Kövess minket!

Egyéb kategória

Tanulj újságíróul!

Tanulható az újságírás? A válasz nyilvánvalóan igen, hiszen még maga Havas Henrik sem született zsurnalisztának. A kérdés inkább az, hogyan tanulható ez a szakma.

Az egyik megközelítés szerint némi általános alapképzés után erre szakosodott tanfolyamokon minden szükséges szakismeret elsajátítható. A másik nézet szerint a tanfolyamok csak a reménybeli újságírók megkopasztására valók, igazi újságírókat csak a szerkesztőségekben képeznek. (Ez a fajta képzés természetesen a “hozz a büféből egy párizsis zsömlét és egy Pöttyös Rudit” jellegű megbízásokkal kezdődik.)

Ha engem kérdezel, én “középutas” vagyok. A tanfolyamokon (legalábbis amiket én ismerek) nem kapsz elég gyakorlati kiképzést, a szerkesztőségi hajtásban viszont senki nem fogja neked elmagyarázni a műfajelméletet. Akármelyik utat is választod, kell néhány jó könyv, amik képesek kitölteni a képzés hézagait. Az egyiket most megtaláltam.

Bevallom, először kissé gyanakodva vettem a kezembe az Első leütést. Méretre, súlyra rendben van, de vajon mit várhatok Tóth Szabolcs Töhötömtől, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának szerkesztőjétől? (Sajátos ellentmondás, hogy általában éppen az újságírás Nagy Öregjei nem írnak szakmai kézikönyveket. Ők általában inkább az önfényező visszaemlékezéseket imádják.)

Konzervatív megközelítés, a webes témák mellékes kezelése, a “polgári” oldalról hozott példák – nagyjából erre számítottam. Lényegében mindenben tévedtem.

Az Első leütés a szöveges tartalmakat gyártó újságíróknak szól, így kiterjed az internetre is, de nem foglalkozik az online újságírás “szövegen túli” területeivel. A könyv ugyan tartalmazza az alapvető elméleti ismereteket, de mégis nagyon gyakorlatias tudnivalókat ad át. Anyaggyűjtés, a források kezelése, az adatok ellenőrzése, a megszólalások kezelése… Fontosabbnál fontosabb témák.

Az Első leütés súlyos darab, de a rengeteg friss, élő példa miatt egyáltalán nem válik szárazzá. A példák többsége – legnagyobb meglepetésemre – a Népszabadságból és az Indexből származik, de szép számmal találhatunk idézeteket a legismertebb külföldi kiadványokból is. 

A könyv alapvetően a hagyományos újságírással foglalkozik, de ebben a koordináta-rendszerben elég pontosan elhelyezi az online újságírást és a web 2.0-ás tartalomgyártást is. A szerző hangsúlyozza, hogy munkája nem csak a “profiknak”, hanem a bloggereknek és a “civil újságíróknak” is szól.

A 400 oldalt meghaladó könyvhöz a szerző rengeteg szakirodalmat használt föl. Douglas Adamstól Malcolm Gladwellig rengeteg szerző értékes gondolatai épültek bele a könyvbe. Elegánsak a fejezetek elején olvasható klasszikus idézetek is. (Külön örültem, amikor a Médiablogban gyakran emlegetett “ismerősök”, Jeff Jarvis, Dan Gillmor, vagy Sue Charman nevét fedeztem fel.)

Az Első leütés egyszerre tankönyv és szakmai kézikönyv. Ügyes szerkesztése, a megfelelő utalások és ugrópontok használata kiválóan alkalmassá teszi, hogy az érdeklődő nyomon követhessen egy-egy témát. Alapos név- és tárgymutató is segíti a tájékozódást. (Tóth Szabolcs Töhötöm nem csak tanítja, hanem maga is gyakorolja a források átlátható kezelését: a szövegben is rendkívül körültekintően jelzi, mi, honnan, kitől származik.)

A könyvnek saját weboldala is van. Jó dolog, hogy innen letölthető a tartalomjegyzék és az egyik fejezet, megrendelhető a könyv. Sajnálom viszont, hogy nem frissül rendszeresen az itt található blog és hiányolom a könyv elektronikus változatát is.
Azt hiszem, nagyon jó, ha egy hiánypótló könyvön csak ennyi fogást lehet találni.

Egyéb kategória

Magyar fotósok és filmesek képeit mutatja be a Műcsarnok Kolozsváron

A budapesti Műcsarnok két korábbi kiállításának anyagából mutat be válogatást a Művészek a kamera fókuszában – Magyar fotósok és filmesek fényképei című kiállítás, amely szerdától látható Kolozsváron, a Bánffy-palotában.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A június 5-ig nyitva tartó tárlat a Műcsarnok A Fotográfiák képzőművészekről, valamint Filmesek fotói című kiállításainak anyagából szemezget. Mindkét tárlatot az intézmény 125 éves jubileuma alkalmából szervezte – tájékoztatta a Műcsarnok az MTI-t hétfőn.

A képzőművészekről készült képek közül Kolozsváron 12 kortárs fotóművész munkáit láthatja a közönség. A magyar fotótörténet rangos képviselőinek képein alkotás közben vagy beállított műtermi pózban jelennek meg festők, szobrászok, grafikusok, médiaművészek. A válogatás széles spektrumot mutat be: a legkorábbi kép 1964-ben, a legutóbbi 2020-ban készült.

A Bánffy-palotában rendezendő kiállításon határon túl is ismert művészek jelennek meg. Egyebek mellett Erdélyi Lajos által lencsevégre kapott alkotók többsége Kolozsváron, a Ion Andreescu Egyetemen szerzett diplomát.

A filmesek közül a kolozsvári kiállításon 25 alkotó képei szereplenek. Olyanoké, akik az ötvenes-hatvanas években, a modernizmussal pályára lépő nagy nemzedék tagjai voltak, és több album is fűződik a nevűkhöz. Az alkotók valamilyen módon kötődnek Erdélyhez: itt születtek, itt végezték egyetemi tanulmányaikat, forgatták valamelyik filmjüket, vagy fényképeket készítettek az erdélyi tájról, épületekről, emberekről. Emellett olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek a válogatásba, akik a két médium – film és fotó – kapcsolatát izgalmasan ragadták meg – olvasható a tájékoztatóban.

Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel. A kiállítás bemutatja, hogy a legkülönfélébb korszakban, filmtípusban, műfajban és stílusban dolgozó magyar filmesek közül milyen sokan gyakorolták és gyakorolják ma is a fotográfiát a filmezéssel egyenrangú médiumként – áll a tájékoztatóban.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Megsértette a 444 a választási eljárásról szóló törvényt

A gyermekvédelmi népszavazással kapcsolatos politikai hirdetésüket kifogásolta a Nemzeti Választási Bizottság.

Közzétéve:

Közleményt adott ki a 444.hu, amelyben az áll, hogy a portál megsértette a választási eljárási törvényt. A pontos közlemény így szól:

„A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a 444.hu oldalt kiadó Magyar Jeti Zrt. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetést úgy tette közzé, hogy az más médiatartalmaktól nem volt megkülönböztethető.

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság mint a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetés megrendelői megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a politikai hirdetésen nem tüntették fel a megrendelő nevét és székhelyét” – idézte a portál közleményét a Mandiner.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Manipulálja a koronavírussal kapcsolatos információkat a német közmédia

A közszolgálati műsorszolgáltató korábbi munkatársa szerint a csatorna manipulálja a járvánnyal kapcsolatos információkat és nem tűri meg a kritikus véleményeket. Emellett – az egykori alkalmazott szerint – a pénzekkel is visszásan bánik a csatorna, sőt az álhírektől sem riad vissza.

Közzétéve:

Katrin Seibold évekig dolgozott újságíróként a Zweites Deutsches Fernsehen (ZDF) német közszolgálati csatornának, nemrég azonban elhagyni kényszerült a televíziót. A nő most azzal vádolta meg korábbi munkaadóját, hogy manipulálja a koronavírussal kapcsolatos történéseket és információkat, a kritikákat pedig nem tűri meg – írja a Junge Freiheit.

A nő arról panaszkodott, hogy a ZDF szándékosan ellaposította az összes olyan riportját, amelyben objektíven szerette volna megvizsgálni a történéseket, a műsor vendégeit is úgy választották meg, hogy véletlenül se lehessen kritikus hangvételt közvetíteni.

“Hasonló történt egy kolléganőmmel is, akinek a műsorában a meggyőződése és az előzetesen kidolgozott koncepciója ellenére újra kellett vágnia a riportjait”

– mesélte a ZDF egykori újságírója. A csatorna olyan műsorokba nyúlt bele, amelyekben a vendégek a vírussal kapcsolatos témákról vitáztak, például a szövetségi kormány járványkezelési stratégiájáról. Seibold szerint a vírus szélesebb terjedése után egyre nehezebb volt kritikát megfogalmazni, a csatorna ugyanis nem tűrte a negatív hozzászólásokat.

Az újságíró azt is állította, hogy a ZDF “álhíreket” gyárt. Elmondta, hogy tanúja volt annak, amikor például a 2003-as iraki háború előtt a ZDF megrendezett jeleneteket kért New Yorkban. Egy olyan riportot kellett forgatniuk a kollégáknak, amely a lakosság állítólagos pánikjáról szólt volna egy iraki gáztámadás előtt.

Katrin Seibold szerint a pénzekkel is furcsán bánik a ZDF, azokat “rendkívül kétes módon használják fel”. A dolgozók sok esetben nem is tudnak róla, hogy rengeteg pénze van a műsorszolgáltatónak, például van egy “saját alkalmazottja, aki műtárgyakat vásárol a csatornának”. Az újságírókra és a fejlesztésekre ugyanakkor nem hajlandó költeni a ZDF.

Nem Seibold az első újságíró, aki éles kritikát fogalmazott meg, miután elhagyta a közszolgálati médiát – számolt be róla a V4NA hírügynökség. Simone Standl, az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány regionális közszolgálati csatornája, a WDR egykori műsorvezetője arról mesélt, hogy a vezetők lenézik az idősebb közönséget és egyáltalán nem tartják szükségesnek az olyan műsorokat, amelyek ennek a társadalmi csoportnak szólnak.

“Többször is hallottam a vezetőségünktől azt a kijelentést, hogy az öregek úgyis meghalnak. Véleményük szerint ezek a hűséges nézők “úgyis a táskában” vannak, nem tartoznak a “hódítási célcsoportba”

mondta Standl, aki azt is megjegyezte, hogy a “sokszínűség nevében” egyre több dolgozót cserélnek le migrációs hátterű alkalmazottakra.

Tovább olvasom