A bejáraton belépve - közönséges ajtónak néztem - valójában egy időkapun léptem át, és 2012 helyett most 1982-ben vagyok? Esetleg ennél is régebben?
Miközben egyre több a szakmai konferencia, egyre kevesebb ezeken a fizető közönség. Mit lehetne tenni a konferenciák szakmai hitelének megmentéséért?
Azt gondolhatnánk, hogy a médiában ott érdemes reklámozni, ahol a közönség van. Egy nemrég készült felmérés szerint nem mindenki követi ezt az elvet.
Rendszeresen olvashatunk arról, hogy a folyamatosan minket bombázó információk mennyisége már elviselhetetlen. Valóban belefulladunk az információkba?
A ″korszerű ember″ már nem a TV-t bámulva folyatja el szabadidejét, hanem többképernyős tartalomfogyasztóként habzsolja a ″kontetntot″. Mi lesz ebből?
Az olvasmányélmények hagyományos megosztása sokakat már nem elégít ki. Sokan keresik az olvasás közösségivé tételének módját, de egyelőre nem találják.
Korábban sokan a webes anonimitásban látták a veszélyt, ma azonban jól látszik, hogy a ″valós″ profilokkal működő közösségi hálózatok is sérülékenyek.
Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a Facebook (és az egész közösségi katyvasz) még nagyon új terep, sokat kell még tanulnunk. Lehetőleg mások hibáiból.
A nyomtatott és az online média évek óta keresi azt az új üzleti modellt, amely visszahozhatná a régi dicsőséget. Egyelőre nem találják.
Van mikor jobb hallgatni. Egy olyan közlemény, ami hemzseg az értelmetlenségektől, mindenkinek káros. Különösen kínos ez, ha az elkövető egy médiacég.