Médiapiac
Hát én immár kit válasszak? És legfőképpen: miért?
Kifejezetten a Médiapiac konferenciára készített kutatást a Maxus. A médiaügynökség csapata arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak a magyar fogyasztók a tartalmakhoz, milyennek látják az egyes médiatípusokat és médiamárkákat. Nehéz Viktória tartott előadást az eredményekről.
A média is egyike azon témáknak a foci és a politika mellett, amelyekhez Magyarországon mindenki ért. Eközben a fogyasztók kegyetlennek tűnnek: nem hatja meg őket a hazai média nehéz helyzete, a globális óriásokkal folytatott verseny, a reklámok funkcióját sokan nem értik, a tartalmakért pedig az eddigi vizsgálódások alapján nem fizetnének. Zárjuk be a boltot? Ez nem jó válasz, de az biztos, hogy a fogyasztókért egyre jobban meg kell küzdeni. A Maxus arra volt kíváncsi, mitől értékes egy tartalom vagy egy adott médiatípus a fogyasztók számára, és pontosan mire elég ez. Példának okáért a zsebünkbe nyúlnánk-e azért, hogy kedvenc portálunk híreit olvasgassuk, vagy éppen továbbra is függhessünk a Facebookon. Az ügynökség néhány sztereotípia igazságtartalmát is megvizsgálta.
Pénz, pénz, pénz
Lehet egy tartalmat szeretni vagy nem szeretni, de végső soron két szempont számít: hogy a hirdetők hajlandóak-e megfinanszírozni, és hogy a fogyasztók hajlandóak-e ugyanerre. Mivel 2008 után a hirdetési kedv először mélyre zuhant, majd a visszakapaszkodásról kiderült, hogy az lassú lesz, és gyökeresen új viszonyokat fog teremteni, előtérbe kerültek a fogyasztói bevételek. De miért is fizetnek a fogyasztók? A megkérdezés alapján a 18–59 éves netezők elsősorban az internetért (89 százalék), ami legfőképpen elérést jelent, tartalom-előfizetésnek csak áttételesen tekinthető (a fogyasztók nem is így gondolnak rá). Ezt követi a mobiltelefon-előfizetés (83 százalék), majd a televízió-előfizetés (71 százalék), a magazinok, újságok lényegesen lemaradnak 28 százalékkal.
A tévé a barátod
Összességében még mindig a tévé a legközelebbi társunk a médiatérből. Miközben az online hozzáférhető tartalmak száma szinte végtelen, a televízió esetében is beszélhetünk long tailről. A Whitereport.hu mediabrowser Nehéz Viktória által idézett adatai alapján itthon mintegy 700 tévécsatorna érhető el, melyek közül közel 600 magyar nyelvű. Természetesen ezeknek csak egy töredéke szerepel valamilyen mérésben, de e töredéket is napi mintegy 4 órában nézi a vizsgált célcsoport, a hirdetők pedig 2014-ben még mindig a televízióra költötték a legtöbb pénzt. A tévés piac két kiemelkedő szereplője az RTL Klub és a TV2, és ha a közönség választását nézzük 2014-re vonatkozóan, akkor mind a 18–49, mind a 18–59 évesek körében az előbbi volt a befutó.
Azt tehát tudjuk, hogy a tévénézők mit választottak, a kérdés az, hogy milyen motivációk alapján? A Maxus felmérése szerint a fogyasztók úgy látják, a piacvezetőnél dolgoznak szimpatikusabb munkatársak (nyilván ez elsősorban a képernyősökre vonatkozik), megbízhatóbb információkat nyújt, látványosabbak a show-műsorai, újítóbb, trendibb, „nekem valóbb”, jobbak a filmjei, sorozatai, és fiatalosabb. A TV2 két vizsgált dimenzióban tudott az RTL Klub elé kerülni: a megkérdezettek szerint inkább szól az idősebbeknek, mint társa, illetve rövidebbnek érzékelik a TV2-n látható reklámblokkokat. Egyébként ez utóbbival kapcsolatban nem csaltak a megérzések: a Maxus által idézett adatok (Nielsen Audience Measurement + AdvantEdge, 2014) alapján a műsormegszakítók – TCR-rel, műsorelőzetessel együtt – valóban az RTL-en voltak a hosszabbak. (A nézők nem tekintik külön „műfajnak” a reklámokat és a beharangozókat, egészében érzékelik a blokkot valamilyen hosszúságúnak.)
A televíziók mind nagyobb hangsúlyt fektetnek az online jelenlétre, és az látható, hogy e téren is hasonlóan boldogulnak a fogyasztók megítélése alapján, mint a hagyományos közegükben. Így a válaszadók szerint az RTL Most ugyanúgy trendibbnek, szórakoztatóbbnak, egyedibbnek tűnik a TV2.hu-nál, mint ahogyan az RTL Klub a TV2-nél. A televíziós közegben megszerzett márkaértékek tehát az online kiterjesztésre is „átörökítődtek”.
De ne feledjük a lapokat
A printet divat temetni, a kép azonban ennél sokszínűbb. A hirdetési bevételek valóban csökkennek, most már itthon is több pénz áramlik a digitális reklámpiacra, mint a print szegmensbe. Ám ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk egyrészt, hogy a digitális reklámpénzek majdnem felét elviszi a Google és a Facebook, és a maradékból a kiadók több mint 5 milliárd forinttal részesednek. Másrészt a kiadók a kábeltévék és a mozik mellett az egyedüliek, amelyek hagyományosan képesek a fogyasztóktól bevételeket szerezni. Ha a terjesztési bevételeket (azaz a tartalomért való fizetést) is beszámítjuk, a kiadói piac több mint 100 milliárd forintot tett ki tavaly. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kiadók megspórolhatják a digitális erőfeszítéseket, ám érdemes egy lépéssel hátrébb lépni.
Noha a legtöbb tartalom ma már elérhető valamilyen formában online is, a válaszadók szerint több tényező miatt is érdemes még mindig print termékekre költeni. Meglepő módon a lista elején a naprakészség áll, melyet az elérhető ár, a megbízhatóság és a szép megjelenés követ. Ha csodálkozunk a naprakészség első helyén, ez az érzésünk nem csökken annak a – pozitív – sztereotípiának a vizsgálatakor sem, hogy még mindig jó érzés kézben tartani a nyomtatott lapokat. Ez ugyanis a megkérdezettek számára nem túl fontos szempont a többi tényezőhöz viszonyítva. Van azonban egy réteg, amely talán mégis alátámasztja ezt a pozitív előítéletet: a 18–59 éves netezőkön belül a magas iskolai végzettségű, városi fogyasztók – derült ki az előadásból.
A kutatásból nyilvánvalóvá vált, hogy a sajtót gyökeresen más szempontok alapján választják, mint az online tartalmakat. Előbbi mellett szól a megbízhatóság, a lojalitás, a jobb megjelenés, a választékosabb megfogalmazás, illetve az eredmények alapján a reklámokat is – ha kismértékben is, de – kevésbé zavarónak találják a print közegben a megkérdezettek.
Miért szeretjük az online tartalmat?
A fogyasztók figyelme azonban egyre inkább az online és mobilos tartalmak felé fordul, ami azt is maga után vonja, hogy a hirdetők ilyen irányú figyelme is egyre nő. Ez a magyar piacon azt jelentheti, hogy a digitális reklámköltés jövőre megelőzheti a televízióst.
Hogy mi a legvonzóbb az online tartalmakban? Az ingyenesség. Ez nem túl jó hír a szegmens számára, hiszen a reklámbevételek mind nagyobb része vándorol a globális szereplőkhöz, így a fogyasztói bevételek kulcsfontosságúak lennének a fejlődéshez. Ebben azonban egyelőre nem nagyon bízhatnak a hazai online média tulajdonosok. Az ingyenességen túl fontos tényező az azonnaliság és a frissülés, a könnyű áttekinthetőség (vö.: a print szeret a szűrt, rendezett tartalommal érvelni), a megbízhatóság (vö. azzal a sztereotípiával, hogy a neten mindenféle szemét érhető el) és a visszakereshetőség.
Érdekes ugyanakkor, hogy a multimédia mint tényező csak a középmezőnyben helyezkedik el, miközben a fogyasztók mind a közösségi médiában, mind más felületeken egyre több videotartalmat fogyasztanak. Talán a kínálati oldalnak kell ahhoz fejlődnie a videók terén, hogy a fogyasztók számára is fontossá váljanak e tartalmak a klasszikus portálokon, ám ne feledjük: a mozgóképes műfaj drága. Szintén meglepetés, hogy a megkérdezettek alig 19 százalékának lényeges az interaktivitás. E kettő együttesen azt sugallja, hogy a médiafogyasztók itthon kis túlzással még mindig digitalizált újságokként tekintenek a portálokra.
Erős márkák és ifjú titánok
Az online piacon is sok változás történt az elmúlt évben, például az Origónál a szerkesztőség egy jelentős része távozott. E szempontból is érdekes, hogyan áll a titánok harca a digitális térben, azaz mit gondolnak a fogyasztók az Origóról és az Indexről. A válaszok alapján az Index áttekinthetőbb és közkedveltebb, míg az Origo sokszínűbb és szórakoztatóbb.
Ha van „klasszikus” márka, akkor a HVG az, így a Maxus ennek a digitális felületét vetette össze az egyik legfrissebb hanggal, a 444.hu-val. A válaszadók szerint a 444 egyedibb és szórakoztatóbb, mint a HVG.hu, utóbbi viszont megbízhatóbb, jobban áttekinthető és inkább az idősebbeknek szól.
Négy rendkívül erős márkáról van tehát szó, de kérdés, hogy mit ér a márkaérték a digitális világban? Itt érdemes visszatekintenünk az ingyenességi szempont elsőbbségére. Arra a kérdésre, hogy mit tennének a fogyasztók, ha kedvenc portáljuk fizetőssé válna, a válaszadók tömege azt felelte, áttérne egy versenytárs olvasására, s aki fizetne, az is csak nagyon keveset. Ennél is rémisztőbb, hogy a megkérdezettek körülbelül fele semmit nem csinálna ilyen esetben, magyarán passzívan viszonyul a tartalomhoz, akár le is mond a tartalomfogyasztásról. A lojalitás tehát elég esetleges az online térben, legyen szó akár erős és látogatott médiamárkákról. További adalék, hogy az ingyenesség kiemelt szempontként legnagyobb arányban a 18–29 éveseknél jelenik meg.
Végül még egy adalék arról, hogy a globális óriások élete sem fenékig tejfel: a kutatásban részt vevők majdnem fele gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartja az életét Facebook nélkül, a többség (55 százalék) mégsem adna pénzt a használatáért, ha fizetőssé válna. A fizetni hajlandók közül a legtöbben 200 forint alatti összeget tartanának elképzelhetőnek. Ebben az esetben is igaz, hogy a legtöbben inkább versenytárs oldalra váltanának – csakhogy itthon tizenkét év után bezárt az iWiW, és a magyarok borzasztóan nem szeretnek a magyartól eltérő nyelveken tartalmat fogyasztani…
Aki kíváncsi a kutatás további részleteire, a pontos számokra, az alábbi elérhetőségeken érdeklődhet: Maxusglobal.hu, viktoria.nehez@maxusglobal.com
A kutatásról
A WebTrack kutatást 1200 fő megkérdezésével végezték 2015. február–márciusban. A felmérés során a 18–59 éves internetezőket vizsgálták. A minta reprezentatív a célcsoportra nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szempontjából. A Maxus a jövőben további kutatásokkal jelentkezik a magyar piacon új, nemzetközi filozófiája („Lean into Change” – „Elhozzuk a változást”) jegyében, amely többek között új információk, tudások piacra vitelében nyilvánul meg.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás