Művház
Fénnyel-lélekkel
Szebeni András az egyik legsikeresebb kortárs magyar fotográfus. Kalandos életút, albumok és kiállítások sora áll mögötte. Izgalmas személyiség, aki képein a mulandó pillanatokon kívül valami sokkal lényegibbet, alanyainak lelkét is megörökíti.
„Ami nem pusztít el, az megerősít” – mondja Nietzsche. Az idézet különösen aktuális az életedben.
2003-ban éppen egy városalbumon dolgoztam, amikor tüdődaganattal diagnosztizáltak. Átestem a műtéten, majd 2005-ben egy színházi sorozatot készítettem, és kiderült, ismét gond van. Az újabb sikeres beavatkozást követően tíz évig tünetmentes voltam. 2014-ben két hónapig Bali szigetén voltam ösztöndíjjal, miután hazajöttem, kiújult az átkozott. Újabb sikeres operáció és tünetmentes időszak következett 2018 májusáig. Ennek tudható be, hogy nem a tőlem megszokott lobonccal ülök most itt.
Úgy tűnik, a szerencse meghatározó az életedben.
Nagyon. Valahogy úgy alakult, hogy minden operáció után valami pozitív dolog történik velem, vagy albumaim jelennek meg, vagy például 2015-ben Szegeden indult el az a fotóművészeti alkotótelep, amely a tagjainak köszönhetően azóta már mint Szebeni Műhely ismert.
Érdekes egybeesés, hogy idén a kórházi kezelésem utolsó napján tudtam meg, hogy zsugorodnak a daganatok, és elképesztően jól éreztem magam, amikor Keleti Éva telefonált, akivel jó barátságot ápolunk, ám ezúttal hivatalból keresett. Őt bízták meg azzal, hogy bejelentse számomra: egyhangú szavazással én kapom a Capa Központ Fotóriporteri Életműdíját. Viccesen jegyeztem meg neki, hogy biztosan azt gondolták, nem jövök ki a kórházból. (Nevet.) De kiderült, hogy már a bekerülésem előtt meghozták a döntést. A szakmai díjnak különösen örültem, mert semmi köze a politikához.
 |
| Szebeni András: Makk Károly, 2010 © Szebeni András |
Pillanatokat örökítesz meg, és emléket állítasz. Keleti Éva jellemzése szerint nem lefotografálod az embereket, hanem megkeresed a lelküket.
Kardos G. György írja az Arctérképek az élvonalból című albumom előszavában, hogy volt egy kitűnő orosz rendező, aki egy kitűnő színházunkban rendezett egy kitűnő darabot, és egy kitűnő színésznőnek azt az instrukciót adta, hogy tördelje a kezét. Többszöri ismétlés után a színésznő már-már attól tartott, eltöri a kezét, mire a rendező eltűnődött, és azt mondta a színésznőnek, hogy a lelket kell tördelni. Kardos szerint így működik az a művészet is, amelyet elképzelek magamnak.
Nagyon megtisztelő, de inkább azt mondanám, maximalista vagyok.
 |
| Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor) |
Mennyire kezelik helyén a fotóművészetet Magyarországon?
Közhely, de ha valaki 250 kilométerrel nyugatabbra születik, sokkal inkább válhat világsztárrá, mintha Magyarországra született volna. Legyünk őszinték, az ország a második világháborút követően nem feltétlenül ment át azon a fejlődési folyamaton, amelyen Nyugat-Európa országai igen. Itthon egy feudális helyzetből kerültünk egy diktatúrába, lassan pedig visszatérünk a háború előtti borzalomba, a hárommillió koldus jellemezte viszonyok közé. A korabeli polgárság egy részét, a zsidóságot, köztük a művészetek mecénásait, mint például Ernst Lajost, kiirtották, a mostani újgazdag réteget pedig nem is érdeklik a művészetek, eszükbe sem jut támogatni a kultúrát, pedig a hatalomhoz való törleszkedésből fakadóan anyagi erőforrásuk lenne rá. Ha mégis előfordul, hogy megvásárolnak egy műtárgyat, azt nem a mű iránti lelkesedésből teszik, hanem befektetési szándékkal.
 |
| Szebeni András: Faludy György, 1994 © Szebeni András |
Először a Madách Imre Gimnázium filmklubjában éreztél rá a képiség fontosságára, filmes szerettél volna lenni.
Igen, filmes, népművelő, tanár és szakács. A hatvanas években voltam fiatalember, annak a nagy generációnak vagyok a tagja, amelyik először érezhette, hogy lazult a nyomás. Francia új hullámos filmeket néztünk, forgatókönyveket olvastunk a Múzeumkertben… Igen ám, de mindenki filmrendező akart lenni, viszont keveseket vettek fel a főiskolára, és ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen, el kellett kezdeni fényképezni tanulni. Onnantól kezdve az ujjammal formázott kockában láttam a világot, és rájöttem, fantasztikus dolog. A szakmát a Budapesti Fényképész Szövetkezetben tanultam két évig, ez idő alatt, 1965-ben halt meg az apám, aki nagy befolyással bíró nemzetközi közgazdász volt. Szerettem, nagyra tartottam, elképesztően sokat tanultam tőle. Halálával ő csinált férfit belőlem. Özvegy édesanyám nehezen birkózott meg a hiányával, nem hagyhattam egyedül, így eldöntöttem, nem megyek az egyetemre Debrecenbe, hanem kitanulom a szakmát. Évekkel később művészettörténész–filozófia szakot végeztem.
 |
| Szebeni András: Pilinszky János, 1978 © Szebeni András |
Gyorsan jönnek a sikerek, 1971-ben már kiállításod nyílik, 1972-től pedig a Nők Lapja munkatársa vagy.
Ezt is a szerencsémnek köszönhetem. Az első feleségem, Ungár Anikó révén jó barátságba kerültem a gyerekkori barátnőjének a férjével. János egy érzékeny, Pilinszky típusú magyar–történelem szakos középiskolai tanár volt. Emlékszem, abban az időben mutatták be Huszárik Zoltán Szindbádját, amit együtt néztünk meg a Puskinban, majd átmentünk a Pest-Buda étterembe, hogy abban a hangulatban folytassuk az estét, amely a filmből áradt. A feleségeinkkel együtt utaztunk el Lengyelországba is, ahol Chopin szülőházát is lefényképeztem. A felvételek nagyon tetszettek Jánosnak, így neki adtam őket, ő pedig a mamájának, akiről semmit nem tudtam, az apukájáról is csak annyit, hogy belügyminiszter-helyettes volt, és hogy kamasz korában elváltak a szülei, ami igen megviselte. Többet nem is foglalkoztunk a témával. Eltelt egy év, 1972-t írtunk, János az első érettségiző osztályával bajlódott az Árpád Gimnáziumban, ahova olyan gyerekek jártak, akiket már mindenhonnan kirúgtak, ő mégis azt az elvet vallotta, hogy a tantárgyakat nem megtanítani, csak megszerettetni lehet. Az évfolyamban volt egy vaskezű tanár, aki talán éppen a szigornak köszönhetően eredményesebb volt, mint a barátom, ami Jánost nagyon nyomasztotta.
 |
| Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor) |
A Nők Lapja legendás főszerkesztője, aki harminc évig irányította a szerkesztőséget.
Amikor először találkoztunk, azt mondta, nem ígér semmit, de elküld három riportra, meglátjuk, beválok-e. Aztán szerződéssel vett fel. Idővel megszerettek az újságírók, egyre több képem jelent meg. A legendás időkben az újság több mint egymillió példányban kelt el, amelynek nagy részét az előfizetők tették ki. Az ország nagy része ismerte és szerette azokat, akik ott dolgoztak. Életem legboldogabb húsz évét töltöttem a Nők Lapjánál.
Irént vállaltan elfogultan nagyra tartottam, de azért voltak vitáink. A munkásmozgalomra tette fel az életét, megjárta Auschwitzot is.
Az agitprop osztály persze őt is igyekezte eligazítani, de nem hagyta magát befolyásolni, és amikor egy-egy kényes cikk miatt elővették, bájosan eljátszotta a naivat: „Miért, nem volt érdekes?” – mondta.
 |
| Szebeni András: Mészöly Miklós és Polcz Alaine, 1995 © Szebeni András |
A rendszerváltás után új élet kezdődött a lap életében, ahogy a tiedben is.
Megváltozott a világ, amit a szerkesztőség tagjai nehezen dolgoztak fel. Azért, hogy megfelelően képviselhessük az érdekeinket, létrehoztunk egy válságstábot, amelynek én lettem az elnöke, így én vezettem le a privatizációs folyamatot. Állítom, ha akkor nem így döntünk, ma nincs Nők Lapja. Több vételi ajánlat is érkezett, például egy olasz médiavállalattól is, de elég linkek voltak. A másik ajánlattevő Fenyő János volt, aki pontosan tudta, hogy az újság egy aranybánya, végül tett egy 110 milliós ajánlatot a Hírlapkiadó Vállalatnak, amelyet aztán ki is fizetett. Ennek köszönhetően 1991-ben lettem a Vico Press Rt. igazgatója, az operatív ügyekért feleltem, Fenyő János a társaság elnöke volt.
 |
| Szebeni András: Noémi és Heléna, 2004 © Szebeni András |
1991 és 1993 között a Playboy művészeti igazgatója voltál. Pikáns adalék a portrédhoz: a városi legenda szerint közel kétezer nővel volt közelebbi kapcsolatod.
Kicsit túlzol, de a szám négy számjegyű. (Nevet.) Aktokat már a Playboy előtt is fotóztam. A kamerám előtt szerepelt a magyar művészvilág színe-java. A férfimagazin licencét 1991-ben vásárolta meg a Vipress Kiadó, engem ekkor kerestek meg, hogy legyek art director. Boldogan mondtam igent. Speciális helyzetben dolgoztunk a főszerkesztővel, ugyanis amíg más lapoknál a főszerkesztő szava többet nyom a latba, addig a Playboy-nál a művészeti vezetőnek is pont annyi beleszólása volt a döntésekbe, mint a főszerkesztőnek. Emlékszem, kivittek minket Chicagóba, a magazin amerikai központjába, ahol a szó pozitív értelmében átmosták az agyunk, megtanítottak „playboyul”.
 |
| Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor) |
Készítettél sorozatot kábítószerfüggőkről Thaiföldön, magyar elmegyógyintézetek lakóiról, de a hazai szerzetesrendekről is. Borzolod a kedélyeket.
Egy adott ügy és a személyem elválaszthatatlan egymástól. Tudomásul kell venni, hogy ha nem elég erős egy kép hatásmechanizmusa, akkor az üzenet sokkal kevesebb sikerrel megy át. Ez sok más művészeti területre is igaz. Említhetjük példaként Makk Károly Egymásra nézve című filmjét vagy Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotását. Mindkettőben elképesztően erősek az effektek, amelyek megkönnyítik a befogadást.
 |
| Szebeni András: Indiános, 1999 © Szebeni András |
A provokáció a műteremben sem áll távol tőled.
Attól függ, milyen képről beszélünk. A portréim felvállaltan rendezettek, a lencse előtt álló személy és én tisztában vagyunk azzal, mi történik. Munka közben nálam sosincs csend. Kétféle kommunikációt folytatok: verbálisat és testbeszédet. Nem adok instrukciót, csak megpróbálok valamilyen érzelmet kiváltani az alanyokból, valamikor feldühítem őket. Fontosnak tartom, hogy a lefotografált személyen ne csak az látszódjon, hogy velem szemben helyezkedik el, hanem legyen valamilyen szekunder tartalom, legyen megfogalmazva az én véleményem is az illetőről.
 |
| Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor) |
Rangos elismerések birtokában, több mint ötven egyéni kiállítással és két tucat albummal a hátad mögött van olyan vágyad, amelyet szívesen beteljesítettél volna?
Nagy bűnöm, mert ez nem is vétek, hanem bűn, hogy Latinovits Zoltánról nem készítettem fotót, pedig kortársam volt. Jobban belegondolva az is állati érdekes lett volna, ha – mint Vukán György, aki elismert zongoraművész létére fogorvosként praktizált – neves fotográfusként egy éjszakai bárban játszhattam volna a közönség örömére. Igazság szerint soha életemben, egyetlen percre sem bántam meg, hogy ezt a hivatást, a fotográfiát választottam.
Művház
Látta már? Íme a S.E.R.E.G. első képkockái (videó)
A készülő akciósorozat címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze.
Látványos képi világot és izgalmas történetvezetést ígér az idén ősszel debütáló, S.E.R.E.G. című katonai sorozat hat epizódja, amelyekből az első képkockákat a Digital-Media Hungaryn láthatták a konferencia résztvevői. A Megafilm Service katonai sorozata – amelyben a Magyar Honvédség is közreműködött – izgalmakat sejtető akciót ígér – hívta fel a figyelmet cikkében a Magyar Nemzet.
Az alkotás címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze (S.E.R.E.G.), és már az első hangulatkeltő képkockákból is kirajzolódnak ezek a tulajdonságok. A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól, akit Csórics Balázs alakít. Győrbírónak egyetemista fiával való rossz kapcsolata is megnehezíti az életét és számot kell vetnie a bajtársiasság fogalmával is, miközben újra bevetésre készül csapatával. A férfiak mellett természetesen megjelennek a nők és a bonyolult szerelmi szálak is.
A film előzetesét itt tudja megtekinteni:
A forgatásról a Magyar Nemzet készített werkfilmet:
Művház
Folytatódnak a Metropolitan Opera közvetítései az Urániában
Folytatódnak októbertől a New York-i Metropolitan Opera közvetítései az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek kínálatában nyolc új előadás, Offenbach, Mozart, Beethoven, Puccini, Richard Strauss, Verdi és Rossini örökzöld művei mellett egy kortárs darab, Jeanine Tesori Grounded című operája is helyet kapott.
A Metropolitan Opera Live in HD közvetítéseinek 2024/25-ös programjában a nézők új rendezésben láthatják New Yorkból Verdi Aidáját és Strauss Saloméját is, olyan művészek előadásában, mint Lise Davidsen, Angel Blue, Piotr Beczala, Peter Mattei, Quinn Kelsey vagy Kutasi Judit és Kálmán Péter – áll a filmszínház pénteki közleményében.
Az évadot október 5-én Offenbach műve, a Hoffmann meséi nyitja. A főszerepet a francia tenor, Benjamin Bernheim alakítja, három egykori szerelmét pedig Erin Morley, Pretty Yende és Clémentine Margaine. Az előadást Marco Armiliato vezényli.
Október 19-én a kétszeres Tony-díjas zeneszerző, Jeanine Tesori kifejezetten a Met számára írta Grounded című új operáját. A kortárs mű Michael Mayer LED-képernyőket és légifelvételeket is használó rendezésében kerül színpadra, története pedig a 21. századi háború etikai és pszichológiai problémái körül forog. Főhőse, Jess első vonalbeli vadászpilóta, aki váratlan terhessége miatt kikerül a pilótafülkéből, és a földre kényszerülve drónokkal vesz részt a támadásban. A főhőst Emily D’Angelo, az opera egyik fiatal művésze személyesíti meg.
Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozik a norvég szoprán, Lise Davidsen visszatérése aki először november 23-án lesz látható Puccini Tosca című operájának címszerepében. Freddie De Tommaso tenor mint Cavaradossi tűnik fel, Quinn Kelsey bariton pedig Scarpia rendőrfőnökként látható.
Az Urániában már hagyomány, hogy karácsony körül minden évben levetítik A varázsfuvola 2006-os felvételét. Idén december 26-án lesz látható Mozart művének rövidített, ifjúsági előadása, amelyben Miklósa Erika énekli az Éjkirálynő szerepét.
Verdi Aidájával 2025. január 25-én folytatódik a sorozat Michael Mayer látványos új rendezésével, amelyben Kutasi Judit Amneris egyiptomi hercegnőt alakítja. A temesvári születésű mezzoszoprán Verdi A végzet hatalma című dalművében az idén debütált a Metropolitan Operában. Az Aida főbb szerepeit Kutasi Judit mellett Angel Blue, Piotr Beczala, Quinn Kelsey és Dmitrij Belosszelszkij éneklik.
Március 15-én Beethoven Fidelióját közvetítik, amelyet Jürgen Flimm rendező a jelenkorra adaptálva, mai környezetbe helyezett. A darab főhősnőjét Lise Davidsen alakítja.
Két, Baumarchais-vígjátékból készült klasszikus opera is része a programnak. A Figaro házassága, Mozart operája április 26-án lesz látható Michael Sumuel basszbaritonnal a címszerepben és az angol Richard Eyre rendezésében.
Új produkcióként, húsz év után tér vissza a Met színpadára Richard Strauss Saloméja. Claus Guth rendező viktoriánus környezetbe helyezi a bibliai tárgyú történetet, amelynek május 17-i közvetítésén a dél-afrikai Elza van den Heever szoprán énekli a címszerepet, Keresztelő Szent Jánost pedig Peter Mattei bariton alakítja.
Az évad utolsó operája a másik híres Baumarchais-adaptáció, A sevillai borbély, Rossini műve lesz. Bartlett Sher csaknem húszéves rendezése május 31-én új szereposztásban, az olasz Giacomo Sagripanti vezényletével kerül színre. Bartolo doktort Kálmán Péter énekli, Rosina szerepében pedig az orosz-kirgiz mezzoszoprán, Aigul Akhmetshina lesz látható.
Az Uránia honlapján meghirdetett élő és ismétlő előadásokra május 7-én kezdődik a jegyárusítás. Minden darab angol és magyar felirattal látható.
Művház
Kövér László: a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni
A mai progresszívok nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivál megnyitóján elmondott beszédében a huszonegyedik századot a vizualitás, a látvány évszázadának nevezte, amelyben a kép, a mozgókép „a legveszélyesebb fegyver”.
Azonban – mint mondta – felmerül a kérdés, hogy a film támadó vagy védekező fegyver-e, illetve mit kell támadni vagy védeni a „film fegyverével”. Erre a magyarok válasza az, hogy a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni – hangsúlyozta a házelnök.
Kövér László szerint három oka van annak, hogy Magyarország a legjobb hely egy ilyen fesztiválnak. Elsőként: a magyarok egyáltalán nem hisznek abban, hogy a történelem véget ért, ellentétben azokkal, akik 1989-ben a világ urainak képzelték magukat, és egy ideológusuk által azt üzenték a nagyvilágnak, hogy a történelem véget ért – emelte ki.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
A magyart „ezeréves rebellis hajlamú nemzetnek” nevezte, amely az idegen elnyomásnál csak egyvalamit utál jobban: ha az idegen elnyomók ostobának nézik.
„Mi abban hiszünk, hogy a történelmet a maga érdekében és hasznára senki sem tudja kisajátítani” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Kövér László megjegyezte: régebben a magyarok az ilyeneket egyszerűen csak kommunistáknak hívták, de a mai politikailag korrekt világban ezek az emberek már progresszívoknak nevezik magukat.
Ők nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is azért, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat
– jelezte a házelnök.
Az Országgyűlés elnöke arra is kitért: a magyarok nem hisznek abban „a hamis technológiai fétisizmusban”, hogy a művészeti alkotásban az emberi lélek kiváltható volna a mesterséges intelligencia algoritmusai által. Emberi lélek nélkül minden művészet, így a filmművészet is, halott dologgá válik, ami csak ideológiai indoktrinációs eszközzé silányítja az alkotást – jelentette ki.
Egyre nagyobb az érdeklődés
Kövér László Pápa városát méltatva arról is beszélt: a város büszke a múltjára, illetve a történelmi kulturális teljesítményére, amellyel mindig lélekszámán és erején felül járult hozzá a magyar és az európai kultúra szabadságához. Ezért is volt jó választás Pápa a rendezvény helyszínéül – tette hozzá a házelnök.
Áldozó Tamás (Fidesz–KDNP), Pápa polgármestere örömét fejezte ki, hogy egyre többen fogadják el a meghívást a filmfesztiválra, egyre nagyobb érdeklődés övezi a programjaikat.
Pozsgai Zsolt fesztiváligazgató hangsúlyozta:
rendezvényük nem a kosztümös történelmi filmek, a romantikus mesék fesztiválja, itt minden filmnek köze van a mai valósághoz, a mai fájdalmainkhoz vagy boldogságunkhoz, de közös bennük, hogy a múltban gyökereznek.
A fesztiváligazgató köszönetet mondott a Nemzeti Filmintézet támogatásáért, amellyel lehetővé tették, hogy a meghívott alkotók szinte mindannyian jelen lehetnek a fesztiválon.
A IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon hat kategóriában – játékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, animációs film és kísérleti film – mutatnak be alkotásokat, Európa egyetlen több kategóriás történelmi filmfesztiváljaként.