Kövess minket!

Egyéb kategória

Elhalasztott világvége

Az Index és az Origo főszerkesztőjének lecserélése sokakat annyira megdöbbentett, hogy egyenesen a kiadványok bedőlését jósolták. Tévedtek.

A www.index.hu címen továbbra is az Index működik. Sokan azt hitték, hogy Uj Péter távozása (kirúgása, kiszorítása, besokallása, – a megfelelő aláhúzandó) után nincs tovább. Vagy azért, mert felmond az egész szerkesztőség és követi a volt főszerkesztőt (hova is?), vagy pedig azért, mert UP szellemisége nélkül lehetetlen folytatni.

Nem így történt. Az Index Mészáros Zsófi főszerkesztő vezetése alatt továbbra is működik. Lehet, hogy rossz a szemem, de magában a “termékben” nem látom a különbséget a korábbi és a mostani állapot között. (Az más kérdés, hogy ez akkor most jó, vagy rossz?)

Érdekes, hogy a Weyer Balázs – Nádori Péter tandem kiűzetése (kettős harakirije, érdeklődésük hirtelen megváltozása, új kihívások azonnali keresése) hatására kevesebben vizionálták az Origo összeomlását. Kár is lett volna, mert az Origonál sem látszanak drámai változások.

Akkor most mi van? Egyesek összekeverték Uj Péter (erős) személyes márkáját az Index márkájával? Sokkal kevésbé határozzák meg az emblematikus vezetők ezeket a kiadványokat, mint gondoltuk? Vagy egyszerűen csak egy darabig még ott lebeg a Uj Péter, Nádori Péter és Weyer Balázs szelleme a szerkesztőségekben, innen a változatlanság? (Azt nem hiszem, hogy Steve Jobshoz – vagy inkább a Jobs-legendárium részét képező történethez) hasonlóan a távozó vezetők 5 éves cselekvési tervet hagytak volna hátra…)

Én leginkább arra gyanakszom, hogy azért tettük túl magunkat ilyen gyorsan ezeken a változásokon, mert ezeknek a kiadványoknak (nem az Indexnek, vagy az Origonak, hanem valamennyi hagyományos online híroldalnak) az elmúlt 2-4 évben érezhetően csökkent a jelentősége, súlya. Persze, be-benézünk, átfutjuk a címlapokat, beleolvasunk egyik, vagy másik cikkbe, de ma már messze nem olyan fontos számunkra az Index, az Origo, vagy bármelyik másik híroldal, mint néhány évvel ezelőtt.

Mi lehet ennek az oka? A kiábrándulás? A közösségi média elszívó hatása? Egyszerűen véget ért az online média itthon nagyjából 1999-től tartó felfutása. Itt van, megszoktuk, használjuk, beépült az életünkbe, de már nem róluk szól az internet.

Uj Péter, Weyer Balázs és Nádori Péter távozása egy korszak lezárását is jelet(het)i. A kérdés, hogy van-e még tartalék a vezetésük alatt  kifejlesztett kiadványokban, az azok mögött működő média-modellben, vagy valami egészen más irányban kellene folytatni?

Merre? Hogyan? Miből? Kinek? Ezekre a kérdésekre szerencsére nem nekem, hanem Mészáros Zsófinak és Gazda Albernek kell válaszolnia.

Egyéb kategória

Magyar fotósok és filmesek képeit mutatja be a Műcsarnok Kolozsváron

A budapesti Műcsarnok két korábbi kiállításának anyagából mutat be válogatást a Művészek a kamera fókuszában – Magyar fotósok és filmesek fényképei című kiállítás, amely szerdától látható Kolozsváron, a Bánffy-palotában.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A június 5-ig nyitva tartó tárlat a Műcsarnok A Fotográfiák képzőművészekről, valamint Filmesek fotói című kiállításainak anyagából szemezget. Mindkét tárlatot az intézmény 125 éves jubileuma alkalmából szervezte – tájékoztatta a Műcsarnok az MTI-t hétfőn.

A képzőművészekről készült képek közül Kolozsváron 12 kortárs fotóművész munkáit láthatja a közönség. A magyar fotótörténet rangos képviselőinek képein alkotás közben vagy beállított műtermi pózban jelennek meg festők, szobrászok, grafikusok, médiaművészek. A válogatás széles spektrumot mutat be: a legkorábbi kép 1964-ben, a legutóbbi 2020-ban készült.

A Bánffy-palotában rendezendő kiállításon határon túl is ismert művészek jelennek meg. Egyebek mellett Erdélyi Lajos által lencsevégre kapott alkotók többsége Kolozsváron, a Ion Andreescu Egyetemen szerzett diplomát.

A filmesek közül a kolozsvári kiállításon 25 alkotó képei szereplenek. Olyanoké, akik az ötvenes-hatvanas években, a modernizmussal pályára lépő nagy nemzedék tagjai voltak, és több album is fűződik a nevűkhöz. Az alkotók valamilyen módon kötődnek Erdélyhez: itt születtek, itt végezték egyetemi tanulmányaikat, forgatták valamelyik filmjüket, vagy fényképeket készítettek az erdélyi tájról, épületekről, emberekről. Emellett olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek a válogatásba, akik a két médium – film és fotó – kapcsolatát izgalmasan ragadták meg – olvasható a tájékoztatóban.

Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel. A kiállítás bemutatja, hogy a legkülönfélébb korszakban, filmtípusban, műfajban és stílusban dolgozó magyar filmesek közül milyen sokan gyakorolták és gyakorolják ma is a fotográfiát a filmezéssel egyenrangú médiumként – áll a tájékoztatóban.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Megsértette a 444 a választási eljárásról szóló törvényt

A gyermekvédelmi népszavazással kapcsolatos politikai hirdetésüket kifogásolta a Nemzeti Választási Bizottság.

Közzétéve:

Közleményt adott ki a 444.hu, amelyben az áll, hogy a portál megsértette a választási eljárási törvényt. A pontos közlemény így szól:

„A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a 444.hu oldalt kiadó Magyar Jeti Zrt. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetést úgy tette közzé, hogy az más médiatartalmaktól nem volt megkülönböztethető.

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság mint a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetés megrendelői megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a politikai hirdetésen nem tüntették fel a megrendelő nevét és székhelyét” – idézte a portál közleményét a Mandiner.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Manipulálja a koronavírussal kapcsolatos információkat a német közmédia

A közszolgálati műsorszolgáltató korábbi munkatársa szerint a csatorna manipulálja a járvánnyal kapcsolatos információkat és nem tűri meg a kritikus véleményeket. Emellett – az egykori alkalmazott szerint – a pénzekkel is visszásan bánik a csatorna, sőt az álhírektől sem riad vissza.

Közzétéve:

Katrin Seibold évekig dolgozott újságíróként a Zweites Deutsches Fernsehen (ZDF) német közszolgálati csatornának, nemrég azonban elhagyni kényszerült a televíziót. A nő most azzal vádolta meg korábbi munkaadóját, hogy manipulálja a koronavírussal kapcsolatos történéseket és információkat, a kritikákat pedig nem tűri meg – írja a Junge Freiheit.

A nő arról panaszkodott, hogy a ZDF szándékosan ellaposította az összes olyan riportját, amelyben objektíven szerette volna megvizsgálni a történéseket, a műsor vendégeit is úgy választották meg, hogy véletlenül se lehessen kritikus hangvételt közvetíteni.

“Hasonló történt egy kolléganőmmel is, akinek a műsorában a meggyőződése és az előzetesen kidolgozott koncepciója ellenére újra kellett vágnia a riportjait”

– mesélte a ZDF egykori újságírója. A csatorna olyan műsorokba nyúlt bele, amelyekben a vendégek a vírussal kapcsolatos témákról vitáztak, például a szövetségi kormány járványkezelési stratégiájáról. Seibold szerint a vírus szélesebb terjedése után egyre nehezebb volt kritikát megfogalmazni, a csatorna ugyanis nem tűrte a negatív hozzászólásokat.

Az újságíró azt is állította, hogy a ZDF “álhíreket” gyárt. Elmondta, hogy tanúja volt annak, amikor például a 2003-as iraki háború előtt a ZDF megrendezett jeleneteket kért New Yorkban. Egy olyan riportot kellett forgatniuk a kollégáknak, amely a lakosság állítólagos pánikjáról szólt volna egy iraki gáztámadás előtt.

Katrin Seibold szerint a pénzekkel is furcsán bánik a ZDF, azokat “rendkívül kétes módon használják fel”. A dolgozók sok esetben nem is tudnak róla, hogy rengeteg pénze van a műsorszolgáltatónak, például van egy “saját alkalmazottja, aki műtárgyakat vásárol a csatornának”. Az újságírókra és a fejlesztésekre ugyanakkor nem hajlandó költeni a ZDF.

Nem Seibold az első újságíró, aki éles kritikát fogalmazott meg, miután elhagyta a közszolgálati médiát – számolt be róla a V4NA hírügynökség. Simone Standl, az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány regionális közszolgálati csatornája, a WDR egykori műsorvezetője arról mesélt, hogy a vezetők lenézik az idősebb közönséget és egyáltalán nem tartják szükségesnek az olyan műsorokat, amelyek ennek a társadalmi csoportnak szólnak.

“Többször is hallottam a vezetőségünktől azt a kijelentést, hogy az öregek úgyis meghalnak. Véleményük szerint ezek a hűséges nézők “úgyis a táskában” vannak, nem tartoznak a “hódítási célcsoportba”

mondta Standl, aki azt is megjegyezte, hogy a “sokszínűség nevében” egyre több dolgozót cserélnek le migrációs hátterű alkalmazottakra.

Tovább olvasom