolyában, de alapvetően az évtized két nyerteséről beszélünk. A két márka ugyanakkor nagyon eltérő irányból közelíti meg a felhasználóit. Míg a Google elsődlegesen objektív, racionális társ, akire támaszkodhatunk, a Facebook a személyesség, a testre szabottság lehetőségét kínálja, ami egy mélyebb, emberibb igény, így én bennük látom a nagyobb potenciált.

5 Alig vagyunk túl a tavaszi árvizeken, most nézhetjük a mások baját. Moszkva kis híján belefulladt a hőségbe és a füstbe, Pakisztánt elviszi az árhullám, Kínát romba döntik az újabb földrengések. Nagy háborúk nincsenek mostanában, helyette a természet végez az emberiséggel?

Csak nem… A klímaváltozás témakörében nem tudnék megalapozott véleményt mondani, de azt gondolom, ha van is egy trend a természeti környezet romlásában, az hosszú távon érvényesülő, lassú folyamat. Sok hozzáértő ember véleményét meghallgattam már erről. Aminek azonban mostanában szemtanúi vagyunk, ezek a nagy katasztrófák extrém, egyedi esetek. Korábban is voltak ilyen kataklizmák, csak azok nem kaptak ekkora szerepet az életünkben, mert a média húsz-harminc vagy száz évvel ezelőtt nem szembesített a maihoz hasonló módon ezekkel a tragédiákkal.

6 Kína felől nem csak katasztrófákról kaptunk hírt mostanában. Az óriási tempóban növekvő kínai gazdaság összesített GDP szempontjából most előzte meg az évek óta stagnáló Japánt, és feljött az USA mögé a képzeletbeli dobogó második helyére. Megállíthatatlan Kína növekedése, jobban tesszük, ha elkezdünk tanulni kínaiul?

Én egyelőre azt tapasztalom, hogy a kínaiak tanulnak magyarul, mert egészen rugalmasan reagálnak a kisebb lehetőségekre is. Annyiban megállíthatatlan a trend, hogy a feltörekvő világnak ez a hatalmas, hatékony, agresszív, olcsó munkaerővel rendelkező országa teret nyer az elkényelmesedett nyugati civilizációval szemben. Hosszabb távon azonban valószínűleg Kína is el fog kényelmesedni, és veszíteni fog a jelenlegi versenyelőnyéből. Európának nem kell félnie, de lássuk be, elég jól és kényelmesen élünk, nemcsak a nyugat-európaiak, de mi, magyarok is. Akik most teret hódítanak, azok nagyon keményen megdolgoznak a sikerükért. Én személy szerint meghajlok a kínaiak teljesítménye előtt.

Indiát kicsit közelebbről megismertem, és még mindig nagy tisztelettel gondolok azokra az emberekre, akikkel ott találkoztam. A kilencvenes évek elején még hatnapos munkahéten, napi tizenkét órában dolgoztak, és sokszor többet tettek le az asztalra, mint mi.

7 Amerikai kutatók egy egereknél előforduló víruscsaládot fedeztek fel krónikus fáradtság szindrómával élő embereknél. Lehet, hogy a bennünk szunnyadó Miki egér miatt nem vagyunk képesek nagyobb teljesítményre?

Na, ezt a kérdést már vártam! Meg vagyok róla győződve, hogy így van, és hogy tudósok már dolgoznak is a betegség ellenszerén, nanoméretű macskák kifejlesztésével.

8 Térjünk vissza magyar földre. Úszóink, kajak-kenusaink halomra nyerték az érmeket az augusztusi világversenyeken. Lehet, hogy legalább a vizes sportokban nagyhatalom leszünk?

Nagyon jó, hogy van valami, amire ennyire büszkék lehetünk. Ha már a foci színvonala leromlott az ötvenes évek óta, legalább ezekben a sportágakban erősítsük meg a pozícióinkat. Mondom ezt annak ellenére, hogy a nyaralás miatt a sikerekből elég keveset láttam a saját szememmel, de a híradásokat figyelemmel követtem.

9 A Loki tavalyi BL-ősze valóban már csak egy szép emlék, csapataink idén is gyorsan elvéreztek a selejtezőkön. Megint tizenöt évet kell várnunk egy értékelhető futballsikerre?

Nemrégen olvastam, hogy a fociban sokkal nagyobb a szerencse szerepe, mint más sportokban, és így mindig van esély váratlan győzelmekre, de lássuk be, a megfelelő háttér nélkül ezek csak tiszavirág-életű sikerek lehetnek. Az elmúlt évtizedekben a világ számos országában alakítottak ki széles kör számára elérhető, modern infrastruktúrát, és jó néhány klub tudományos alapossággal foglalkozik az utánpótlással, nálunk pedig az ilyenek maximum üdítő kivételeknek számítanak.

Néhány éve kezdenek például elterjedni a műfüves pályák. Amikor még én játszottam NB I-es ificsapatban, tizenhat évesen kezdtünk ismerkedni a becsúszó szereléssel, mert addig a salakon az „nem volt szokás”, hiszen nem volt módunk gyakorolni.

10 Mi volt az az esemény, ami az utóbbi hetekben leginkább jókedvre derített?

Azt élem meg most nagyon-nagyon jól, hogy míg korábban marketingigazgatóként, gyártói oldalon a kapcsolataim nyolcvan-kilencven százaléka belső kapcsolat volt, most a reklámügynökség révén rengeteg külsőssel találkozom. Köztük régi ismerősökkel, akikkel nagyon jó újra összejönni és együtt dolgozni. Remekül érzem magam ebben a helyzetben.