Kövess minket!

Egyéb kategória

Bocs!

A sunnyogás ideje lejárt. A súlyos, sok embert érintő hibákat már nem lehet elhallgatni, bagatellizálni. A ″majdcsak túl leszünk rajta″ stratégia óriási károkat okozhat. Bocsánatot kell kérni.

Az elmúlt években a közösségi hálózatoknak köszönhetően megsokszorozódott negatív vélemények terjedési sebessége. Ha egy céggel/termékkel kapcsolatban beindul a Twitter-cunami, akkor az csak óriási költségekkel állítható meg. A rendszeresen ismétlődő forgatókönyv szerint rövid bénázás (=újabb tetemes veszteségek) után nincs mit tenni, ki kell állni a cég első számú vezetőjének és bocsánatot kell  kérnie. De hol?

Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy a bocsánatkérés legalkalmasabb platformja a YouTube. Ha ott szólal meg egy ismert cég vezetője, akkor automatikusan nő a cég és a vezért jófejség-faktora. A YouTube-on megjelenő bocsánatkérések könnyen megoszthatók, beépíthetők, vagyis jól terjednek. A sajnálkozások innen könnyen felkerülnek a CNN-be, a Huffington Postba, vagy az ABC Newsba.

A WSJ.com Deal Journal blogja 10 ilyen bocsánatkérő videót gyűjtött össze. Valamennyit megnéztem és a következő tanulságokat vontam le:

  • Bemutatkozással kell kezdeni. Hiába vagy Ismert Nagy Vezető, meg kell mondanod ki vagy, mi vagy,
  • Nem szabad Armani öltönyben a kamera elé állni. (Lehetőleg a nyakkendőviselet is kerülni kell.) A legjobb, ha a mentegetőző vezető hasonul az “átlag ügyfélhez”
  • Nem szabad a felhőkarcoló 52. emeletén található üvegfalú irodából jelentkezni. Előnyben a szakadt, ipari helyszínek.
  • Rosszul hat a betanult, vagy súgógépről lesett szöveg. A szabad beszéd hatásosabb.
  • A hosszú bocsánatkérés nem hatékonyabb, mint a rövid. Fél perc (egy reklámnyi idő ) általában éppen elég.)
  • Figyelni kell a testbeszédre is, nehogy ellentétben álljon a szöveggel!
Mi persze ebben is messze megelőztük a Nyugatot: már évtizedekkel ezelőtt magas színvonalra fejlesztettük a nyilvános önkritika kultúráját. Ebből a hagyományból merítve most újra az élre törhetnénk. Képzeljünk el egy olyan portált, ahol megfelelő kategóriákba sorolva üzletemberek, politikusok, papok, művészek, vagy egyszerű civilek ostorozhatják önmagukat!

Természetesen az interaktivitást sem hagynám ki: szavazni lehetne a hét legjobb bocsánatkérésére, a legellenszenvesebb bűnbűnóra és a vehemensebbek le is köphetnék a legundorítóbb vétkeseket. Természetesen szigorúan csak virtuálisan

Egyéb kategória

Magyar fotósok és filmesek képeit mutatja be a Műcsarnok Kolozsváron

A budapesti Műcsarnok két korábbi kiállításának anyagából mutat be válogatást a Művészek a kamera fókuszában – Magyar fotósok és filmesek fényképei című kiállítás, amely szerdától látható Kolozsváron, a Bánffy-palotában.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A június 5-ig nyitva tartó tárlat a Műcsarnok A Fotográfiák képzőművészekről, valamint Filmesek fotói című kiállításainak anyagából szemezget. Mindkét tárlatot az intézmény 125 éves jubileuma alkalmából szervezte – tájékoztatta a Műcsarnok az MTI-t hétfőn.

A képzőművészekről készült képek közül Kolozsváron 12 kortárs fotóművész munkáit láthatja a közönség. A magyar fotótörténet rangos képviselőinek képein alkotás közben vagy beállított műtermi pózban jelennek meg festők, szobrászok, grafikusok, médiaművészek. A válogatás széles spektrumot mutat be: a legkorábbi kép 1964-ben, a legutóbbi 2020-ban készült.

A Bánffy-palotában rendezendő kiállításon határon túl is ismert művészek jelennek meg. Egyebek mellett Erdélyi Lajos által lencsevégre kapott alkotók többsége Kolozsváron, a Ion Andreescu Egyetemen szerzett diplomát.

A filmesek közül a kolozsvári kiállításon 25 alkotó képei szereplenek. Olyanoké, akik az ötvenes-hatvanas években, a modernizmussal pályára lépő nagy nemzedék tagjai voltak, és több album is fűződik a nevűkhöz. Az alkotók valamilyen módon kötődnek Erdélyhez: itt születtek, itt végezték egyetemi tanulmányaikat, forgatták valamelyik filmjüket, vagy fényképeket készítettek az erdélyi tájról, épületekről, emberekről. Emellett olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek a válogatásba, akik a két médium – film és fotó – kapcsolatát izgalmasan ragadták meg – olvasható a tájékoztatóban.

Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel. A kiállítás bemutatja, hogy a legkülönfélébb korszakban, filmtípusban, műfajban és stílusban dolgozó magyar filmesek közül milyen sokan gyakorolták és gyakorolják ma is a fotográfiát a filmezéssel egyenrangú médiumként – áll a tájékoztatóban.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Megsértette a 444 a választási eljárásról szóló törvényt

A gyermekvédelmi népszavazással kapcsolatos politikai hirdetésüket kifogásolta a Nemzeti Választási Bizottság.

Közzétéve:

Közleményt adott ki a 444.hu, amelyben az áll, hogy a portál megsértette a választási eljárási törvényt. A pontos közlemény így szól:

„A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a 444.hu oldalt kiadó Magyar Jeti Zrt. megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetést úgy tette közzé, hogy az más médiatartalmaktól nem volt megkülönböztethető.

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság mint a 444.hu internetes sajtótermékben 2022. március 8-án közzétett »Olvass a sorok között Népszavazz te is érvénytelenül április 3-án! X Érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz X ervenytelenul.hu« tartalmú politikai hirdetés megrendelői megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 148. § (2) bekezdését azzal, hogy a politikai hirdetésen nem tüntették fel a megrendelő nevét és székhelyét” – idézte a portál közleményét a Mandiner.

Tovább olvasom

Egyéb kategória

Manipulálja a koronavírussal kapcsolatos információkat a német közmédia

A közszolgálati műsorszolgáltató korábbi munkatársa szerint a csatorna manipulálja a járvánnyal kapcsolatos információkat és nem tűri meg a kritikus véleményeket. Emellett – az egykori alkalmazott szerint – a pénzekkel is visszásan bánik a csatorna, sőt az álhírektől sem riad vissza.

Közzétéve:

Katrin Seibold évekig dolgozott újságíróként a Zweites Deutsches Fernsehen (ZDF) német közszolgálati csatornának, nemrég azonban elhagyni kényszerült a televíziót. A nő most azzal vádolta meg korábbi munkaadóját, hogy manipulálja a koronavírussal kapcsolatos történéseket és információkat, a kritikákat pedig nem tűri meg – írja a Junge Freiheit.

A nő arról panaszkodott, hogy a ZDF szándékosan ellaposította az összes olyan riportját, amelyben objektíven szerette volna megvizsgálni a történéseket, a műsor vendégeit is úgy választották meg, hogy véletlenül se lehessen kritikus hangvételt közvetíteni.

“Hasonló történt egy kolléganőmmel is, akinek a műsorában a meggyőződése és az előzetesen kidolgozott koncepciója ellenére újra kellett vágnia a riportjait”

– mesélte a ZDF egykori újságírója. A csatorna olyan műsorokba nyúlt bele, amelyekben a vendégek a vírussal kapcsolatos témákról vitáztak, például a szövetségi kormány járványkezelési stratégiájáról. Seibold szerint a vírus szélesebb terjedése után egyre nehezebb volt kritikát megfogalmazni, a csatorna ugyanis nem tűrte a negatív hozzászólásokat.

Az újságíró azt is állította, hogy a ZDF “álhíreket” gyárt. Elmondta, hogy tanúja volt annak, amikor például a 2003-as iraki háború előtt a ZDF megrendezett jeleneteket kért New Yorkban. Egy olyan riportot kellett forgatniuk a kollégáknak, amely a lakosság állítólagos pánikjáról szólt volna egy iraki gáztámadás előtt.

Katrin Seibold szerint a pénzekkel is furcsán bánik a ZDF, azokat “rendkívül kétes módon használják fel”. A dolgozók sok esetben nem is tudnak róla, hogy rengeteg pénze van a műsorszolgáltatónak, például van egy “saját alkalmazottja, aki műtárgyakat vásárol a csatornának”. Az újságírókra és a fejlesztésekre ugyanakkor nem hajlandó költeni a ZDF.

Nem Seibold az első újságíró, aki éles kritikát fogalmazott meg, miután elhagyta a közszolgálati médiát – számolt be róla a V4NA hírügynökség. Simone Standl, az Észak-Rajna-Vesztfália tartomány regionális közszolgálati csatornája, a WDR egykori műsorvezetője arról mesélt, hogy a vezetők lenézik az idősebb közönséget és egyáltalán nem tartják szükségesnek az olyan műsorokat, amelyek ennek a társadalmi csoportnak szólnak.

“Többször is hallottam a vezetőségünktől azt a kijelentést, hogy az öregek úgyis meghalnak. Véleményük szerint ezek a hűséges nézők “úgyis a táskában” vannak, nem tartoznak a “hódítási célcsoportba”

mondta Standl, aki azt is megjegyezte, hogy a “sokszínűség nevében” egyre több dolgozót cserélnek le migrációs hátterű alkalmazottakra.

Tovább olvasom