Médiapiac
Forradalmon túl, válaszokon innen
Mit hoz az automatizált médiavásárlás? Mennyire fontos trend a big data? Lesz-e mostanában elfogadott meghatározás a natív hirdetésre vagy az online GRP-ra? Sok válasz és még több kérdés Randall Rothenbergtől, az IAB elnökétől. A szakember az IAB Hungary vendégeként, az Internet Hungary alkalmából járt Magyarországon.
Az interjú elsőként a Médiapiac 2013. november-decemberi lapszámában jelent meg.
 |
| Randall Rothenberg, az IAB elnöke |
A kis magyar piacról szemlélve az Egyesült Államok pontosan annak a helynek látszik, ahol a dolgok történnek. Tényleg ennyire izgalmas az amerikai piac?
Most éppen nem túl rózsás a helyzet a washingtoni fejlemények miatt. (Az interjú október elején készült, amikor még javában folyt a vita az adósságplafon megemelése körül, államcsőddel fenyegetve – a szerk.) Ha ezt félretesszük, valóban izgalmas fordulópontot élt meg a médiapiac az elmúlt két évben, akár a digitális eszközök elfogadottságát, akár a hangulatot nézzük. Korábban még élt a tagadás és a félelem a legnagyobb médiapiaci szereplőkben, ez azonban, úgy tűnik, múlóban van, és megértették: nem elég elfogadni a digitális trendet, hanem magukévá kell tenniük, élniük kell a benne rejlő lehetőségekkel.
Ez a médiás szempont. De mi van a márkatulajdonosokkal?
Nemrégiben vettem részt az amerikai hirdetőket tömörítő ANA éves konferenciáján, ahogyan ezt mindig megteszem tizenkét éve. Ezen időszak alatt ez volt az eddigi legpozitívabb, leginkább lelkesedéssel teli eseményük. A marketingigazgatók továbbra sem mondják azt, hogy mindent tudnak és mindent értenek, de legalább nyitottak, lelkesek, és arra figyelnek, hogy milyen érték teremthető a digitális beruházások révén.
Van itt azonban valami más is. Az elmúlt tizenkét-tizenöt évben a marketingigazgatók leginkább védekeztek. Csak egy adat a probléma érzékeltetésére: a marketingigazgatói pozíciót átlagosan két évig töltötték be ugyanazon személy egy-egy helyen, ami egészen szörnyen hangzik. Most viszont egészében véve pozitív képet mutatnak. Az elméletem az, hogy a cégeken belül először a marketingosztálynak kellett azzal szembesülnie, hogy mekkora változást jelent az internet. Ez az első időkben félelmet, bizonytalanságot szült, az is igaz ugyanakkor, hogy ők az elsők, akik kezdenek rájönni, mit is lehet kezdeni a jelenséggel. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy egyenesen a marketing vezeti át a céget az új internetes korszakba.
Mit tesz az IAB azért, hogy a félelmek elszálljanak a piacról?
Az IAB 1996 óta működik az amerikai piacon, és a kezdetekkor a piaci, technológiai sztenderdek kialakításáról volt elsősorban ismert. Legalább ennyire fontos azonban, hogy teret adjunk a piaci együtt gondolkodásnak, tanuljunk egymástól, és edukáljuk a szakembereket. Például mi dolgoztuk ki az első sztenderdizált tesztet digitális értékesítési szakemberek számára, amely vizsgalehetőséget és bizonyítványt is kínál. Ez egyébként egy globális vizsga, és az év végére, tizennyolc hónapi működés után mintegy 1500 képesített értékesítő lesz az amerikai piacon és további néhány száz szerte a világban. Hasonló tesztet alakítottunk ki nemrégiben a hirdetési rendszereket működtető szakemberek számára, és most dolgozunk a médiavásárlással – ügynökségi vagy ügyféloldalon – foglalkozók vizsgáján. Az a lényeg, hogy létrejöjjön egyfajta alapvető tudásszint a piac minden szegletében.
Melyek azok a fő kihívások, amelyeket a digitális iparágnak meg kell válaszolnia az elkövetkező néhány évben?
Az egyik legnagyobb kihívást a médiavásárlás automatizálódása jelenti. Régen a reklámértékesítő a médiaügynökség munkatársával beszélgetett, most egyre inkább gépek beszélgetnek gépekkel, ami automatizmusokat visz az árképzésbe és a hirdetések elhelyezésébe egyaránt. Rengeteg kérdést kell megválaszolni: a reklámra költött pénz mekkora része talál gazdára ilyen rendszereken keresztül, milyen gyorsan terjed az automatizált médiatervezés, milyen formában és mértékben lesz szükség az emberi erőforrásra?
Szintén nagy kérdés, hogyan fejlődik az online videó szegmens, amely az amerikai piacon az idei első fél évben rendkívül dinamikus, 40 százalékos bővülést mutatott 2012 azonos időszakához képest. Ez nem csupán hirdetéspiaci kérdés, egyre növekszik a prémium videotartalmak mennyisége is.
Ha a videóval kapcsolatban sok a kérdés, akkor fokozottan igaz ez a mobilpiacra. 2013 első fél évében éves összehasonlításban 140 százalékkal gyarapodott a mobilreklámpiac. A négymilliárd dollár körüli költés azt jelenti, hogy a bázis még mindig alacsony, de messze ez a leggyorsabban bővülő szegmens, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a növekedés lassulna. Nemcsak a költés nagysága és a bővülés üteme kérdés, hanem az is, hogy inkább márkázási célokra vagy inkább értékesítésösztönzésre fogják-e használni a mobilt a hirdetők.
Ezeken felül említhető még egy olyan kihívás, amely a prémium felületek tulajdonosait érinti. Ők ugyanis az elmúlt években elképesztő árnyomással szembesültek, ami veszélybe sodorta a displaybevételeket. Fontos kérdés, hogy milyen új termékekkel, szolgáltatásokkal tudnak előrukkolni, hogy ne csupán pótolni próbálják a kisesett reklámbevételeket, hanem a korábbiaknál jobb üzleti lehetőségekre tehessenek szert.
Milyen főbb projektekre fókuszál az IAB a következő évben?
A legnagyobb projektünk arra irányul, hogy ne a kiszolgált, hanem a felhasználók által valóban látott reklámmegjelenések váljanak a digitális hirdetési piac „elszámolási valutájává”.
Ezt évek óta a legfogósabb feladatnak tartják.
Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ez a legnagyobb médiakutatást érintő projekt, amelyen az iparágunk valaha dolgozott. A kezdeményezés a Making Measurement Make Sense nevet viseli, és a digitális mérés körüli ködöt szeretné eloszlatni. A kereskedés alapját jelenleg a hirdetési szerverek által kiszolgált reklámok jelentik, ám ezeknek egy része sosem találkozik azzal a felhasználóval, akinek szánták. A médiavállalatok régóta tisztában vannak e problémával, amely az inventoryt, az árképzést és a hatékonyságot egyaránt negatívan érinti. Úgy hisszük, az év végére célt érhetünk, és megtörténhet az amerikai piacon az átállás. A következő lépés a digitális GRP piacra vezetése, ami lehetővé teszi a reach & frequency logika megjelenését és a televíziós GRP-val való összevetést. Ez azt jelenti, hogy egy-két év múlva a márkatulajdonosok és ügynökségeik képesek lesznek valóban platformokon átívelően tervezni.
Jövőre is nagy figyelmet fordítunk majd a felhasználói adatvédelmet érintő önszabályozásra. Az amerikai piacon már kialakítottuk azokat a sztenderdeket, amelyek eligazítják a jóhiszemű médiatulajdonosokat, az IAB Europe pedig most dolgozik a témán.
Foglalkoznunk kell a videoreklámok mögötti infrastruktúrát érintő kérdésekkel is. Az egyik kapcsolódó specifikációink a VAST (Video Ad Serving Template), a másik pedig a VPAID (Video Player Ad-serving Interface Definition). Ezen szabványok nélkül nem működik a videoreklám a különböző képernyőkön.
Tovább dolgozunk az MRAID (Mobile Rich Media Ad Interface Definitions) projekten, amely azt célozza, hogy a megfelelő sztenderdek kialakítása révén a mobil rich media hirdetések bármely böngészőben és bármely készüléken megfelelően jelenjenek meg.
Szintén célunk az automatizált médiavásárlás természetének, működésének jobb megértése. Végül, az elkövetkező hónapokban lát napvilágot a natív hirdetésekről szóló ajánlásunk, többek között az egységes meghatározásokkal, amelyek reményeink szerint rendet vágnak a szegmensben.
Annyit emlegettük az automatizált médiavásárlást, hogy muszáj rákérdeznem. Néhány hónapja került a kezembe egy ANA-ajánlás, amely lépésenként magyarázta el a hirdetőknek, mit kell mindenképpen ellenőrizniük, ha valós idejű, automatizált vásárlásra adják a fejüket. Például milyen kérdéseket kell feltenniük az ügynökségüknek. Némileg bizalmatlanságot sugallt a szöveg. Ön elmondása szerint egyébként bizakodó marketingesekkel beszélgetett nemrégiben. Elmondaná, miért e bizalmatlanság?
Nem bizalmatlanságról van szó, inkább ismerethiányról. A kattintásalapú vásárlás, majd most az automatizált vásárlás leginkább a direct response kampányokat folytató marketingeseknek mond valamit, míg a márkakommunikációval foglalkozók egészen idáig úgy érezték, nincs dolguk ezzel a trenddel. Az viszont már vonzó perspektíva, hogy az automatizálás révén jelentősen csökkenthetőek a költségek. Egyszerűen még rengeteg tanulásra van ahhoz szükség, hogy a marketingesek lássák, mire jók vagy épp mire nem jók számukra az új eszközök. Hogy a már említett ANA-konferenciára visszautaljak: minden marketinges beszélt a digitális kommunikáció erejéről, a közösségi médiáról, sokan ejtettek szót a natív hirdetésekről, de senki egy árva kukkot nem mondott az automatizált médiavásárlásról.
És emlegettek forradalmat? A médiások folyton ezt teszik, pedig a marketing a céljait tekintve talán nem változott olyan óriásit.
Már nem foglalkoznak ezzel. Elfogadták: a forradalom lezajlott. Most jött el az idő, hogy megtanulják az új nyelvet, az új kultúrát. Ez egy sokkal elfogadóbb és nyitottabb forradalom, mint azt megszokhattuk, mondhatni, ez egy demokratikus forradalom. A média világa régen lényegesen zártabb volt, elég csak a tévétársaságokra vagy a lapkiadókra gondolnunk. Az Egyesült Államokban mindössze két országos napilap van, miközben most már ezernyi módon el lehet érni a fogyasztókat.
Arról már sokat beszéltünk, hogy melyek a legfontosabb trendek, amelyek valóban hatással vannak a piac fejlődésére. Már csak az a kérdés, hogy melyek a leginkább túlértékelt szakmai divatok?
Szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a natív hirdetések valójában mennyire jelentenek megoldást a médiatulajdonosoknak és a hirdetőknek. A natív hirdetést mindenképpen az adott felülethez kell igazítani, a testreszabás pedig költséges és időigényes mindkét fél számára, miközben kérdés, hogy hány ember érhető el általa. Jelen formájában tehát nem tudunk eleget arról, milyen formában lehet működőképes és gazdaságos a natív hirdetés, így arra biztatnám a szakmát, hogy fordítsunk erre nagyobb figyelmet.
Ami az automatizált médiavásárlást illeti, emlékszem, hogy még 2000-ben írtam erről egy cikket az AdAge-be, és gyakorlatilag semmilyen visszajelzés nem érkezett. Érdekes, hogy tizenhárom év után még mindig itt tartunk, miközben már akkor is egyértelmű volt, hogy a vásárlásnak automatizálódnia kell, hasonlóan számos más iparághoz, egyszerűen mert az emberi közreműködés drága. Jelenleg az automatizált vásárlással elérhető piac rettentően fragmentált, ami azt jelenti, hogy bár maga a jelenség egyáltalán nem túlértékelt, az út borzasztóan rögös lesz, míg ki nem alakul egy jól értelmezhető, jól használható piac. A piac tehát inkább ennek az átalakulásnak a sebességét értékeli túl.
Van viszont egy rendkívül túlpörgetett jelenség, ez pedig a big data. Először is azért, mert ez a fogalom az égvilágon semmit nem jelent. Másfelől pedig ha marketingszempontból vizsgálom, és azzal azonosítom, hogy hatalmas mennyiségű fogyasztási információt aggregálnak, akkor egy évtizedek óta létező trendről beszélünk. A legtöbb esetben a márkatulajdonosok már most is tudják, amit tudniuk kell, és kérdéses, hogy az újabb adatok bevonásából eredő költségeket ellensúlyozzák-e az ezek révén nyerhető üzleti előnyök. Egy egyszerű példa: az amerikai piacon több évtizedes múltra tekint vissza az a cég, amely információval rendelkezik az összes jármű-regisztrációról. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak minden egyes amerikai autó életciklusával, azaz meg tudják jósolni, hogy a fogyasztók mikor döntenek új gépkocsi vásárlása mellett. Mégis mennyi adatot akarunk még?
Ez az egész big data mizéria tehát reklámpiaci szempontból pusztán újabb gumicsont? Olyasmi, mint amikor az ember százoldalas prezentációval védi a hátsóját?
Nem mondanám. Az adat fontos, hiszen ez az internet lényege. Vállalkozások ezrei építenek arra, hogy „adat be, adat ki”. Éppen csak azt nem tudjuk, hogy valójában mennyi új van még a nap alatt.
Randall Rothenberg 2011 márciusa óta az Interactive Advertising Bureau (IAB) elnöke. Korábban négy évig már betöltötte ezt a pozíciót, a köztes időben néhány hónapos kitérőt tett a Time Inc. digitális területért felelős igazgatójaként és alelnökeként. Ezt megelőzően, 1997 és 2007 között az AdAge szerzője volt, még korábban pedig dolgozott a Wired és az Esquire magazinoknak is. 1986-tól 1991-ig a The New York Times vasárnapi magazinjának állandó szerzője és reklámpiaci szakírója volt.
Az IAB-t 1996-ban alapították az Egyesült Államokban. Ma már több mint 500 taggal rendelkezik az amerikai piacon, akik a digitális reklámpiac 86 százalékát képviselik. Az iparági sztenderdek, ajánlások megalkotásával, edukációval és érdekvédelemmel foglalkozó szervezet központja New York Cityben található, emellett Washington, D.C.-ben, a törvényhozás központjában is van irodájuk.
Az amerikai IAB mellett ma már számos piacon működnek nemzeti, illetve regionális IAB-k. A magyar szervezet 2008 novemberében jött létre az IAB képviselőjeként, az 1998-ban alakult IAB Europe tagjaként. A hazai egyesületet 46 cég alapította meg, 2013 óta a Médiapiacot kiadó Grabowski Digital is a tagja.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás