Kövess minket!

Médiapiac

Élet több szólamban

Legfontosabb alkotóéveit a Magyar Televízióban töltötte, de meghatározó volt számára az Operettszínház és az Opera igazgatása is. 65 évig rendezett megállás nélkül, 51 évig tanított a Színművészeti Főiskolán, hét növendéke lett színigazgató, és kinevelt számtalan Kossuth-díjast. Mint mondja: nem szólhat egy szót sem. Múltidézés Szinetár Miklós szemüvegén keresztül.

Igaz, hogy miután tizenkét évesen szembesült a háború borzalmaival, a Madách Imre Gimnáziumban kezdett el színházzal foglalkozni, aminek eredményeképpen még nem volt érettségije, amikor felvették a színművészetire?

Igaz, én vagyok az a különleges állampolgár, akinek ugyan kitüntetéses diplomája van, de érettségije nincs. Gimnazistaként leadtam a Nemzeti Színház igazgatói titkárságán egy darabom, amelyet az akkori vezető, Major Tamás elolvasott, és ajánlotta, hogy jelentkezzem a főiskola induló rendező szakára, az érettségi ráér.

Gyorsan érkeztek a sikerek, 22 évesen rendezi meg az akkor formabontónak számító Csárdáskirálynőt, főszerepben Honthy Hannával, majd 1963-ban színházi felvétel is készül, 1971-ben pedig egy ugyancsak elismert filmváltozat Psota Irénnel.

Az egész olyan egyszerűen történt, volt az Operettszínháznak egy zseniális igazgatónője, Gáspár Margit, aki látván néhány sikeres rendezésem, rám bízta. Emlékszem, a próbák egy részét katonaruhában tartottam, éppen akkor végeztem a főiskolásoknak kötelező három hónapos tiszti iskolát Hajdúhadházán, miniszteri paranccsal jártam be a színházba. A darab premierje 1954-ben volt, Illyés Gyula azt mondta: „Végre egy kis szürrealizmus!”. Ehhez képest a későbbi tévéfelvétel kissé megkopottra sikerült. A filmre sajnos az a tény rányomta a nem feltétlenül pozitív pecsétjét, hogy a külföldi terjesztés kedvéért, két nemzetközi sztárt szerepeltettünk, Anna Moffot és René Kollot, akik inkább énekesek voltak, mint színészek és már nem voltak éppen fiatalok. A koprodukciós partnerek miatt pedig sok olyan dolgot nem tudtam megvalósítani, amit szerettem volna. Ettől még a mai napig árulják a DVD-t a világ több országában, ami feltétlenül köszönhető Psota, Latinovits és Mensáros zseniális alakításának.

Időközben egyik napról a másikra lett tévés vezető.

1962-ben Petrovics Emillel és Ungvári Tamással az első magyar musicalszínházat, a Petőfit vezettük, amikor egyszer csak közölték velem, hogy a televízióhoz helyeznek művészeti vezetőnek.

Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)
Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)

Mint később megtudtam, Rákosi bebörtönözte a későbbi agitációs és propagandafőnököt, Szirmai Istvánt, akit az ávósok rettenetesen gyötörtek, amiért érthetően utálta őket. Na már most abban az időben rengeteg kirúgott ávós kapott a televízióban állást kárpótlásként, és engem kifejezetten az ő ellensúlyozásukra, ha úgy tetszik, bosszantásukra helyezett oda, hisz polgári jellegű, szabadon gondolkodó ember voltam. Örömmel vállaltam, a televízió mindig nagyon érdekelt.

Az 1965-ös Ki mi tud? zsűrijében ismerte meg az ország. Miben volt más egy akkori tehetségkutató?

Más műfajról beszélünk. A maiaknak több eredményes üzleti vetületük van, az meg talán sokszínűbb volt, egy zongoraművész könnyedén helyet cserélhetett egy bűvésszel. A másik alapvető különbség, hogy ugyan a Ki mi tud? egy műsor volt, de nem akként kezeltük, és ezt nem is várta el senki, ennek megfelelően azt mondtunk, amit akartunk, minden akkor és ott dőlt el élőben, nem volt direkt szerkesztés, nem jelöltek ki irányokat. Elképzelhetetlen volt, hogy Majornak, Pernye Andrásnak vagy nekem bárki megmondja, hogy a feszültség fokozása érdekében ezt vagy azt csináljuk.

1971 és 1986 között a televízió ismeretterjesztő és kulturális műsoraiért volt felelős. Abban az időben hogyan lehetett a nézőknek kikapcsolódást nyújtani úgy, hogy közben ismeretet is terjesztettek számukra?

Monopolhelyzetben voltunk, a televízió uralta az országot. Olyannyira, hogy olyan lakásban laktam, amelyet panelépületek vettek körül, és rendszeresen kiálltam a teraszra, hogy körbenézzek, hány helyen villog a képernyő. Szinte nem volt olyan lakás, ahol ne nézték volna a televíziót. Másrészt sokat segített, hogy nemcsak közvélemény-kutatásokat, köztük nézettségi mutatókat elemeztünk, de tetszési indexeket is. A kettő között óriási a különbség.

Ma csak azt mérik, be van-e kapcsolva a készülék, azt, hogy nézik-e a műsort, és ha igen, akkor hogy tetszik, már nem. Ezenkívül a monopolhelyzetből adódóan sok mindent megengedhettünk magunknak. Például azt, hogy a kultúrának kiemelt szerepet szánjunk.

Képzelje, volt olyan hét, amikor torony magasan Szophoklész Elektrájának a tetszési indexe volt a legmagasabb! Hangsúlyozom, nem azért, mert egy emelkedett műről van szó, hanem mert nagyon jó krimi is! A televízió egy létező test volt, saját szerkesztőkkel, rendezőkkel, díszlet- és jelmezraktárral, ráadásul a saját remek embereim – Zsurzs Éva, Esztergályos Károly és Fehér György – mellett az összes tehetséges színházi és filmes rendezőt is magunkénak tudhattuk, Fábri Zoltántól Kalmár Tiboron át Makk Károlyig, Vámos Lászlótól Ádám Ottón át Szabó Istvánig. Pedig a televíziót másodosztályúként kezelték a filmhez képest. Nagy elégtétel számomra, hogy a regnálásom alatt készült tévés produkciók fennmaradtak, míg sok filmes rendezőre már nem is emlékeznek.

Mi volt a Szinetár-féle televíziós ars poetica lényege?

Fontosnak tartottam, hogy sok különböző ízlésnek feleljünk meg. Azt szoktam mondani, hogy ha a televízió egy címer lett volna, akkor egy zöld mezőben az „is” szó szerepelt volna rajta. Műsorra kell tűzni magyar nótát és dzsesszt is, hátha az, aki az egyiket meghallgatja, ottmarad a következőre, ezzel tágul a világlátása.

A televízió a tolerancia iskolája, ahol az emberek megszokhatják, hogy a világ sokféle.

Az Aczél György fémjelezte kultúrpolitikában a tévére politikai eszközként tekintettek, igaz, a művészeti terület nem volt központi kérdés.

Nagyon taktikus politika volt, amely hagyta a kultúrát érvényesülni. A kettő élesen elvált egymástól. A politika nagyon szabályos szocialista szellemben készült, de a kultúra más volt, mint az NDK-ban, a Szovjetunióban vagy Romániában. Ha manapság meglátok egy-egy korabeli „bátor” tévéjátékot, mindig felteszem magamnak a kérdést, hol mernének ma olyan kritikus és újító szellemű műsorokat csinálni, mint mi akkoriban.

Nem azzal van tehát a baj, ami van, hanem azzal, ami nincs.

Ma ritka az olyan műsor, amelyik négy-ötszázezer igényes nézőt célozna meg, csak olyan van, amelyik vagy pár ezer kifinomult ínyencet, vagy két-hárommillió szellemi hamburgerfogyasztót akar kiszolgálni.

Húsz évig voltam a monte-carlói televíziós fesztivál zsűritagja olyan világnagyságokkal, mint például Vittorio de Sica. Ebből kifolyólag úgy öt évvel ezelőtt a monacói herceg visszahívott, hogy legyek a Preselection Committee tagja. Minden év márciusában megnéztünk százhúsz tévéfilmet, amelyek közül kiválasztottuk azt a huszonötöt, amelyik versenybe került. És az volt a tapasztalatom, hogy nagyon sok, ízlésemnek megfelelő tévés alkotás született Bulgáriától Dél-Afrikáig, olyan, amely művészi, igényes, de emberi fogyasztásra alkalmas. Nem egy lila értelmiségi csemege, de nem is a megszokott prolietetés.

A mi közszolgálati egyes csatornánkról tudjuk, hogy egy demokráciában igen szokatlan módon átpolitizált, az ötös csatornán viszont sok a hasznos kulturális tartalom, de nem reklámozzák. A kereskedelmi tévéadók mintája pedig sajnos nem annyira az észak-európai, az angol vagy a dán, mint inkább a Berlusconi-féle olasz.

Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)
Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)

Ha ma módom lenne egy televíziót irányítani, azt szeretném, ha olyan lenne, amelyről az emberek nem szégyellnének a munkahelyükön beszélni. De az igazat megvallva, a mai televíziózáshoz nem értek, egyáltalán nem biztos, hogy tudom, hol a bölcsek köve.

Voltak olyan műsorok, amelyek annak idején folyamatosan kiverték a biztosítékot. Az egykori munkatársak szerint mégis minden alkalommal kiállt mellettük.

Valóban mindig és mindenhol gondoskodni akartam a munkatársaimról, akik értékesek voltak. Ezt talán azért tehettem meg, és ez igaz a tévén kívül az Operettszínház és az Opera irányítására is, mert a vezetői állást soha nem tartottam fontosnak. Az többnyire balul végződik, amikor valaki nagyon fontosnak gondolja magát, túlbecsüli a szerepét, és azt éjjel-nappal nagy erővel igyekszik játszani, megtartani. Mindig abból indultam ki, hogy ha holnap elküldenek, akkor sem történik semmi, de addig, amíg ott vagyok, azt akarom, hogy a munkatársaim biztonságban és jól érezzék magukat, és nem utolsósorban hogy én is jól érezzem magam!

A feleségem (Hámori Ildikó színművésznő – a szerk.) mesélte egyszer, hogy az egyik darab első próbáján a rendező közölte a színészeivel, hogy nem tud nekik mást ígérni, mint rengeteg izzadtságot, szenvedést és küzdelmet. Erre a feleségem felállt, köszönt és eljött, mert ilyet utoljára Churchill mondott egy világbirodalom élén, amelyik az élethalál harcát vívta és nem egy koszos próbateremben, egy vígjáték első próbáján egy rendező, aki a legmodernebb cseltoprongyban abszolút művésznek öltözve. Erre szoktam azt mondani: „Jajj, ha én csak egyszer tudnék ennyire művésznek kinézni!”

Az Operettszínház és az Opera az édesanyja, aki felnevelte, a televíziót viszont ön nevelte fel – mondta korábban. Milyen felnőtt lett ez a gyermek?

Amikor elhagytam a televíziót, négy vitrin roskadozott a nemzetközi díjaktól, amelyek nagy részét Nyugaton nyertük, köztük az egyik legrangosabbat, az Arany Nimfát. A vezetésem idején a magyar tévéseknek becsülete volt a világban.

A rangos nemzetközi Prix Italiának én voltam az első és egyben utolsó közép-kelet-európai elnöke. Persze abban a bizonyos tévés irattárban sok feljelentés található rólam, amiért például behoztam a nyugatnémet filmeket, vagy amiért nem voltam eléggé párthű. 28 év után, a rendszerváltáskor küldtek el a Magyar Televíziótól.

Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)
Szinetár Miklós (Fotó: Valuska Gábor)

197 darab, köztük tévéfilmek, filmek, színházi előadások, 14 országban, 20 városban. Volt az élet tetején, de több alkalommal került padlóra is.

Az első tévés kudarc 1965-ben ért, amikor leváltottak mint művészeti igazgatót, de mivel népszerű voltam, megtartottak rendezőnek. Azokban az időkben rendeztem a Bánk bánt, Az ember tragédiáját vagy a Halálnak halálát, amellyel több díjat nyertem, köztük a legnagyobb katolikus tévés szervezet, az UNDA elismerését is.

1976-ban egy nagyobb fordulat állt be a pártban, és hogy ne csak baloldali vezetők legyenek, kineveztek elnökhelyettesnek, ami egy alku tárgya volt, és 1986-ig tartott, amikor durván leváltottak Csoóri Sándor és Sára Sándor Krónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál című dokumentumfilm-sorozata miatt, amelynek legnagyobb bűne az volt, hogy kirajzolódott benne a Nagy-Magyarország térképe, így megint főrendezővé tettek egészen a rendszerváltásig.

A rendszerváltás után Pozsgay Imre, aki akkor államminiszter volt, behívatta a televízió egész vezetőségét. Én ugyan csak főrendező voltam minden hatalom nélkül, de névleg a vezetőségbe tartoztam, úgyhogy jelen voltam.

Pozsgay tudtunkra adta, hogy a televízió teljes vezetését felmentik. Érdekes módon a pártbizottság tagjai és korábbi titkárai, a Szocialista Televízióért érdemrend büszke birtokosai, akik akkor már szélsőjobboldali nótákat fújtak, no meg a hozzájuk csatlakozó fő ávós megbízott maradhatott.

Pozsgay annyit tudott nekünk mondani, amennyit Madách Az ember tragédiájában: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Vajda György elnökhelyettes erre azt felelte: „Érdekes, de nekem egy másik idézet jut eszembe.” Pozsgay visszakérdezett, hogy az, amelyik úgy szól: „Robespierre, követni fogsz!” „Az” – felelte Gyuri, és így is lett.

Van olyan gondolata, amely a tollában maradt?

Készítettem két útifilmet Kínáról, akikkel akkor éppen nem ápoltunk jó politikai viszonyt. A helyi filmesekkel megbeszéltem, hogy megrendezem a Turandotot az eredeti helyszínen, a Tiltott Városban. Amikor hazajöttem, kiderült, hogy az opera jogtulajdonosa Herbert von Karajan, aki nagy nehezen hajlandó volt fogadni, igaz, ehhez előtte el kellett küldenem egy filmemet. Salzburgban vártam, hogy „felszáll-e a füst”, és végül fogadott, megállapodtunk a részletekben, igen ám, de arra nem számítottam, hogy a tévé külügyi osztályának derék sztalinista vezetője, aki korábban is számos alkalommal feljelentett, elszabotálja a levelezésem, ami ugye, csak rajta keresztül történhetett. Később irigykedve néztem Bertolucci Az utolsó császár című filmjét, amely ugyanazon a helyszínen, és ugyanazon kameraállásokkal készült, amelyet én is kinéztem magamnak. Ma is megvan a kész forgatókönyvem.

Két remek osztályom van a Zeneakadémián, és talán a Don Giovannit és a Faustot még meg tudnám rendezni, de az életkor óhatatlanul szűk kereteket szab. Időtlen idők óta van egy forgatókönyvem Lehár Ferenc A víg özvegyéből is, de olyan zenés filmet, amelyet én szeretnék, más nem támogat. A pályámat bizonyos értelemben befejezettnek tekintem. Nincs bennem hiányérzet!

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány

A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.

Közzétéve:

MTI/Koszticsák Szilárd

A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.

A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.

A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.

Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.

A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.

Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő

Tovább olvasom

Médiapiac

Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács

Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.

Közzétéve:

Pixabay

Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.

A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.

Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.

A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.

A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.

Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.

A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.

Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.

A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket

Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.

Közzétéve:

A TikTok kínai videomegosztó applikáció ikonja egy okostelefonon, fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon

Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.

A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.

A sajátot könnyű…

Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.

… és másét?

De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy

többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti

– jegyezte meg Fáczán Gábor.

S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?

– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.

Sorozat indul!

A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom