Médiapiac
„Félni nem félek” – Interjú a 24.hu főszerkesztőjével
Szigeti Péter több mint hat évig volt a Kreatív magazin főszerkesztője, majd négy évig a lapot kiadó PPH Media tartalomfejlesztési vezetőjeként dolgozott. Október 4-én vette át az ország egyik legnagyobb szerkesztőségének irányítását. Az új főszerkesztővel a hazai digitális piacot érő kihívásokról, a 24.hu újrapozicionálásáról, a hírportálépítés nehézségeiről beszélgettünk.
Mennyit gondolkodtál, mielőtt elvállaltad a főszerkesztőséget?
Nagyjából két hetet, viszonylag gyors folyamat volt. Valamivel tovább tartott a munkába állásom, hiszen az előző munkahelyemen kitöltöttem a felmondási időt.
Mi járt a fejedben ez idő alatt?
Elsősorban az, hogy szeretnék-e kimenni a közéleti porondra. Korábban egy niche-lapokat megjelentető szakkiadónál, a Kreatívot is jegyző Professional Publishing Hungary (PPH) Kft.-nél dolgoztam különféle beosztásokban viszonylag hosszú ideig. Persze a Kreatív érintőlegesen foglakozott közéleti kérdésekkel, de nem úgy, ahogy egy klasszikus hírportál.
Mit találtál vonzónak a mai magyar közéletben?
Nem a közélet vonzott, hanem az, hogy részt vegyek egy olyan hírportál működtetésében, fejlesztésében, amely közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Az is szerepet játszott a döntésemben, hogy jó helyről érkezett az ajánlat.
Ugyanakkor nincs politikai újságírói gyakorlatod. Mivel a hatalom ma deklaráltan úgy bánik az újságírókkal, mintha ellenzéki politikusok lennének, nem tartottál attól, hogy nem fogod tudni kezelni ezeket a helyzeteket? Hogy aknamezőre tévedsz, akár meg is vezethetnek?
A 24.hu-nál nálam tapasztaltabb szerkesztők és újságírók dolgoznak, megbízom a tudásukban. Jól felépített a döntéshozatali mechanizmusunk, ami segít kiküszöbölni a hibákat, elejét venni annak, hogy aknamezőre fussunk.
Ha a többi közéleti portállal összehasonlítjuk, akkor a 24.hu inkább a kattintásvadászatról, leegyszerűsítve: a cuki vagy éppen megdöbbentő tartalmakról volt híres. A nagy látogatottságot is ezek kontentek hozták, kevésbé a politikával foglalkozó vagy az oknyomozó cikkek.
Sokkal később indult, mint a versenytársai, így aztán kereste a helyét, ha úgy tetszik, a piaci rést. A Hír24, majd a 24.hu elsősorban hírszolgáltatásra és igen, kattintásgyűjtésre jött létre. Majd még az egykori népszabadságos kollégák érkezése előtt megszületett a stratégiai döntés a portálépítésről. Az azóta érkezett szerkesztők, újságírók munkája is azt bizonyította, az irány helyes, van kereslet a közéleti, szeriőz tartalmakra.
Mi a tulajdonosi szándék?
A 24.hu rendszere nagyon jól felépített, szilárd alapokon áll, a szerkesztőség jól működik, a megbízásom részben arról szól, hogy ezt üzemeltessem. Részben pedig arról, hogy a vezetésem alatt a csapat eljusson egy magasabb szintre. A cél az, hogy a 24.hu-nál az elmúlt években tök jól felépült alapot megőrizve hozzunk létre egy integrált hírportált. Mint említettem, ez a folyamat már az érkezésem előtt elindult, ami még hiányzik, az az erős márka. Két évvel ezelőtt váltott nevet a hírportál, lett Hír24-ből 24.hu. Erre mit látok az első nap? A szerkesztőségi ajtón még mindig a régi név szerepel. [Nevet.] Ahogy ezt Varga Zoltán [a kiadó, a Central Médiacsoport Zrt. tulajdonosa – a szerk.] a beszélgetéseink során el is mondta, részben azért keresett meg engem, mert tudta, mivel foglalkoztam a PPH-nál.
Lehet, hogy a politikában még kevésbé jártas, az ügynökségi és hirdetői világban viszont – korábbi munkám révén – ismert vagyok.
Mit érzel akkor, amikor az egyik vetélytársatok „ellenzéki propagandaoldalként” minősíti a 24.hu-t?
Kalkuláltam azzal, hogy jönnek majd támadások, és sokáig azt hittem, idegesíteni fognak. |
De nem, nevetek rajtuk, ahogy a kollégáim is. Nem szabad személyesre venni. Ha kommunikációs szempontból nézem, értem, miért csinálják ezt, mi a célja a politikai propagandának, le akarnak járatni minket, bár szerintem ez nagyon nem működik. Ha újságíróként olvasom ezeket a cikkeket, képtelen vagyok értelmezni őket.
Miért éri meg ma Magyarországon a közéleti tartalmak előállításába pénzt fektetni?
Kinek miért. Vannak olyan médiacégek, ahol politikai motivációk húzódnak meg a háttérben. A mi esetünkben viszont azért éri meg, mert úgy látjuk, hogy egy közéleti portál jól illeszkedik a digitális portfólióba, ki tudja egészíteni. A Central zömében olyan magazinokat ad ki, olyan site-okat üzemeltet, amelyek elsősorban a női közönséget célozzák meg. A különféle kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a közéleti kérdések nagyobb arányban foglalkoztatják a férfiakat. A cég üzleti szándéka, hogy minden célcsoportot elérjen.
Közelítsünk más irányból. Miért éri meg két újságírót egy hétig hagyni dolgozni egy oknyomozó anyagon, ahelyett, hogy napokon keresztül kiscicás vagy balesetekről szóló híreket pakolnának fel az oldalra, amelyek mindent összevetve több kattintást generálnak?
Erre a kérdésre nagyon jó választ ad a 24.hu működése. Nekünk szerencsére nem kell a kettő között választanunk. Profin és hatékonyan működik a bulvárra is építő, sok kattintást hozó hírgyártási folyamat. Ráadásul két forgalomterelő eszközünk is van: egyrészt házon belül a Startlap, másrészt a Facebook, amit az egész Central-portfólió nagyon jól használ. Ha a követők számát, az onnan érkező kattintások számát nézzük, a hírportálok közül talán a 24.hu használja a legügyesebben a Facebookot. Ugyanezt csinálják azonban a nagy versenytársaink is: egyrészt pörgetik a nagy forgalmat eredményező tartalmakat, másrészt próbálnak klasszikus értelemben vett újságírói munkát végezni.
Most nyereséges-e a 24.hu? Azért kérdezem, mert a könyvekben nincs világosan elkülönítve a portál mérlege.
Az, még ha nem is termel óriási nyereséget. És ebből egy dolog következik: ahhoz, hogy több bevételünk, több olvasónk, több és értékesebb hirdetési felületünk legyen, többet kell költeni a tartalomra.
Az év elején azért még arról volt szó, hogy a tulajdonos megválik a digitális portfóliótól, eladja az RTL Magyarországnak.
Harmincszázalékos tulajdonszerzésről volt akkor szó, de közben megváltozott a helyzet. Rajtunk kívül álló okok miatt: közismert, hogy tavasszal a médiahatóság nem engedélyezte az RTL tulajdonszerzését. Ez jóval az én érkezésem előtt történt, ha úgy tetszik, az igazolásom az új stratégia megvalósításának egyik eleme.
A tartalomgyártással nem foglalkozó két globális óriás évről évre nagyobb szeletet vág ki a hazai online reklámtortából. Az olyan hirdetésoptimalizáló technológiák, mint a programmatic, egyre olcsóbbá teszik a „magyar kattintást”. Hogyan látod a piac jövőjét?
Szerintem a nagyon nagy portáloknak és a szűk célközönséghez szóló kis site-oknak lesz jövőjük. |
Valószínű, hogy mi a jövőben sem elsősorban a szeriőz tartalmakkal generáljuk majd azt a látogatottságot, ami a nyereséget termeli. Ahhoz azonban, hogy igazán széles közönséget elérő portál legyünk, bővíteni kell a portfóliót, aminek a 24.hu az egyik eleme, a szeriőz tartalom pedig ezen belül egy értékes és fontos részelem. Nemcsak közéleti tartalmakra gondolok itt egyébként, hanem kultúrára, életmódra, sportra is, és nem csupán szövegekre, hanem például videókra is. A Facebook és a Google az egész hazai médiapiac számára óriási kihívás. Ha tudnám, mi a megoldás, lehet, hogy már én lennék a világ egyik leggazdagabb embere. [Nevet.] Megjegyezném, a programmatic valóban jön fel, de a natívra és a branded contentre is egyre többet költenek a hirdetők, ami jó hír a kiadóknak, hiszen erre van ráhatásuk.
Ám e téren is a YouTube a meghatározó. Egy-egy influencernek – akinek nem kell 80–100 fős szerkesztőséget fenntartania – álompénzeket fizetnek ki cégek, csakhogy pár másodpercre feltűnjön egy-egy márka a videójukban.
Úgy gondolom, hogy tartalom nélkül a reklám nem létezhez, és a tartalomgyártáshoz a jövőben is a médiacégek fognak érteni igazán; az a kérdés, hogy mennyire rugalmasak, képesek-e gyorsan alkalmazkodni. A Central ezen a téren is időben lépett, van influencer marketinggel foglalkozó, branded contentet gyártó részlege.
Mivel a natív hirdetések lényege a szerkesztőség és a hirdető együttműködése, mi lesz a szerkesztőséget védő tűzfallal?
A tűzfal most is megvan, elsősorban az olvasót kell védenie. |
Őt nem szabad átverni, világossá kell tenni számára, hogy amit lát, az szerkesztőségi tartalom-e vagy hirdetés.
Nem erről a tűzfalról beszélek, hanem arról, amelyik az újságírót védi attól, hogy a bevételeit féltő kiadó letiltson bizonyos hirdetői érdekeket sértő, ám közérdekű cikkeket.
Nem vitás, továbbra is garantálni kell az ilyen esetekben, hogy a szerkesztőség akarata érvényesülhessen, a médium hitelességét semmi ne kezdhesse ki. Persze nem akarok mellébeszélni, tisztában vagyok vele, hogy az egész világon arrébb mentek a határok. A The New York Times nem divíziót, hanem külön céget hozott létre a natív és a branded content gyártására. Mert tényleg a lét a tét. Jelenleg három útja van egy médium finanszírozásának: a reklámok, az olvasók és a politika. Az utóbbi egészségtelen és nálunk teljességgel kizárt, online pedig – miután idehaza nem működnek a fizetős megoldások – az olvasó csak a figyelmével tud fizetni. Ebben a tekintetben a Central még a szerencsésebbek közé tartozik, mert a portfóliójában számos olyan nyomtatott kiadvány van, melyet boldogan vesznek az emberek.
Belépésed előtt lehetett olyan cikkeket olvasni, hogy kirúgások, cserék lesznek a 24.hu-nál.
Ezeknek a cikkeknek egy része a fent említett lejárató kampány része volt. Leépítések nincsenek és nem is lesznek. Volt fluktuáció, voltak, akik még a belépésem előtt elmentek, ám csak olyanok távoztak eddig, akiknek ez szándékukban állt. És többen érkeztek, mint ahányan elmentek.
Az előző főszerkesztő, Kustánczi Norbert augusztusban adott egy interjút a Kreatívnak, amiből kiderült, hogy meglepetésként érte a leváltása, és rossz szájízzel távozott.
Erről őt kell megkérdezni, ehhez tényleg nem tudok mit hozzáfűzni. Kiegészítve az előbb mondottakat: amikor beálltam, két alapelvet fogalmaztam meg. Az egyik: minden vezetőnek joga van eldönteni, kivel akar dolgozni. A másik: viszont előnyt élveznek az itt lévő kollégák, adjunk időt számukra, nézzük meg, tudunk-e együtt dolgozni. Kinevezésemkor az egyik rovatnak nem volt vezetője, egy másik éléről pedig időközben távozott a rovatvezető. Az új szerkesztőktől pont ugyanazt kértem, mint amit magamnak is alapelvként megfogalmaztam.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás